2008/12/26

Boldog Karácsonyt!

jó sok dolog történt azalatt a másfél hét alatt, mióta hazaértem a balkánról...

az első két nap az "akklimatizálódás" jegyében telt, ami azt jelentette, hogy igyekeztem visszarázódni a munkámba, közben meg macedón zenéket hallgattam és az onnan hozott ételeket próbáltam elfogyasztani. :-)

voltunk a bodies kiállításon is, amiről (utólag) sok rémisztő dolgot olvastam, de nekem nagyon tetszett, azt leszámítva, hogy elég rendesen meg voltam fázva és kissé idegesítő volt, hogy rajtunk kívül majdnem mindeki nagyobb, szervezett csoportokba verődve járta végig a kiállítást - egy orvostanhallgató (?) társaságában és valahogy mindig épp azt a testet jöttek megnézni, ahol én tátottam a számat...  de tényleg nagyon jó volt!!! aki el tud vonatkoztatni attól, hogy gyakorlatilag preparált hullákat nézeget, annak feltétlenül ajánlott a megtekintése.

(eredetileg külön bejhegyzésben) akartam írni arról is, hogy ismét megtalált "dr" kováts sebestyén... a nevére rákeresve könnyen kiderül, hogy miről van szó. bkv ügy... ahogy olvasom, ez az "ügyvéd" arra specializálódott, hogy vélt és valós bkv pótdíjakat hajtson be, félig-meddig törvénytelen módon.  nem szégyen, az én esetem, amiért megkeresett sajnos jogos.  csak ezért nem is említeném meg az esetet, de ami durvább:

kb. 1.5 éve történt, a megboldogult 42-es buszon.  (őszinte leszek: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a bkv utazásért fizetni kell és szerintem a legtisztább, legsportszerűbb megoldás az, ha az ember egyszerűen nem szállhat fel érvényes jegy vagy bérlet nélkül. ennek megfelelőn mióta nincs bérletem, a jegy-stratégiám úgy néz ki, hogy az olyan járatokon, ahol eleve fel sem lehet szállni, vagy valószínű, hogy jön ellenőr, ott "lyukasztok".)  a 42-es busszal úgy voltam, hogy ott "úgysem jön ellenőr" elven nem kezeltem, de pechemre jöttek.  mivel épp nálam volt az útlevelem és hallottam, hogy ezzel meg lehet fogni őket (nincs benne cím), azt adtam át.  az ellenőr hölgy szó nélkül felírta a nevem meg gondolom az útlevélszámot és elköszönt.  én mosolyogtam magamban, egészen kováts úr jelentkezéséig: a franc tudja hogyan, de az azóta már megváltozott nevem és az emiatt lecserélt útlevelem ellenére KIDERÍTETTE (vagy kiderítették a bkv-nál) AZ ÁLLANDÓ LAKCÍMEM. tehát az útleveles trükk nem jó az ellenőrök "ellen"...  azt hiszem már így is túl sokat írtam erről a témáról, váltsunk...

pénteken ismét öregebb lettem egy évvel: délutánra a szülői házba voltunk hivatalosak családi ebédre - az én 31. születésnapom alkalmából.  az az érzésem, hogy harminc felett már nem olyan ünnep a születésnap, mint régen, de persze abból a szempontból jó volt, hogy együtt lehetett a család, ebédeltünk egy finomat és kaptam ajándékokat... :-)

a hétfő reggel egy nagyon sokkoló hírrel indult: megtudtam, hogy meghalt Siân Rowland. ő az EHF-nél dolgozott és mivel időnként fotózom nekik is, valamilyen szinten a kollégám volt. sőt: a handball.hu annak idején az ő közreműködése révén lett szintén az EHF partnere. amikor Macedóniában a kézilabda eb-n azon vitatkoztam vele, hogy miért nem fotózhatok a csarnok tetejéről, sokmindenre gondoltam, de arra nem, hogy két hét múlva halott lesz. :-( egyelőre semmit nem tudni arról, miért halt meg, csak annyit, hogy előtte nem volt túl jól és hogy álmában halt meg.

a hét eleje a karácsonyi készülődés jegyében telt: ajándékvásárlás az utolsó pillanatokban, krumplisaláta előkészítése, favásárlás és talpba-illesztés... aztán eljött 24-e.  azt hiszem ez az a nap, amit mindig a legjobban várok egész évben: sokáig alvás, rendrakás, fadíszítés, sütés-főzés, majd este meghitt ünneplés a Feleségemmel: nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.  a sok ajándék közül a legnagyobb meglepetés számomra két darab jegy volt a dumaszínház (www.dumaszinhaz.hu) egy előadására, de mindennek nagyon örültem és remél(t)em, hogy az én ajándékaimmal ő is így volt. ;-)

másnap egy kis munka után autóba ültünk és ismét a szülői házban kötöttünk ki, családi karácsony céljából.  ugyanúgy, mint régen: elfogyasztottuk Anyukám finom ünnepi vacsoráját, beszélgettünk, "rápihentünk", majd szinténk a hagyományoknak megfelelően megtörtént a közös ajándékozás, ahol ismét sikerült sok szép ajándékot adni és kapni.  nagyon úgy néz ki, hogy rendszeres látogatói leszünk a Dumaszínháznak, mert Tesóméktól is egy oda szóló jegyet kaptunk, szerencsére az általunk kiválasztott előadásra. :-) 

bár hó sajnos nem volt idén karácsonykor sem, de szerencsére az idő megengedte, hogy a napot egy közös, hatszemélyes családi sétával zárjuk.  ezek a séták hagyománynak számítanak nálunk, persze nem csak karácsonykor, de akkor még egy fokkal jobb a hangulatuk és így, hogy mind a hatan el tudtunk menni, ráadásul én kb. 2-3 hónapja biztosan nem vettem részt, még jobban esett.  ráadásként a karácsonyi csodálatos műsorfelhozatalból még megnéztük az Igazából Szerelem című filmet, ami - furcsa vagy sem - de nekem nagyon tetszik...

a mai nap programja pedig nem lehetett más, mint családi vacsora a Feleségem szülői házában, itt is sikerült a sok finomsággal iszonyatosan jóllakni, amit egy társasjáték partyval (szintén "ezer éve"...) vezettünk le. ;-)

és hipp-hopp, már el is múlt Karácsony, de mivel van még hátra 6 óra 25 perc az ünnepből, szeretnék minden kedves családtagomnak, barátomnak, havernak és ismerősnek boldog karácsonyt kívánni itt is!

2008/12/16

Hazaértem

Mint minden jónak, a macedóniai útnak is vége lett. Tegnap egy egész napos (reggel 8-kor indultunk és kb. este hatra értünk haza) kocsikázás után megérkeztünk a kéthetes túránkról.

Út közben írtam pár rövidebb bejetlentkezést, ezekből már lehetett sejteni, hogy jól érzem magam és ezt most is csak megerősíteni tudom: a dolog "kézilabdás" része csapnivaló volt: a magyar csapat várakozáson alul teljesített, a várakozásoknak megfelelően bunkó módon viselkedett (tisztelet a kivételnek), és az eb-rendezés hagyott kívánni valót maga után, ennek ellenére mégis egy csodálatos két két áll mögöttem. hogy miért, azt megpróbálom összefoglalni:

A hiedelmekkel ellentétben Macedónia (magyarul C-vel (!!!) kell mondani, lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Macedónia) egy nagyon-nagyon kellemes hely a külföldiek számára. Anélkül, hogy hosszas útleírásokba bonyolódnék (arra ott van az említett wikipediás link...) csak annyit, hogy egy csomó szép tájat, látnivalót, nevezetességet sikerült megismernünk mind Szkopjéban, mind a háromnapos Ohridi tartózkodásunk alatt. Utóbbiról csak annyit, hogy azon kívül, hogy az Ohridi tó vize nem sós, gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg akármelyik horvát vagy görög tengerparti városkától.

A helyiek mindenhol nagyon barátságosan fogadtak minket, akikkel találkoztunk, azok nagy része - ha minimális szinten is - beszélt angolul és/vagy németül. Mindig segítőkészek voltak és általában jellemző volt, hogy a legtöbbjük igyekezett valamilyen "magyar kapcsolatot" előszedni a saját életéből: pl. többször volt Budapesten, az Anyja (!) magyar volt, dolgozott Magyarországon, stb, stb...

Az árak sem túl ijesztőek egy magyar látogató számára: általánosságban elmondható, hogy az élelmiszerek nagyjából hasonló árban vannak, esetleg picit olcsóbbak mint itthon. Természetesen egy-két kivételtől eltekintve, ami itthon egzotikusabbnak számít (pisztácia, olajbogyó, déligyümölcsök): ezek jóval olcsóbbak. Elképesztően olcsó a taxi is. Hihetetlen, de igaz: a kettő hét alatt csak az oda ill. a visszaúthoz, valamint a Szkopje-Ohrid "transzferhez" használtuk a saját kocsinkat, egyébként mindenhova taxival közlekedtünk. Az alapdíj 50 Denár (kb. 200 Ft), ez azonban leutazható, magyarul az óra csak 50 Denárnyi távolság után kezd el pörögni és 150-nél többet egyszer sem fizettünk az útért. Nem tudom itthon így van-e, de ott fixek voltak a tarifák: ugyanannyit fizettünk egy ócska Lada taxival megtett útért, mint amikor az ötcsillagos szállodából (nem ott laktunk! :) hívott luxustaxival utaztunk.

Szintén jóval olcsóbbak az éttermek (ahol eszméletlenül finomak a helyi ételek...), itt sem sikerült soha túllépni az 500 Denár/fő értéket, még kétfogásos menüvel, sörökkel és töményekkel együtt sem. :) Egy pár példa, amiből én sokat ettem/ittam: italnak természetesen a már említett Szkopszko sör, töménynek a szintén helyi Rakija (http://en.wikipedia.org/wiki/Rakia), vagy Ouzo ill. a nagyjából hasonló helyi Mastika. "Előételnek" sopszka salátát favorizáltam, főételnek sokszor volt csevap, vagy valamilyen grillezett "izé", általában csirke vagy disznóhúsból. A neveket nem tudom, de igyekeztünk mindig helyi ételeket kérni. Pékségben érdemes kipróbálni a bureket, bár ha valaki könnyű reggelire vágyik, nem feltétlenül ajánlott. Otthon vagy felvágottat ettem, vagy mivel nagyon szeretem és olcsó volt: olívabogyót fetával (erről már írtam).

Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy a közbiztonság teljesen rendben van: előzetesen is mondták nekem ott élő/dolgozó emberek, hogy nincs mitől tartani, amit most én is meg tudok erősíteni. Az autóink közterületen parkoltak két héten keresztül, sokszor sétáltunk este/éjjel a városban, jópárszor "százezres" fotós felszereléssel/laptoppal a hátunkon, jártunk füstös kocsmákban és kihalt(abb) területeken is, de sehol semmilyen problémánk nem akadt és nem is láttunk/hallottunk semmilyen esetről.

Aki utánanéz az ország történelmének, hamar rájön, hogy egy elég hányattatott sorsú nemzetről van szó, ennek ellenére, vagy pont ezért borzasztóan irigylésre méltó az, hogy mennyire szeretik hazájukat a macedón emberek és mennyire büszkék nemzetiségükre. Jó példa erre, hogy a rádiók zenei kínálatának jelentős része helyi pop- illetve népzene (!), ott teljesen természetes, hogy ha vásárolsz a boltban, akkor a blokk alján külön összegezve van, hogy amit vettél, azokból mennyi a hazai áruk/termékek aránya, vagy a kézilabdánál/sportnál maradva: mennyire természetes, hogy a himnuszt az összes néző és valamennyi játékos énekli.

Egy kis "techno" a végére: szerencsére a lakásban, amit béreltünk, volt kábeltévén keresztüli internet, így "online" tudtunk maradni egész idő alatt. Az elején gondok voltak, mert az otthonról hozott broadband router tápegysége beszart, és mivel nem sikerült 2.5 Amperes univerzális tápot találni, kénytelenek voltunk egy vadi új routert venni. Volt egy nap, amikor "nem volt net", ezen kívül meg voltunk elégedve a sebességgel. Sajnos Ohridban a szállásunkon nem volt Internet, így kénytelenek voltunk beérni a kézilabdacsarnok wifi hálózatával illetve az éttermi hotspotokkal.

Mivel elsősorban fotózni mentünk, erről is egy kis statisztika: én személy szerint 29 mérkőzést, két külön eseményt (selejtezők sorsolása + éremosztó), számtalan meccs utáni sajtótájékoztatót és persze privát eseményeket (városnézés, buli) fotóztam az elejétől a végéig, ezalatt kb. 13000 "képkockát" exponálva. Nagy örömömre egyik hivatásos fotós kolléga jóvoltából volt lehetőségem két és fél mérkőzésen keresztül egy fix 300/f2.8-as objektív illetve egy EOS 1D Mark II. gép "tesztelésére" is, mindkettő hatalmas szakmai érdekesség volt számomra. A szkopjei Borisz Trajkovszki sportcsarnokban olyan jó fények mellett tudtam fotózni, amelyet még sosem láttam kézilabdamérkőzésen. Az ohridi Biljani Izvori csarnok ehhez képest visszalépés volt, ám még ez is jobb volt a pocsék magyar átlagnál. (a fotókat lást: http://www.handballphotos.com)

Biztos sok dologról nem írtam, amiről közben úgy gondoltam, hogy majd leírom a blogba, de összességében zárásként annyit: akár dolgozni, akár kirándulni megy valaki Macedóniába: nem kell félnie, sőt: ha ő is úgy akarja, biztosan remekül fogja érezni magát.

2008/12/06

Скопье

megint alig van időm írni, pedig lenne mit.  mióta itt vagyunk, először sikerült egy hosszabb városnézésre menni itt Sopjéban.

megnéztük a régi vasútállomást, Teréz Anya szobrát, a kőhidat, majd átmentünk az albán negyedbe.  itt egy teljesen más világba csöppentünk, mecsetek, szűk(ebb) utcák és a bazár.  furcsa, félelmetes és néha ijesztő hangulata volt, eszméletlen nyüsgés, gyönyörűszép zöldséget/gyümölcsök, gagyi műszaki cikkek és mindehhez amikor délben megszólalt a "müezzin" a hangszórókból...  én még sosem tapasztaltam ilyet.  természetesen nem távozhattam üres kézzel, vettem mandarint meg pisztáciát. :)

a piac után egy kellemes kiülős (december van! :) sörözőben ouzot és szkopszko sört ittunk, majd egy másik helyen finom csirkét ettünk pitában.  hazafelé úton pedig már a macedón oldalon beültünk egy nívósabb helyre palacsintázni és még egy sört meginni...

tetszik a város nagyon.

2008/12/02

Македонија

elnézést attól, aki nem tudja olvasni a bejegyzés címét. :)

szóval december, kézilabda eb, én meg újra azon veszem észre magam, hogy ismét a helyszínen "tekintem meg" az eseményt, leginkább egy fényképezőgép lencserendszerén keresztül...

sokkal részletesebb bejegyzést terveztem, de természetesen nincs rá idő, mert a "civil" munkámmal is kell foglalkoznom.

csak annyi, hogy a tévében macedón zene szól, feta sajtot ettem bazi nagy olivabogyókkal és utána Ckopcko sört iszom, szóval teljes az összhang... :-)


2008/11/22

A XXI. század átka

Egy jó példa arra, hogyan formálta át mára az emberek gondolkodását az informatika:

Tegnap szükségem volt egy információra, ami egy asztalfiókba helyezett dossziéban lévő papíron lapult, én viszont nem voltam otthon.  Ezért felhívtam Sógornőmet, és megkértem, hogy keresse már elő nekem a fiókból azt a mappát.

Ő pedig abban a pillanatban már ült is le a számítógép elé, hogy megnyissa, amiről beszélek... :-)

2008/11/18

Debrecen + Kárpátia

feltétlenül szeretnék írni pár szót a hétvégéről, mielőtt eljön az újabb, amiről megint lesz mit írni...

szombaton a kézilabda bajnokság alapszakasza "tavaszi szezonjának" első mérkőzésére mentem, ez nem volt más, mint az emlékezetes szeptember 7-i DVSC-FTC meccs "visszavágója". azóta sokminden történt, a Debrecen 100%-os maradt, kedvenc csapatom a Fradi pedig elszenvedett 1-2 váratlan vereséget.  ennek megfelelően úgy tűnt, hogy megesik az a szégyen, hogy ismét kikapunk tőlük hazai pályán.

ezért is, meg persze a november 1-i események utáni összefogásnak köszönhetően mintegy kétszáz hajdúsági szurkoló is érkezett, ami szintén kuriózum volt, mert amióta én kijárok a Népligetbe, nemigen láttam még ott szervezett debreceni szurkolást.  természetesen pokoli, ugyanakkor végig sportszerű volt a hangulat, a "keményfiúk" megmutatták, hogy képesek összefogni és csak a saját csapatuk bíztatására koncentrálni.

és ami a lényeg: parádés játékot bemutatva OTTHON TARTOTTUK a két pontot!!! az egész csapat kiemelkedőt nyújtott, ám külön öröm volt számomra, hogy Kenyeres Fanni tizenhárom gólt lőtt, továbbá a második félidőben általam soha nem látott módon védett Irina Szidorova, a Fradi frissen igazolt kapusa.  Kenyeresnek azért örültem, mert Németh Helga után ő volt a másik olyan játékos, akit az évek során ellenfélként látva mindig is szívesen láttam volna Fradi mezben a pályán.  És ha nem is egyszerre, de mindkét vágyam valóra vált... Szidorova (aki még véletlenül sem AZ A Szidorova) pedig azért jelentett örömet, mert őszintén szólva az érkezése (szeptember eleje) óta gyakorlatilag nem láttam, hogy egy épkézláb védést bemutatott volna és már-már kezdtem kételkedni abban, hogy érdemes volt őt leigazolni.  valahol sajnáltam is, mert nem lehetett könnyű egy vadidegen országban egy "félkész" csapatba beesni (vajon mit gondolhatott, amikor kb. 4 napja volt Magyarországon és élete első magyar bajnokiján 2000 örjöngő néző és pályára bedobált görögtűz fogadta? :-) és titkon reméltem, hogy egyszer azért letesz valamit az asztalra.  hát most letett: megfogott két sorsdöntő hétméterest, jópár lövést, majd az egyik legkritikusabb pillanatban már annyira fosott a hetest lövő játékos tőle, hogy egyszerűen mellédobta... :-).

fotózás szempontjából is érdekes volt a meccs, a szokásos pálya mögötti pozíciót megunva inkább a pálya két sarkán lévő "páholyokból" lőttem képeket és ismét rájöttem, hogy egész különleges és jó fotókat lehet onnan csinálni.  (akit érdekel: http://www.handballphotos.com).

meccs után nem volt sok idő ünnepelni (ill. az ünneplést fotózni), ugyanis fél órán belül Káposztásmegyeren kellett lennünk, mert jegyünk volt a Kárpátia zenekar koncertjére.

rövid szünet...

szinte hallom, ahogy sokan a Kárpátia név hallatán most felszisszennek (vagy felszisszennének, ha olvasnák a blogomat...), hogy úristen, nem gondoltam volna, hogy...  pedig de.  lehet érte utálni, lehet lenézni, de én kedvelem őket és az igazat megvallva nagyrészt magaménak érzem azokat a gondolatokat, amikről ők a számaikban énekelnek.

tudom, hogy nem lehet összehasonlítani, de velük is úgy voltam, mint Markus-szal (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html): amióta ismerem és kedvelem a zenéjüket, tudtam, hogy előbb-utóbb élőben is megnézem/meghallgatom.  így jött tehát a káposztásmegyeri jégcsarnokban (nem tudom most mi a hivatalos neve) megrendezett koncert, amire sikerült is időben átérni a mérkőzésről.  már hömpölygött befele a tömeg, mikor mi is csatlakozunk, az emberek olyan 60-70%-án Kárpátia póló volt, sokaknál voltak szászlók illetve sokan voltak valamilyen nemzeti színű ruhadarabban. 

lehet, hogy az ilyen "nemzeti érzelmű" eseményekről hivatalosan sugallt (hamis) képek hatására, lehet, hogy más miatt, de tök jó volt látni, hogy mennyire vegyes volt a koncertre látogatók társasága: volta "öreg rockerek" és "rockernők", idősebb fazonok, házaspárok, fiatal csitrik és "hozzájuk illő" kölykök, "nehézfiúk" és persze hozzánk hasonló átlagos alakok is.  ahogy egy koncerten lenni szokott, sokan nem szomjas állapotban érkeztek, sőt voltak olyanok is, akik szeritem már nem is tudták, hol vannak. :)

a műsor kb. fél órával a meghirdetett időpont után kezdődött és nekem nagyon tetszett.  a korábbi intenzív kárpátia-hallatásnak köszönhetően a számok kb. felét végig énekeltem, a maradék kétharmadát ismertem, és voltak olyan számok is, amiket még nem hallottam.  külön tetszett, hogy bár nem volt túl összetett látványvilág, mindig igyekeztek a számokat kiszínezni a színpad mögött játszódó animációkkal, filmekkel, fotókkal illetve rajzokkal.  szerintem egy picit sok "depressziós" számot nyomtak, de lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa, hisz aki ismeri a zenekart az tudhatja, hogy nem túl sok vidám számuk van.

nem számoltam pontosan, de több, mint két órán át nyomták, még fél óra volt, míg kijutottunk az objektumból, majd 1.5 óra autókázás (NEM, én nem ittam semmit se a meccsen se a koncerten!!! ;) után haza is értem, fejemben a nap két felejthetetlen élményével.

2008/11/15

InstraLasik

A héten megint egy fontos esemény részese voltam: végre sor került Feleségem látáskorrekciós műtétjére.  Az előzményekről röviden csak annyit kell tudni, hogy már "emberemlékezet óta" erős kontaktlencsét hordott és még annál is régebben is szemüveges volt.  Most unta meg a dolgot és vágott bele.  Tapasztalatoknak nem volt híján, ugyanis fél évvel korábban Tesója is részt vett egy ilyenen, de már ő is egy barátunk ajánlására ment el, plusz még egy másik barátunk is részt vett valamikor a nyár elején, egyszóval tudta, mire számíthat.

Nem áll szándékomban írni a műtét során illetve az utána szerzett tapasztalatairól, hiszen én max. azt tudnám leírni, amit tőle hallottam, de azt tessék inkább személyesen tőle, vagy valaki mástól megkérdezni, aki ilyen műtéten esett át.

Inkább arról írnék (annak, aki nem ismeri ezt a módszert) pár szóban, hogy a "hagyományos" látásjavító műtéttel szemben ez az IntraLasik eljárás egy "hipermodernultraszuper" dolog, annak minden előnyével és (egyetlen) hátrányával együtt.  Az előnyök közül talán a legfontosabb az, hogy nagyon biztonságos, hiszen a dolog lényegi része emberi beavatkozás nélkül, számítógép által vezérelve történik, a másik szintén nem elhanyagolható dolog pedig az, hogy a hagyományos módszerrel szemben a gyógyulási idő sokkal rövidebb:  a Feleségem gyakorlatilag a műtét után _azonnal_ látott, ha irodai munkát végezne, akkor elméletileg 1-2 nap pihenő után ismét dolgozhatna és most már úgy kell visszafognom, hogy ne akarjon folyton tévét nézni illetve számítógépezni.  ezen kívül egy síszemüvegre hasonlító védőszemüveget kellett viselnie a műtét utáni 24 órában folyamatosan, majd utána már csak alvás közben. 

Szóval a hagyományos eljáráshoz képest sokkal kényelmesebb a dolog, kb. mintha egy foghúzásra menne az ember, ami belegondolva abba, hogy a szeme világáról van szó és hogy előtte éveken át "vakoskodott", meglehetősen durva dolog szerintem.  Persze ehhez alkalmazkodik az egyetlen negatívum, a beavatkozás ára.  Ennek utána lehet nézni mindenhol, tényleg nem olcsó, de ha az ember összeadja az évek során a kontaktlencsére, folyadékra, szemüvegre és hasonlókra költött összegeket, máris kevésbé rémisztő az ár.  Ráadásul ahogy néztem, lehet részletfizetést is kérni, ami úgy néz ki, hogy kb. annyit kell fizetni, mint a hagyományos eljárásért, a többit pedig egy (?) év alatt.

Szót kell még ejteni arról, hogy kinél, illetve hol voltunk.  Anno barátunk, aki az ismeretségi körünkből először esett át ilyen műtéten, Dr. Ratkay Imola doktornőt ajánlotta, mégpedig azzal, hogy ezt a módszert az ő aktív közreműködésével fejlesztették ki, így ha valaki, akkor ő biztosan jól ismeri a dolgot.  Ő a Margitszigeten praktizál egy hotel első emeletén, ide volt időpontja Feleségemnek, én pedig kísérőként tartottam vele.  Bejárat a hotel főbejáratán, majd fel az első emeletre, ahol a folyosó végén tényleg egy orvosi váró van kialakítva: a két szemklinikán kívül van még ott egy fogászat is (nem meglepő módon javarészt német ill. brit páciesekkel... ). 

Sajnos a "becsekkolás" során kiderült, hogy kb. két órát várni kell, mert csúszás van (próbáltak telefonálni is előző héten, de nem sikerült...), így gyakorlatilag három órát kellett várnunk, csak hogy emlékeztessenek minket arra, hogy egy "SZTK" szemészeten ez a minimum várakozási idő... :-)  Persze az az esztékában nem fordul elő, hogy maga a doktornő jön ki elnézést kérni a várakozásért, miközben mosolyogva vált pár szót velünk, de ennek ellenére picit bosszantó volt a várakozás, főleg nekem, aki köztudottan nagyon türelmetlen... :-o  Aztán egyszer csak eljött az idő, szólították Feleségemet, aki szemüvegét hátrahagyva (10 nappal a műtét előtt már nem szabadott kontaktlencsét viselnie) sétált be az ajtón.  Én eleinte egy mobiltelefonos játék nyomogatásával próbáltam az időt elütni, de amikor már 40 perce bent volt a 20-30 percesnek ígért beavatkozáson, már csak járkáltam fel-alá.  persze felesleges volt az aggodalmam, mert nemsokára meg is jelent "síszemüvegben", picit bódultan (kapott egy nyugtatót előtte), de jól látva. :-)

Hazaérve, a nyugtatótól aludt egyet, majd amikor felébredt, már sokkal jobban érezte magát és ami a legfontosabb, jól látott...  A másnapi kontroll is megerősítette, hogy a műtét "nullásra" hozta vissza mindkét szemét, így most már csak arra kell figyelni, hogy kímélő életmódot folytasson, míg teljesen meg nem gyógyul.  Ebben nekem is nagy szerepem van, hiszen próbálok neki minél többet segíteni, másrészt szigorú, már-már diktatórikus módszerekkel igyekszem betartatni vele a kímélő életmódot... :-)

Érdeklődőknek két hasznos link a végére:

http://www.auraclinic.hu/
http://www.ratkayimola.hu/

2008/11/08

Ismét születésnap

Az korábbi XXX -hez (http://paha.blogspot.com/2008/11/xxx.html) kapcsolódóan egy újabb bejegyzés. Egy hét elteltével ismét születésnapoztunk, ráadásul duplán: Feleségem és Sógornőm születésnapját ünnepeltük.  Aki esetleg nem tudná, ők ikrek, ezért nem meglepő módon mindig egyszerre van a születésnapjuk. :-)

Ma sem volt ez másképp, a rendhagyó csupán az volt, hogy az ünnepi ebédért ezúttal mi ketten voltunk a felelősek: Feleségem főzött én meg próbáltam a lehető legkevesebb kárt okozva segíteni neki.  Vendégeink pedig a másik ünnepelt és az Anyuka, azaz Anyósom voltak és úgy éreztük, nagyon jól sikerült az ebéd.

Az ünnepségsorozat ezzel azonban még nem ért véget, délután következett a tortás köszöntés, természetesen a két hölgynek két tortával, két tűzijátékkal és kétszer .. gyertyával. ;-)  Sógornőm tortája a hagyományoknak megfelelően oroszkrém-torta volt, míg a Feleségemé az én egyik kedvencem: középen csoki és eper parfé, körülvéve piskótatekercs-szeletekkel.  (mire ezt leírtam, úgy érzem mennem kell enni még egy szeletet. :D).  Mondanom sem kell, hogy mindkettőt megkóstoltuk...

Ja, nem írtam még az ajándékokról: először idén is színházjeggyel akartam őket meglepni, de ilyen-olyan okok miatt nme sikerült jó előadást kinézni az év végéig.  De egyszer csak bevillant valami és vettem három jegyet (egyet magamnak ;-) a "bodies" kiállításra, december közepére.  Ja, és a virág sem maradhatott el, természetesen. -<-@

Boldog Születésnapot!!! :-)

2008/11/07

Markus buli mégegyszer

tegnap végre eljött a várva várt pillanat: a DI.fm-n a Global DJ Broadcast adásában újra meghallgathattuk az október 18-i fergeteges Markus Schulz buliról (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html) készült két órás mixet.  ahogy a buli, úgy ez az adás is fergetegesre sikeredett, akit érdekel, hallgassa meg itt:

http://axgoo.hu/dl.php/szabadG/sets/01-markus_schulz_-_global_dj_broadcast_(di.fm)_(world_tour_budapest)_11-06-2008-tt.mp3

2008/11/06

Légcsavar

most csak egy rövid beírás, mert (nagyon) vár a munka. :-)

tegnap láttuk a Légcsavar című filmet, Feleségem először, én másodszorra:

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70492&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2

csak annyit szándékozom leírni, hogy véleményem szerint egy eszméletlen jó film. az első felében nyomasztó, aztán fokozatosan megy át izgalmasba, míg a végén...  na ezt nem írom le, aki nem látta, feltétlenül nézze meg, aki látta, az is. :-)

20D

hobbi sportfotósként már több, mint három éve nyúzok egy félprofesszionálisnak mondható Canon EOS 20D gépet (a profi gép szerintem az 1D-nél kezdődik/kezdődött), többször volt már meghibásodása.  Egyszer az exponálógomja romlott el (1 napos strandkézilabda után, ahol fújta a szél a homokot...), egyszer pedig elöregedett és tönkrement a zárszerkezete, ami minden (D)SLR gépet előbb utóbb elér, a kérdés mindig csak az, hogy hány tízezer fotó után (az enyém kb. 70000-ig bírta, pontosan már nem emlékszem).

akinek már volt meghibásodott Canon fényképezője, az nagy valószínűséggel találkozott már a Camera Kft. nevű céggel, ők ugyanis a Canon magyarországi hivatalos és sajnos úgy néz ki monopolhelyzetben lévő márkaszervize, így gyakorlatilag minden hibás gép itt köt ki, interneten/fórumokon olvasgatva rengeteg (rém)történetet lehet róluk olvasni.  az én masinám is az ő vendégszeretetüket élvezte mindkét esetben, az első hiba 17000 Forintomba fájt, a második súrolta a hetvenezret, ám mivel ha nem is sokat, de azért keresek pénzt a fényképezővel, úgy voltam vele, hogy ennyi belefér.  ami viszont egyik esetben sem fért bele az az volt, hogy először egy hónapot, másodszor pedig 2 és fél hetet ültek a gépen, ami miatt sok eseményről szépen lemaradtam és ez nagyon bosszantó volt.

írtam a múltkor, hogy a jégteke-fotózás (http://paha.blogspot.com/2008/10/jgteke_26.html) után ismét bekrepált a gép, de a kezdeti pánikhangulat után egyből tudtam, hogy megint az exponálógombbal van a gond: még fotózni is tudtam vele, ugyanis a gomb most egy olyan állapotban ragadt be, mintha félig le lenne nyomva, azaz szépen nyomta az autofókuszt folyamatosan, nekem csak exponálnom kellett. :)  persze ez rohadtul nem volt ilyen vicces, mert pl. a félig "lenyomott" gomb miatt nem tudtam visszanézni a képeket és a felső gombok sem működtek.  úgy nézett ki, megint irány a "kamerakáefté"...

este még olvasgattam picit a neten, leginkább az érdekelt, hogy mitől szállhat el az expo-gomb ilyen sűrűn (mivel első esetben homok, második esetben pára volt, valószínű, hogy egyszerűen ilyen érzékeny!!! :-).  aztán ráakadtam erre az oldalra:

http://simulated.ca/sim/projects/camera/canon_eos-20d_shutter_replacement/

persze első pillanatban lehetetlennek tűnt, hogy én szétszedjek egy ilyen szerkezetet, de ahogy olvasgattam, a végén már csak azt vettem észre, hogy az ebay-en meg is vettem az új expo gombot 28 dollárért, amiben a postaköltség is benne volt. :-)  a leírásban ugye az szerepel, hogy a barátunk felhívta a Canont és postázták neki, de úgy érzem itt Magyarországon ez úgy nézne ki, hogy két hívás után a Camera kft-nél kötnék ki, ők pedig nem hiszem, hogy küldenének nekem bármit is, egy-két jókívánságon kívül... :-) innentől tehát nem volt visszaút, és őszintén megmondom nem a kb. 17000 Ft-os javítási költség miatt döntöttem így, hanem rohadtul nem volt kedvem megint heteket várni a gép elkészültére, inkább a "saját kezembe vettem a sorsom".  ugyanakkor az is benne volt a pakliban, hogy

1. nem is tudom szétszerelni, vagy csak részben (az expo gomb cseréjéhez nem kellett végigcsinálni a teljes leírást... )
2. szétszedem azt' nem tudom összerakni
3. nem is az expo gomb a hibás

na mind1, mivel már tudtam, hogy nem viszem a kamerába a gépet, neki is láttam a szétszerelésnek, ami végülis nem volt olyan nagy dolog, egyetlen egy, megfelelő méretű csillagcsavírhúzóval (#00-s philips).  amire nagyon kellett figyelni, az az volt, hogy gyakorlatilag minden csavarja más méretű, ezért ezeket jól megjegyezhetően és elkülönítve kellett tárolni.  én a leírásban látható megoldás helyett azt csináltam, hogy a leírásban szereplő fotókon számoztam a csavarokat és elkülönített rekeszekbe helyeztem őket.

kb. fél órás szerelés után a gép készen állt arra, hogy beforrasszam az új expogombot, de mivel ez még nem volt a kezemben, jól elcsomagolva eltettem a szétszerelt vázat + a leszerelt részeket.

aztán ahogy telt az idő, egy újabb rizikófaktor jött be a képbe: mivel tudom, hogy a camera kft több hétig is dolgozhat rajta, én meg december 1-én elutazom Macedóniába a kézilabda eb-re, legkésőbb ezen a héten be kellett fejeznem a műveletet, mert ha mégsem ez a baja, akkor pénteken le tudjam adni szerelésre.  lestem hát a postát nagyon és szerencsére az utolsó előtti napon (ma) meg is érkezett a gomb.  úgyhogy nekiláthattam a forrasztásnak is...

annyit kell még tudni, hogy bár (villamos)mérnök-informatikus diplomám van és használtam már életemben sokszor forrasztópákát, nem mondanám, hogy a páka nagymestere lennék, így ez a rész ígérkezett a legkritikusabb műveletnek az egészben.  szerencsére Fateromtól kaptam nemrég egy márkás forrasztópákát, egy egészen vékony heggyel kiegészítve, így ha nem is könnyen (2 kisebb égési sérülés + sok szentségelés... :-), Feleségem segítségét igénybe véve (aranyos volt, közben azt mondta: olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki épp legózik - és valljuk be volt is benne valami...) végül a helyére forrasztottam a gombot.  következett az összeszerelés, ami az előre lementett, számozott fotóknak és a szépen eltárolt csavaroknak köszönhetően már gyerekjáték volt. 

persze mondanom sem kell, hogy az első adandó alkalommal, mikor már olyan szinten volt a gép, hogy az akksit bele lehetett tenni és kipróbálni, én ezt meg is tettem és láss csodát, MŰKÖDÖTT!!! 

rögtön fényképezőgép-szerelő atyaúristennek képzeltem magamat és szinte rózsaszín ködben úszva csavartam helyére az utolsó csavarokat, raktam fel az objektívet, toltam be a cf kártyát és csináltam az első tesztképeket.  mintha most kaptam volna életem első gépét... :)

most következik az a fázis, hogy éles körülmények között, mérkőzésen is tesztelni kell, és közben izgulni, hogy jó lett-e a forrasztás, jól dugtam-e be minden belső csatlakozót, stb, stb... mindenesetre ha nem is most azonnal, de hamarosan rendelek egy tartalék gombot, hogy ha legközelebb ilyen van, egy este alatt kicserélhessem.  ami fejtörést okoz majd, hogy ha megint eljön a "zárhalál" ideje, azzal meg merjek-e próbálkozni.  a leírásból is látható, hogy ez egy fokkal már nehezebb, de nem lehetetlen.  és persze zárat is lehet venni az ebay-en... :-)

amit csatolva küldök képet, az a saját fotóm, de csak ez az egy kép van, sajnos a művelet részletes dokumentálásához nem volt energiám...

2008/11/04

XXX

A hétvégén a baráti körünkből újabb tagot ért utol az XXX, azaz töltötte be a harmincadik életévét. Én már tavaly túlestem ezen és ha nem is zuhantam mély lelki válságba miatta, azért egy picit elgondolkodtatott, hogy bizony mindannyian öregszünk.

A születésnapi bulira készülve sok fejtörést okozott az ajándék kiválasztása, Feleségemmel sokminden eszünkbe jutott, ám egyszer csak kipattant a szikra ... (a mai napig nem tudjuk biztosan kinek a fejéből... :-). Azt találtuk ki, hogy a bulira meghívott többi baráttal "szövetkezve" egy sörzsiráffal lepjük meg az ünnepeltet. (Az tapasztaltam, hogy nem mindenki tudja mi az a sörzsiráf, ezért álljon itt egy link: http://www.beertubes.com)

Kisebb nehézségek árán sikerült is beszerezni az árut, majd még "kisebb" nehézségek árán kedves Feleségem szépen be is csomagolta, és így indultunk szombaton _vonattal_ :) a buli színhelyére. Mivel a tárgy nem kis helyet foglalt, az utazóközönség mindenhol furcsán nézett rám, de végül épségben és egyben megérkeztünk mind a hárman :) a buli helyszínére, az ünnepelt lakásába, ahol a buli zaljott.

A buli épphogy elkezdődött, mikor megérkeztünk, 1-2 "welcome drinkkel" mi is hamar jó hangulatba kerültünk, az - addigra már hatalmas - éhségünket pedig különféle finom szendvicsekkel és hidegtállal csillapítottunk. :-) Amikor pedig megérkezett az utolsó "tettestárs" is, aki az ajándékozásban részt vett, sor került a meglepetés átadására is. A hatás leírhatatlan volt... ünnepeltünk az első alkatrész (a zsiráf talapzata) alapján elképzelni sem tudta, mi lehet az, csak amikor a plexi csövet kibontotta, akkor jött rá. :-)

Mondanom sem kell, hogy az este folyamán nem egyszer néztünk a zsiráf "gyomrába", azaz kellett őt újratölteni friss és hideg söröcskével. :-) Közben hatalmas karaoke partiba torkollott az este, de akkorába, hogy egy két nóta erejéig én is beszálltam, pedig nem sűrűn szoktam ilyet tenni...

Az ünnepeltnek ezúton is mégegyszer boldog születésnapot és végezetül álljon itt néhány emlékezetes kép az estéről:

2008/10/30

God Save the Queen

Most éppen buszon utazom hazafelé, így talán lesz egy kis időm írni. :)

Szóval kedden voltunk Queen koncerten, ráadásul nem is akárhogyan: Feleségem, Sógornőm, Tesóm és Sógorom. :) A Queen-ről azon kívül, hogy egy feledhetetlen és utánozhatatlan zenekar (volt), azt kell tudni, hogy Tesóm volt nagy rajongó régen, én általa kedveltem meg őket és hallgattam nagyon sokat.

Amikor megláttuk, hogy koncert lesz Magyarországon (értelemszerűen szegény Mercury és a "nyugdíjba vonult" Deacon nélkül), kitaláltuk, hogy milyen jó lenne elmenni.  Kapóra jött, hogy Tesóméknak esküvője volt, így a két koncertjegy a nászajándékunk része volt, Sógornőm meg a Feleségemtől kapta a születésnapjukra. :)

Így vágtunk hát neki a Sportarénának, illetve előtte "melegítettünk" egy jót egy közeli söröző-pizzériában, ahol nem meglepően több, külföldi rajongó is gyülekezett.  A nyolc órára meghirdetett koncert kb. negyed kilenckor el is kezdődött (szerencsére nem volt előzenekar...), mi a küzdőtér eleje felé a szélén álltunk, ott elég nagy tömeg volt, de azért kényelmesen ki lehetett bírni.

Nem tudom pontosan, kb. 1,5-2 órás lehetett a koncert, aminek leírásába nem mennék bele, elég sok objetkív/szubjektív beszámolót lehet olvasni róla.  én személy szerint élveztem, de ezzel nem mindenki volt így, már a szűkebb családi társaságunkban sem.  Én még sosem voltam Queen koncerten, viszont anno videóról nagyon sokat láttam, így volt összehasonlítási alapom.  Természetesen ez az előadás, formáció meg sem közelíthette a valaha volt leggyengébb "klasszikus" Queen előadást sem, de nekem, mint rutintalan koncertrejárónak tetszett a látvány és a hang, továbbá jó volt hallani és ezzel együtt felidézni a régi nagy slágereket, amikből volt egy pár.

A két "őstag", Brian May és Roger Taylor még mindig láthatóan nagyon tudnak zenélni (gitározni ill. dobolni) és érdekes, hogy bár mindketten megöregedtek, May-en ez csak közelről látszik, Taylor-ról viszont már messziről is megmondható, hogy "régóta van a pályán"...

Az "új" énekesről, Paul Rodgers-ről nemigen tudok mit elmondani azon kívül, hogy hasonlít Chuck Norrisra... :) Maradjunk annyiban, hogy szerintem tisztességesen megcsinálta azt, amiért ott volt, amiért ő énekelhet most a Queen-ben.

Az estéről azt hiszem ennyi elég is (főleg, hogy mindjárt le kell szállnom :), de biztos, hogy valamelyik nap "leporolom" a Queen mp3-aim és azt fogom hallgatni.

2008/10/28

vám

nem is olyan régen, olyan 21. századi módon, vásároltam egy nagyobb értékű tárgyat az interneten, egy amerikai cégtől.  a vásárlás nem a népszerű online aukciós portálon zajlott, hanem én kerestem e-mailben a céget, pár e-mail küldésével megbeszéltük az árat, a postaköltséget, hitelkártyámról leemelték az összeget, majd másnap fel is adták a küldeményt, "usps global priority mail"-lel.  (ezt hívják azt hiszem nemzetközi gyorspostának). 

ez volt csütörtökön, és mivel - szintén 21. századi módon - az interneten nyomon lehet követni, hogy hol jár a küldemény, következő kedden már az "out of foreign customs" bejegyzés állt a küldemény státuszánál, aminek egyrészt örültem (legalább már Magyarországon van), de ugyanakkor eszembe jutott az, amire nem gondoltam: előfordulhat, hogy vámot kell majd fizetni rá.

itt meg kell állni egy pillanatra, pár tévhitet eloszlatni:

1. amióta kis hazánk az EU tagja, az únión belülről érkező küldeményekre nem fognak és nem is vethetnek ki semmilyen vámot, azaz ha valaki mondjuk Németországból vagy Angliából vásárol valami, az ugyanolyan küldeménynek minősül, mintha Magyarországon belül vásárolta volna.

2. fentiekkel szemben ha EU-n kívülről történik ugyanez, akkor a jogszabályoknak megfelelően vámot ÉS forgalmi adót is raknak, rakhatnak rá!!!

***
a négynapos ünnep miatt vártam, hátha mégis megérkezik, ám hétfőn a csomag helyett csak az értesítő jött, hogy ugyan fáradjak már be a vámhivatalba a csomag vámkezelése ügyében.  rögtön elöntött az ideg, ugyanis jópár éve már jártam ott egyszer, akkor is valamit vettem, ami ott kötött ki és nem túl kellemes emlékekkel (hatalmas tömeg, lassú, pofátlan ügyintézés) távoztam.  az ügyfélfogadási idő is elég "érdekes": hétfőn 8-tól este 6-ig (szegények!!! :), kedd-csütörtök 7.45-től délután 3-ig, pénteken meg 7.45-től DÉLIG meresztik az alkalmazottak a seggüket a hivatalban.

felkerekedtem hát, és ma nyitásra, azaz 7.45-re befáradtam.  a folyosó még üres volt, de az ablakok mögött már várakoztak a sürgő-forgó alkalmaztottak.  hamar szólítottak is az ötös ablakhoz, itt a kezembe nyomott paksaméta után közölték, hogy menjek az 1-es ablakhoz, ahol a vámtiszt foglalkozik majd az üggyel.  így is lett, egy egyenruhás fiatalember elszedte a papírokat, majd kb. 3 perces ügyintézés után kezembe is nyomta a határozatot.  kokrét összegeket nem fogok írni, a lényeg az, hogy fizettem az áru és a postaköltség (!!! igen, ez is beleszámít az ún. vámalapba !!!) 3.5%-ának megfelelő vámot és a _vámmal_növelt_összeg_ után még 20% áfát.  miután ezzel megvoltam, visszamehettem az 1. ablakhoz, ahol elvették a papírokat és kb. negyed órás várakozás után szólítottak a folyosó másik végén lévő kiadóhoz, ahol a vám + áfa és a "kezelési költség" !!! megfizetése után magamhoz is ölelhettem a küldeményt.

nem én voltam az első, aki így járt és nem is ez a lényeg, hanem az, hogy pár új dolgot is megtudtam, miközben várakoztam (közben jöttek más "ügyfelek" is):

1. ha van a küldeményben számla (nem baj, ha idegen nyelvű), akkor annak a _végösszege_ alapján állíapítják meg a vámot.  (azt sajnos nem tudom, hogy ebben az esetben is be kell-e menni, vagy ilyenkor kiküldik a csomagot és elég a postásnak fizetni?)

2. ha  nincs a küldeményben számla, ahogy az én esetemben sem volt, akkor megkérik a címzettet, hogy vigyen magával.  én is így tettem (kértem a céget, akitől vettem, hogy e-mailben toljanak át egy számlamásolatot), és ennek alapján történt a vámtétel megállapítása.  ugyanakkor láthatóan rohadtul nem érdekelte a vámtisztet az, hogy miféle idegen nyelvű papírt dugok az orra alá, egyszerűen megnézte a "TOTAL" után szereplő összeget és azzal számolt.  (igaz, a számlát nem kaptam vissza).

3. volt egy fickó ott, akinek sem a csomagban nem volt számlája, se nem vitt magával, neki azt tanácsolták, hogy nyomtassa ki a paypal (el voltam ájulva, hogy egy ilyen bürokratikus intézményben, mint a posta, van fogalmuk arról, mi az a paypal) vagy az ebay (vazze, ezt is ismerik? :) tranzakció "bizonylatát" és ezt hozza be, vagy ha banki átutalással fizetett, akkor a számlakivonatot vagy az internetbankot kinyomtatva...

internetes vásárlásokkal foglalkozó fórumokon szokták javasolni, hogy ilyen esetben, mint az enyém, kérjük meg az eladót, hogy küldje ajándékként a küldeményt (ilyenkor magasabb a vámmentes érték határa - konkrét összeget nem tudok), vagy pedig eleve kevesebb összegről írja a számlát.  ezen kívül is van még sok egyéb módszer, amikkel most nem szándékozok foglalkozni, inkább csak eljátszadoztam a gondolattal, hogy vajon mi történt volna, ha a tegnap e-mailben kapott számlát picit "módosítom" kinyomtatás előtt, vagy ha valaki a paypal bizonylatot másítja meg egy picit...

az egész történetben a plusz fizetésen kívül (ami végülis ha törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, akkor teljesen jogos) az nem tetszett csak, hogy ha én egyszer fizetek egy valag pénzt azért, hogy határidőre itt legyen a küldemény (mert így történt és persze nem ért ide öt nap alatt...), akkor miért nem lehet megoldani azt, hogy az a nyomorult postás autó (ami egyébként hétvégenként is dolgozik) elhozza a cuccot ide, ahol helyben ki tudnám fizetni?  ehelyett még nekem kellett utaznom 120 km-t, elégetni egy csomó benzint és elpazarolni egy csomó munkaidőt... :-(

2008/10/27

Windows Mobile - avagy PDA emuláció

mivel munkám során most épp windows mobile operációs rendszerrel felszerelt pda-ra, azon belül is a csodálatos lebutított mobil internet explorerre fejlesztek, szükségem volt egy emulátorra, mellyel a számítógépemen tudom tesztelni a munkám, anélkül, hogy össze-vissza kattognék a pda-mon.

sok leírás van róla a neten, hogy hogyan kell egy működő emulátor környezetet összerakni, de általában mindegyik az microsoft letöltési útvesztőjébe vitt. követelt tőlem mindent, még visual studio-t is, pedig nekem csak egy egyszerű emulátorra volt szükségem. végül pár órányi szenvedés után sikerült összerakni egy működő verziót, hálózattal együtt. ezt próbálom meg röviden összefoglalni:

LETÖLTÉSEK:

1. Microsoft Device Emulator 3.0 letöltése

http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?familyid=a6f6adaf-12e3-4b2f-a394-356e2c2fb114&displaylang=en

letöltött file: vs_emulator.exe

2. Microsoft Virtual Pc 2007 letöltése

http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=04d26402-3199-48a3-afa2-2dc0b40a73b6&DisplayLang=en

letöltött file: setup.exe -> átnevezve Microsoft Virtual PC 2007.exe

erre azért van szükség, mert ahhoz, hogy a virtuális pda-n legyen hálózat, szükség van valami hálózati meghajtóra is, amit viszont nem lehet külön telepítővel letölteni, csak ezzel a virtual pc-vel együtt. cserébe viszont megkapjuk a virtual pc-t, amivel akármennyi és akármilyen oprendszerű virtuális gépet tudunk telepíteni a saját rendszerünk alá.

3. Activesync letöltése

http://www.microsoft.com/windowsmobile/activesync/activesync45.mspx
http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?displaylang=hu&FamilyID=9E641C34-6F7F-404D-A04B-DC09F8141141

letöltött file: setup.msi -> átnevezve activesync.msi

ez azért kell, mert ezzel tudunk szinkronizálni a gépünket és a virtuális pda-t, így megkönnyítve mondjuk a fájlok másolgatását és hasonló műveleteket.

4. A megfelelő Windows Mobile IMAGE file letöltése

Itt el kell döntenünk, hogy milyen oprendszerrel ellátot PDA-t szeretnénk. a régebbi, 1-2 éves modellek windows mobile 5-tel vannak ellátva, míg az újabbakon 6-os, illetve épp az előbb olvastam, hogy van már 6.1-es is.

a verziónak és azon belül is a típusnak (PDA, smartphone) megfelelően különböző image fájlokat lehet letölteni:

WM6: http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=38c46aa8-1dd7-426f-a913-4f370a65a582&DisplayLang=en
WM5: http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=c62d54a5-183a-4a1e-a7e2-cc500ed1f19a&DisplayLang=en

én egyelőre a WM5-t próbáltam, itt egy efp.msi fájlt kell leszedni.

TELEPÍTÉS:

Itt csak a sorrendet írom le, aki nem képes ezen átverekedni magát, az valószínű már nem is jutott el idáig, vagy nem is olvassa ezt a post-ot. :)

1. Microsoft Virtual Pc 2007
2. Microsoft Device Emulator
3. Activesync
4. Image

Ha minden oké, a start menüben lesz egy "Microsoft Windows Mobile 5.0 MSFP Emulator Images" almenü és abban különböző fajta "gépek", melyeket ha elindítunk, már nyomkodhatjuk is kedvenc virtuális eszközünket, ahogy az a csatolt képen is jól látszik...

Nekem elsőre, mikor bekapcsoltam, nem volt hálózat. Ehhez annyit kellett még tennem, hogy a beállításokban a megfelelő fizikai hálózati kártyához hozzá kellett kötnöm a virtuális eszköz hálózati kártyáját, majd nyomni rajta egy soft resetet.




2008/10/26

Jégteke

le merném fogadni, hogy nagyon kevés ember tudja, mi az a jégteke. de a hivatalos curling elnevezésről sem tudják, hogy pontosan milyen játék az, legfeljebb hallottak róla illetve látták a tévében.

az eurosport a "winter season" során rendszeresen beszámol a nagyobb eseményekről, én is így találkoztam a curlinggel először és bár nem értettem, szerettem/szeretem nézni. persze közben a szabályok is világosak lettek, nem túl bonyolultak. természetesen nem fogom most leírni őket, akit érdekel, úgyis megtalálja a neten.

azt is tudni kell, hogy a kilencvenes évek óta Magyarországon is bontogatja szárnyait ez a sport, és ha valakinek még beugorhat a curling szó hallatán valami, az azért van, mert a "fittnesskirálynő" Béres Alexandra is aktív, válogatott játékos.

számomra ez a sport akkor "jött ki a tévéből", amikor egy ismerősöm (aki mellesleg a kedvenc egyesületem, az FTC, frissen alakult curling szakosztályának az elnöke) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni fotózni egy-két mérkőzésüket. kisebb-nagyobb időpont-egyeztetések után májusban végül sor került rá.

a helyszín a magyar curling "fellegvára", a kamaraerdei curling klub volt, amely egy csendes helyen fekszik valahol budapest és budaörs határában, az erdő szélén. előzetesen annyi instrukciót kaptam, hogy hideg lesz (3-4 fok), a jég csúszik, és mivel nem egyszerű a curlinghez nélkülözhetetlen jó minőségű jég fenntartása, mindenképp vigyek egy tiszta váltócipőt. már nem emlékszem pontosan milyen versenysorozat mérkőzéseit fotóztam, de szerencsém volt, mert ahogy általában mindig, mind a két pályán, felváltva zajlottak az események, így bőven volt mit fotózni. bár meg kell hagyni, hogy egy kézilabdamérkőzéshez képest elég "statikus" sportág, azért bőven akad téma, főleg ha az ember észrevesz apró részleteket is, amihez viszont az kell, hogy minél több időt töltsön el a "jégen".

ennek megfelelően nemrég ismét örömmel fogadtam el a felkérést egy újabb fotózásra, amire tegnap került a sor. most kevesebb időm volt, csak két meccset fotóztam (párhuzamosan), de most is élmény volt az egész, csak a végére nagyon átfáztam.

az első fotózás előtt alkalmam volt egy követ lökni, mondanom sem kell, hogy a pálya feléig se ment el, de ez nem szegte kedvemet és remélem, hogy egyszer ki is tudom majd próbálni, hogy milyen ez a játék belülről. erre elvileg van is esély, mert az ismerősömtől, aki felkért a fotózásra, ígéretet kaptam, hogy ha hozok elég embert, tart nekünk egy bemutató edzést. :-)

arról azonban, hogy ne 100% pozitívumként maradjon meg ez a nap, a fényképezőm gondoskodott. mivel a jégen hideg volt, tudtam, hogy utána nem szabad bekapcsolni, hagyni kell felmelegedni. így is tettem, illetve csak azt hittem, hogy így teszem, ugyanis a fotóstáskám szépen megőrizte a belerakott gép hidegét, és hiába pihent a gép 2 órát, amikor kivettem a kézilabdacsarnokban, úgy látszik még nem volt eléggé átmelegedve, én meg hülye voltam és bekapcsoltam, amitől úgy néz ki, hogy az exponálógomb megint tönkrement... de ez már egy következő beírás témája lesz majd...

2008/10/21

receptklub

múlt szombaton egy újabb rejtett (jó) tulajdonságomra derült fény... :-)

szeretek fogadalmakat tenni és ezért amikor még híre-hamva sem volt a lakásunkban tűzhelynek, megfogadtam, hogy ha egyszer lesz, megpróbálkozom majd ételek elkészítésével is.  lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy ez legyen csak a nők dolga, de én ezzel nem értek egyet.  szerintem tök jó dolog sütni/főzni és közben érezni azt, hogy valamit alkot az ember.  persze rohadtul nincs benne gyakorlatom, legfeljebb pár egyszerű (pl. rántotta vagy tiramisu) elkészítését próbáltam eddig, ezen kívül csak láttam, hogy pl. Anyukám hogyan készíti az egyes ételeket.

ennek megfelelően nem kis kihívásnak tűnt most, hogy végre kész a konyhánk (erről majd egyszer máskor egy nagyobb post keretein belül, addig psszt... ;-), a sajttorta (cheesecake) elkészítése.

nem tudom ki ismeri ezt a süteményt, én mikor először hallottam, értelemszerűen egy "sajtízű", sós valamire gondoltam.  de amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy egyáltalán nem sós... :-)  és nagyon finom!  ez tavaly tavasszal történt, mikor volt szerencsém 1.5 hónapot az 'államokban tölteni (szintén egy későbbi beírás témája lenne, ha egyáltalán még aktuális lesz valaka... ;-) és kedves háziasszonyunk, Krisztina készített mindenféle finomságokat, többek között ezt is.

aztán később elküldte a receptet, én meg nekiláttam.  először elméletben, ugyanis a receptben szereplő mértékegységeket (cup, oz, Fahrenheit-fok :) át kellett számolnom, majd gyakorlatban is: kellett venni hozzá ilyen csatos sütőformát, csinálni egy tortalapot morzsolt kekszből, majd kemping sajtból (!) és pár kiegészítőből megkeverni a "tésztáját".  nem volt túl bonyolult, a legtöbb időt és energiát a kekszmorzsolás vitte el (persze utána már megtudtam, hogy lehet morzsolt kekszet is venni... ).  először az alapot sütöttem ki 10 perc alatt, majd ráöntve a cuccot, 70 perc alatt elkészült a torta. miután kihűlt, leszedtem róla a formát, bevágtam a hűtőbe és délután már lehetett is fogyasztani.

a hatás leírhatatlan volt. :-)  először én kóstoltam meg és elégetetten állapítottam meg, hogy majdnem olyan jó az íze, mint amit tavaly kóstoltam, de a legnagyobb öröm mégis az volt, hogy a család minden tagjának ízlett (vagy legalábbis azt mondták :-) és le voltak nyűgözve, hogy én ilyet is tudok... :D

úgyhogy valami elkezdődött, már meg is van a következő étel-jelölt, de hogy mi azt nem árulom el...

akit érdeke a sajttorta receptje, annak el tudom küldeni, de szerintem 10 másodperc gúglizás után magától is megtalálja.  csatoltam egy képet, az enyém ugyanígy nézett ki, csak az a zöld izé nem volt rajta díszítésnek, de ígérem legközelebb olyan is lesz...

jó étvágyat.

2008/10/19

Markus

az egész úgy kezdődött, mint (gondolom) sok embernél, aki napi 8-10 órákat ül a gép előtt: nem tudtam annyi új nekem tetsző zenét beszerezni :-), mint amennyit hallgattam munka közben, ezért gondoltam halgassunk online rádiót.  a magyar kereskedelmi rádiók online adása szóba sem jöhetett, mert amit azok adnak, az kis kivétellel (mr2... ) nem nevezhető szórakoztatásnak, így rövid keresgélés és próbálkozás után rátaláltam a www.DI.fm "adóra", amelyik az elektronikus zenék összes műfaját sugározza napi 24 órában, megállás nélkül.  magam sem tudtam, melyik csatorna (stílus) mit takar, ezért eleinte kattogtam össze-vissza, volt olyan zene, amin majd' elaludtam, de volt olyan is, ami idegesítő volt.  végül megmaradtam a trance csatornánál és rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy ha a gépen zenét hallgatok a munka mellé, akkor olyan 90%-ban ez szól.

nem fogok belemenni abba, mi a trance műfaj pontos definíciója, a wikipedia-n pár kattintással megtalálható, a lényeg az, hogy ez a zene számomra valami olyasmi, ami nagyon jó egyrészt háttérnek, ha dolgozom, ugyanakkor mint kiderült, autóvezetéshez, főleg hosszabb utakon is nagyon fekszik, főleg ha 130-nál is elnyomja a motorzajt... :-)  az is kiderült, hogy nem mindenki osztja ezt a nézetemet, volt olyan pl., hogy véletlenül ez maradt bekapcsolva az autóban és az útitársaimat eléggé felidegesítette ez a zene. :)

utoljára 2007 nyarán voltam diszkóban, korfun buliztunk egy hatalmasat menyasszonyommal és tesójával, de ott is és minden korábbi diszkólátogatásom alkalmával ilyen "sláger" zenék szóltak, amik nem voltak rosszak (csak piamennyiség kérdése minden... ;), de sokszor gondoltam a DI.fm hallgatása közben, hogy milyen lehet egy olyan buli, ahol csak ilyen zene szól megállás nélkül.  tovább erősítette ezeket a gondolatokat, hogy nagyon sokszor hallottam egy Markus Schulz nevű fazont játszani a Global DJ Broadcast műsorán, ami minden csütörtökön hallgatható többek között ezen az online adón.  általában stúdióban felvett "szettek" mennek, de néha (illetve ha jól tudom minden hónap első csütörtökjén?) élőben felvett szetteket is lehet hallani, amelyek még így rádión keresztül is átadták, hogy mekkora hangulat van egy-egy ilyen bulin.

ekkor már tudtam, hogy ha MS egyszer Magyarországon jár, szeretnék ott lenni, már csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz ez... olvastam, hogy korábban többször (azt hiszem háromszor) is játszott már nálunk, így volt esély a folytatásra...  aztán már nem is tudom honnan, de értesültem róla, hogy október 18-án ismét hazánkba látogat.  rövid nézelődés és fórumozás után már kattintottam is az online jegyvásárlásra, gyorsab vettem két bilétát, 2900 Ft/db áron.  azért kettőt, mert abban biztos voltam, hogy nem egyedül megyek, ám abban még nem, hogy ki jön velem. :) 

kézenfekvő lehetőség volt, hogy Drága Feleségemet viszem magammal, ám ő elég határozottan közölte, hogy nagyon nem neki való ez az egész, ezért felejtsem el, de Kedves Sógornőm biztosan szívesen eljönne velem.  amellett, hogy ahogy már írtam, legutóbbi "diszkózásunk" vele nagyon jól sikerült, azért is örültem volna, ha jön, mert ő egy fokkal rutinosabban mozog az ilyen helyeken, mint én.  értsd ezalatt azt, hogy velem ellentétben legalább már járt pl. a híres-hírhedt "dokk"-ban, hogy mást ne említsek.

igen, ez azért is volt kulcskérdés, mert kiderült, hogy Markus október 18-i fellépése egy "White Angel" nevű szórakozóhelyen lesz, amiről megtudtam, hogy eléggé "elit" hely, annak minden velejárójával együtt.  olyan kifejezések jelentését tudtam meg, mint "dresscode", illetve "face control", és egy picit meg is ijedtem attól, hogy hozzám hasonló földi halandó (nem luxusautóval, szilikonmellű nővel és többszázezres ruhával érkezik) be sem mehet oda.  szerencsére a fórumon, ahol a rajongók a bulival foglalkoztak, hamar kiderült, hogy bár ez a white angel tényleg ilyen hely, ez most nem olyan buli lesz.  ezt később "hivatalos közleményben" meg is erősítették a szervezők, mondván a "trance és progi bulikon megszokott dresscode és árszínvonal" lesz... 

ennek ellenére nagyon örültem, hogy Sógornőm igent mondott és így tegnap este, rövid "alapozás" után, fél 11 körül el is indultunk a buliba.  Tesóm személyében sofőrszolgálatunk is volt, így vagy negyed óra alatt oda is értünk, ami csak azért volt rázós, mert még kiszállás előbb le kellett satuznom a magammal vitt "biztonsági sört"... :-) hamar bejutottunk, szerencsére nyoma sem volt a szigornak, amitől tartottam és a ruhatár meglátogatása után máris a teremben találtuk magunkat.  még szinte teljesen üres volt, és a korábban a neten látott fotókhoz képest kicsinek tűnt, még így üresen is.  miután "megismerkedtünk" az egyik pultossal, fent a galérián kerestünk egy kényelmes bőrfotelt és beszélgettünk, míg a zene hangereje engedte...

közben megválaszolásra került egy másik fontos kérdés is: a fórumon írták, hogy plazmatévék vannak a vécében, és tényleg! :-)  igaz, hogy inkább lcd monitorok voltak azok, de valóban minden piszoár felett van egy és ha nem is film ment rajtuk, de legalább egy bájos hölgy többször is elmondta, hogy ha unatkoznánk, vár minket az előtérben... :-o mivel én nem unatkoztam, nem kerestem a társaságát, ellenben a tükörrel telerakott helyiségben többször majdnem a falnak mentem, mire kitaláltam.  mint megtudtam, a női vécében nincsenek chippendale fiús lcd-k, ám a "fülkék" szintén tükörrel borítottak, így az ember lánya nézheti magát közben... :D

ahogy telt az idő, egyre többen lettek, és egyre jobb lett a hangulat úgy összességében is, meg személy szerint nálunk is, és úgy sacc/kb. éjféltől már azon kaptuk magunkat, hogy megállás nélkül táncolunk, amit csak néha szakít meg pisi- illetve italszünet... :-)  aztán olyan hajnali egy körül megérkezett Markus, és kezdetét vette a jó értelemben vett őrület.  nem igazán lehet pontosan leírni, hogy milyen volt, az előbb találtam egy kis videót, amit az egyik vendég készített telefonnal vagy fényképezővel, ez egész jól szemlélteti:

http://www.youtube.com/watch?v=VRm51BGtMMc

a lényeg az egészben az, hogy én még sosem táncoltam ennyit egyfolytában, ami azt jelentette, hogy amíg Markus befejezte a 3,5 órás műsorát, nem volt megállás...  számomra óriási élmény volt a korábban csak felvételről hallott zenéket és hangulatot élőben átélni úgy, hogy azt láttam, hogy körülöttem mindenki hasonlóan jól érzi magát: annak ellenére, hogy nagy tömeg volt, nem volt nagyobb lökdösődés, nem voltak aggresszív alakok, mindenki mosolygott és átadta magát a zenének. az is nagyon jó volt, hogy gyakorlatilag nem volt füst (semi cigaretta, sem füstgép), és a hőmérséklet is pont ideális volt.

közben gondolkodom, hogyan jellemezhetém még az egészet, de nem igazán tudom leírni, a lényeg, hogy mindketten nagyon-nagyon jól éreztük magunkat és abszolút jó döntés volt, hogy elmentünk!!!

miután Markus elköszönt, a buli még folytatódott, de mi már ebben nem vettünk részt, hazataxiztunk és eldőltünk, mint egy zsák... :)

alig várom már november első csütörtökét, ugyanis ahogy írtam, a novemberi "élő" global dj broadcast nem máshonnan fog szólni, mint a tegnapi buliról, egy kétórás verzió keretein belül.  kíváncsi vagyok milyen lesz magunkat "hallani"... :-)


2008/10/16

Veréb úr

már megint nem arról írok, amiről elképzeltem, de ezt muszáj leírni. :)

tegnap Feleségemmel ausztriába utaztunk, és miután kb. két órát álltunk az m1-en a dugóban (még sosem sétálgattam egy autópálya közepén ;), kigyulladt a kocsiban az "engine check" lámpa.  hatalmas pánik lett úrrá rajtunk, mert bár a motor minden feltűnő  rendellenesség nélkül járt, sosem jó egy ilyen hibával utazni, főleg nem távolodni az otthonunktól.

első körben haza akartunk fordulni, de gondoltam teszünk egy próbát és beírtam az igo8-ba, hogy keressen nekem autószerelőt tatabányán.  ki is adott a gép egy tekintélyes listát, amiből az egyik legközelebbi a "Veréb autószerviz" volt. őszintén szólva azért is választottuk ki ezt, mert legalább már a nevéből nem sugárzott az, hogy ott egy valag pénzzel le fognak nyúlni, sokkal inkább egy barátságos autószerelő úr "emberi léptékű" műhelyét sejtette.

és így is lett, a gép odavezetett egy műhelyhez, ahol Veréb úr épp egy autót bütykölt, de nagy szerencsénkre ezt félbehagyta és kérte, hogy álljunk be a másik szabad helyre. bent előszedett egy "kütyüt", amid rádugott a kocsi számítógépének kimenetére, majd az egészet egy láthatóan vadi új laptopra csatlakoztatta.

a laptopon aztán elindított egy leginkább kisgyerekeknek készített játékprogramra emlékeztető szoftvert (meg is jegyezte, hogy míg más a játékgépbe dobálja a pénzét, ő egy ilyet vett magának - és ehhez nem is kell esténként elmennie otthonról... :-), amiből hosszas nyomogatás után meg tudta mondani, hogy az autó számítógépe egyszer (!) gyújtáskimaradást észlelt a 4. hengernél.  az is nagyon komoly volt, hogy a gép azt is meg tudta mondani, hogy 860-as fordulatszámon, 25 km/h órás sebességnél történt az észlelés.  Veréb úr egy kattintással kitörölte a hibát (elaludt a rettegett lámpa), majd beindítottuk a motort, hogy jelentkezik-e újra.

mivel nem jelentkezett, azt tanácsolta, hogy folytassuk utunkat, és ha megint előfordul úgy, hogy látható/hallható változást (pl. nem megy az egyik henger) nem érzékelünk, akkor cseréljünk gyertyát vagy gyújtókábelt.  a műveletért 2000 Ft-ot kért, ami figyelembe véve az eset sürgősségét, valamint azt, hogy nyilvánvalóan ő is szeretné, hogy a "játékszer" előbb utóbb visszahozza az árát, egyáltalán nem volt sok.  bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna és mennyiért egy márkaszervizben...

szerencsére a hátralévő ötszázvalahány kilométer során nem gyullad ki újból a lámpa, így egyelőre nem aggódunk, ugyanakkor jó tudni, hogy az autó ennyire törődik magával, hogy minden kis hibát feljegyez. :)

aki tatabányai és nem ismeri Veréb urat, az keressen rá a google-ben, pár "szaknévsor-szerű" oldalon fent van.

2008/10/07

kocka bejegyzés

miközben én itt irogatok, egy másik (hp márkájú) laptopra próbálok épp felszenvedni egy windows xp-t. (vistáról egyelőre hallani sem akarunk ;)
 
ez már a második eset, amikor a telepítő már az elején elszáll kékhalállal, de azt hiszem most rájöttem az okára: valamiért a sata merevlemezekkel lehet a baj, mert bár az eredeti windows xp telepítőben nincs sata driver, ha egy olyan telepítőt használok, amire korábban felraktam a sata drivert, gond nélkül fut a telepítő.
 
bocs, ha triviális dolgot írtam le, de bízom benne, hogy valakinek hasznára válik.
 
és hogy hogy kerül a csizma az aszatalra?  azaz a sata driver az xp telepítőre?
 

Boldog Születésnapot!!!

említettem már, hogy sokmindenről akarok írni és folyamatosan jutnak eszembe újabb dolgok.
 
de menjünk csak szép sorjában, legfeljebb ha nagyon feltorlódnak a dolgok, majd egész karácsonykor blogolni fogok. :-)
 
szóval Édesapám múlt héten, pontosabban október 2-án lett 60 éves, azaz kerek születésnapot ünnepeltünk.  tovább növelte az ünnep fényét, hogy a születésnap egyben a nyugdíjaskorának kezdetét is jelentette.  sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy negyedikén, szombaton a teljes szűk család (mind a hat fő, három házaspár ;) összejött és egy családi ebéddel + utána tortázással ünnepeltük meg a jeles eseményt.
 
és hogy mi volt az ajándék?  most már elárulhatom, miért voltunk pécsen korábban: kapott a családtól egy olyan fotelt, amiben ha az ember hátradől, akkor feljön egy lábtartó és a támlája is hátrébb megy, így hatalmasakat lehet aludni benne.  azt hiszem mostantól ebben fogja nézni a tévét.
 
készült két videó is az eseményen, ezek linkjét be is teszem, remélem nem bánja.  valamint csatolok egy fotót is.
 
 
mégegyszer Boldog Születésnapot! ;-)

2008/10/06

204

így is van, megtaláltam az említett buszjáratot.

csináljunk hát egy kis reklámot neki:

http://www.bkv.hu/busz/204.html

békásmegyer - újpest-Központ 30 perc
békásmegyer - rákospalota 40 perc

M0

nagyon sok dolog van most a fejemben, amiről szeretnék írni, így várható, hogy a közeljövőben sűrűsödnek majd a beírásaim.

elsőként rögtön arról, hogy szombaton személyesen is kipróbálhattuk a régóta várt megyeri hidat illetve a hozzá kapcsolódó híres-hírhedt "emnullás" keleti szektorát.  mióta megismertem a feleségemet, majd később ide is költöztem dabasra, nagyon sokat utaztam/utazom a békásmegyer-dabas útvonalon.  éves autópályamatricám már harmadik éve van, de a fővárosi, azon belül is a hungária körúti dugókra ez sem nyújtott orvosságot.  általánosságban elmondható (volt), hogy a régi és az új otthonom közötti 64 km-es távolság egy kb. 20-30 perc alatt abszolválható 40 km-es szakaszból és egy bizonytalan idő alatt megtehető kb. 20 km-es szakaszból állt. 

ez utóbbi volt általában a nagykőrösi út, gyáli úti felüljáró, könyves kálmán körút, hungária körút, róbert károly körút, árpád híd, szentendrei út útvonal, ahol jó eséllyel lehetett dugókra számítani, mostanában már hétvégeken is.  azt hiszem, hogy ennek legfőbb oka az volt, hogy az M3-as út felől érkező illetve arra tartó teherforgalom is ezt a "gyűrűt" használta az M5-ös ill. a "régi" M0-s felé.

DE ENNEK MÁR VÉGE!!! :)

ha jól emlékszem, szemptember 30-án nyílt meg a híd, mi pedig október 4-én, azaz négy nappal később hajtottunk végig rajta, mégpedig úgy, hogy dabas irányából az M5 felől érkezve nem hajtottunk be a városba, hanem az új keleti szektoron végigsuhanva jutottunk el a hídig, azon keresztül pedig békásmegyerre.  nem száguldottunk, de így is az eddig elérhetetlennek tűnő ÖTVEN PERC alatt tettük meg az utat, ami igaz, hogy az eddigi 64 km-ről kb. 90-re nőtt, de biztos vagyok benne, hogy még üzemanyagban (és így károsanyag-kibocsájtásban) is kevesebb volt, mint a budapesti út. 

a híd tényleg nagyon szép (az egy hónapig üzemelő díszkivilágítást már megcsodáltuk három héttel ezelőtt) és azoknak, akik azelőtt akár egyszer is mentek mondjuk békásmegyerről újpestre, vácra vagy fordítva, elképesztően jó érzés az, hogy az eddig "rettegett" útvonal egy szempillantás alatt megtehető.  további jó hír, hogy ahogy hallom, egyből indult egy új buszjárat, ami a hév állomástól indul és az újpesti metróvégállomáson keresztül egészen újpalotáig (?) megy.  biztos vagyok benne, hogy ez is sok munkába járó ember életét könnyíti meg.

mivel mi szombaton mentünk, egyelőre nincs információm a hétköznapi forgalomról, de ha lesz, ígérem megírom...

2008/10/01

jútúb

kipróbáltam, hogy lehet-e feltölteni a youtube-ra a mobilommal készült videókat.  az eredmény: http://www.youtube.com/watch?v=_g0dF3dy8qQ

2008/09/27

Pécs

tegnap hosszú idő után újra sikerült eljutnom / eljutnunk az egyik kedvenc városomba, Pécsre.  magam sem tudom megmondani, miért kedvelem annyira ezt a várost, de valahogy mindig olyan jó érzés ott lenni. 

két kedves ismerősöm is járt oda egyetemre, náluk jártam ott először "nem átutazóban" és akkor ragadott magával a város.  azóta ha éppen elsőosztályú kézilabdacsapata van a városnak, igyekszem nem kihagyni kedvenc csapatom pécsi vendégszereplését, legutóbb pedig volt menyasszonyommal ;-) jártunk ott egy hosszú hétvégén. 

tegnap sem meccs miatt voltunk Feleségemmel, hanem egy ajándékot vettünk, és ha már ott voltunk, felkerestük az országszerte híres kerítést, ahol lakatok vannak.  és nem csupán nézelődni mentünk, hanem megnézni a mi lakatunkat, amit második próbálkozásra sikerült is megtalálni...

úgy emlékszem, valamikor januárban lesz Pécs-Fradi kézimeccs, remélem akkor sikerül megint eljutni, esetleg megint egy hosszú hétvégére...

(ez az első próbálkozásom, hogy e-mailen képet is küldök a blogba, kíváncsi vagyok mi lesz belőle...)

2008/09/25

iwiw képgaléria

amióta dübörög az iwiw, igyekeztem "tömni" képekkel, mert úgy véltem sokkal könnyebb magamról dolgokat elmondani fotók segítségével.

hamar be is telt a nevetséges két megabájt. egy ideig butítottam a képek minőségén, hogy kisebb legyen a méretük, de aztán meguntam, és az összes iwiw fotóm átköltöztettem a flickr-re:

http://www.flickr.com/photos/paha77/sets/72157606536631415

aztán ma látom, hogy megújult az iwiw galériája is, havi 100 megát lehet "forgalmazni", albumokba lehet rendezni és jogosultságokat adni.

úgyhogy fogtam magam, kerestem egy flickr-backup tool-t, mentettem majd visszatöltöttem őket az iwiw-re. a feltöltő nagyon jó, gyaníthatóan a flickr ihlette a készítőit, a képek rendezgetése viszont nem sokat javult. például nekem sehogysem sikerült az alapértelmezett fotóm változtatni, csak úgy, ha töröltem és a következő feltöltött lett az. szóval van még mit javítani, de úgy érzem nem lesz rossz ez a megoldás.

persze azon érdemes elgondolkodni, hogy azoknak, akiknek eddig is meghaladta az informatikai tudományát a képfeltöltés, azok most hogyan fognak boldogulni...

azért a biztonság kedvéért a flickr galériám is megmarad, ki tudja mi történik az iwiw-en... :) az eddig feltöltött fotóim meg maradnak tré minőségűek, köszönhetően a korábbi butításoknak. de amik ezután jönnek, azokat igyekszem szebb változatban felnyomni.

ja és a flickr-re is megy majd előbb-utóbb jópár galéria, de hogy mi az még titok... ;)

2008/09/24

Balaton-átúszás

szóval ahogy említettem idén úszás közben találtam ki, hogy leírok pár dolgot ezzel a nagyszerű eseménnyel kapcsolatban. erősen szubjektív lesz, de talán akad pár hasznos dolog is benne.

én 2004-ben úsztam át először a Balatont, leginkább azért, mert mindig is csodáltam azokat, akik ezt megcsinálták ráadásul előző évben egyik kollégám büszkén feszített az átúszásos pólójában a munkahelyen, ez pedig megadta a végső lökést. mindig is szerettem úszni de előtte max 100-200 métert "toltam" egyszerre, így gondoltam nem árt felkészülni. januártól jártam hát uszodába, 1km-ről indítottam egész addig, hogy az átúszás előtti utolsó alkalommal 4km-t úsztam. fizikailag bírtam volna kétszer ennyit is, ám borzasztóan unalmas volt a medencében fel-alá róni a hosszakat.

aztán jött az úszás, azt hiszem halasztottak is egy hetet a szar idő miatt, végül 19 fokos vízben megtartották. ez az emberek nagy részének olyan hideg, hogy bele sem dugja a lábát, én szerencsére nem fáztam és végül hatalmas örömömre sikeresen teljesítettem az 5200 métert és ami pozitívum volt: sokkal kevésbé volt unalmas, mint medencében.

aztán 2005-ben olyan rossz idő volt, hogy nem sikerült megrendezni egy hétvégén sem, de utána 2006, 2007 és 2008-ban mindig ott voltam. sajnos a 2004-es időm azóta is megdöntetlen (mármint saját magam által :), ami annak tudható be, hogy sokkal kevesebbet készültem minden évben, mint akkor.

ennyit az én személyes "karrieremről", most inkább megpróbálok választ adni pár olyan kérdésre, amit nekem tettek fel az ismerőseim, amikor megtudták, hogy úsztam.

1. az abszolút kedvenc kérdésem: "És az 5200 méterből mennyit SÉTÁLTÁL?"

aki ezt kérdezi, arról általában lehet érezni, hogy irigykedik és ezzel a kérdéssel megpróbálja csökkenteni a teljesítmény értékét. a válasz egyébként az, hogy a rajtnál EGY MÉTERT SEM lehet gyalogolni, a célban pedig jó esetben is maximum 50-et. lehet, hogy az ember lába előbb
leér, de aki egyszer is volt vízben az tudja, hogy bizonyos mélységig sokkal gyorsabban lehet úszva haladni mint sétálva.

2. bárki teljesíteni tudja ezt a távot?

furcsának tűnhet, de én azt mondom, hogy gyakorlatilag igen. persze aki nem tud úszni, az nyilván nem, meg aki beteg az sem, de aki párszáz métert meg tud tenni minden különösebb megerőltetés nélkül, annak csak a türelme szabhat gátat. természetesen az időeredmény sokmindentől függ, aki megnézi őket az interneten, az találhat egészen extrém hét órás teljesítést is, a rekord pedig azt hiszem ötven valahány perc, közel egy óra. átlagember, hobbiúszó (mint én) 2-3 óra alatt szokott célba érni.

3. a közepétől kifele mennek a hullámok?

ez a vicces kérdés kategóriájába tartozik és bár nem vagyok meteorológus, annyit azért ki merek jelenteni, hogy a hullámoknak semmi köze nincs a tó közepéhez, sokkal inkább függ a szél irányától.

ugyanakkor a hullámok nagyon is meg tudják határozni az úszás élményét. ha többé-kevésbé hátulról jönnek, azt szinte meg sem érzi az ember, max. abban nyilvánul meg, hogy szinte "suhan" a vízben. :) ellenben ha oldalról vagy szembe jönnek, az borzasztó tud lenni.

a tó közepe dolog is érdekes, én nem szoktam úszás közben hátranézni, de megállni sem, kivéve amikor úgy kb. a közepénél járok (500 méterenként vannak bóják, tehát nem nehéz belőni). ilyenkor érdemes körülnézni, felemelő érzés a Balaton közepén lenni. :)

4. középen hidegebb a víz?

valamennyivel biztosabban, mint közvetlenül a part mentén, ahol sekély, de számottevően biztosan nem. (még nem mértem, csak érzésre)

5. mindkét irányba lehet úszni?

szigorúan NEM! az úszás mindig az északi partról a délire történik, gondolom megvan az oka ennek is. még nem láttam ilyet, de úgy tudom ha valaki az árral szembe próbálkozna, ki is emelik a mezőnyből...

egyébként se lenne sok értelme, mert az időmérés úgy történik, hogy a rajtnál leolvassák a csuklóra rögzített vonalkódot, majd ugyanezt teszik a célban is.

egyéébként vannak olyanok, akik többször teljesítik a távot, de ők a célbaérés után visszahajóznak, újra beneveznek, majd ismét É-D irányban nyomják.

6. hol érdemes parkolni/kezdeni?

egy picit hülyének tűnhet a kérdés és a vélemények is megoszlanak erről. nekem személyes tapasztalatom az, hogy amikor az északi partra érkeztem, úsztam, majd visszakompoztam a rajthoz, akkor egyrészt iszonyatosan sokat kellett várni a hajóra, másrészt borzasztó sokan voltak. arról nem is beszélve, hogy a francnak se hiányzik az úszás után még egy óra várakozás + fél óra hajókázás. az utóbbi 2 évben viszont a célban hagytam az autót és a cuccaimat, úszógatyában, pólóban, papucsban mentem + vittem magammal pénzt meg papírt a nevezéshez és a célbaérés után már indulhattam is.

7. érdemes úszás előtt bekenni magunkat mindenféle krémekkel a kihűlés
ellen?

őszintén szólva ez a krémezés dolog engem rettentően idegesít. persze nem a fényvédő krém, arra szükség van, de hogy valaki hajnaldó magára még akár disznózsírt (!!!) is kenni, az szerintem nevetséges. aztán meg nem győzi levakarni magáról... aki nem túlzottan fázós és rendesen tempózik, az garantéltan nem fog fázni az általában 22-27 fokos vízben, aki meg nem bírja az vegyen fel úszóruhát.

***

a kérdésekről nagyjából ennyit, még írás közben az jutott eszembe, hogy aki még nem volt az feltétlenül menjen el, ússza át, nagy lesz az öröm. és nem csak az úszás, hanem az egész hangulat, a sok úszó ember meg minden. tényleg érdemes.

viszont amellett sem szabad elmenni, hogy egyre jobban érződik az egész átúszás üzleti jellege. mindig emelkedik a nevezési díj (2008-ban 3800 Ft volt), egyre több a szponzor, akik "jóvoltából" egyre kevesebb frissítőt kaphat az ember a célban, cserébe viszont jó sok haszontalan reklámajándékkal látják el. :)

én úgy érzem, hangulatban bizonyos szempontból már sokkal jobbak a kisebb, családias jellegű úszások, amikből nyáron szinte minden hétvégére jut egy: Fertő-tó úszás, Bajai lasszó, Daróczy Virtus-úszás és társai. érdemes ezeken is részt venni, kipróbálni.

ennek ellenére nekem a BU van minden évben a középpontban, egyszerűen azért, mert rosszul lennék, ha nem úszhatnám át. :)

2008/09/23

linkek

tök jó, most látom, hogy ha küldök egy linket, akkor azt azért
automatikusan konvertálja a blogspot. :)

úgyhogy gyorsan küldök még kettőt:

http://handball.hu/
http://handballphotos.com/

:)

esküvői blogunk

mostanában nem frissül, de érdemes felidézni ennek a számunkra oly
csodálatos napnak az előkészületeit:

http://peteresanita.hu

újra

már annyiszor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne újra írogatni ide, de
mindig elment a kedvem, mert eszembe jutott, hogy milyen "nehéz" dolog
blogot írni: illik linkeket elhelyezni a szövegben, illik odafigyelni a
helyesírási hibákra, elütésekre, illik néha képeket elhelyezni, stb, stb.

nos, úgy döntöttem, ezekre nem fogok figyelni, nem érdekel ha nem
lesznek linkek a blogomon és emiatt kevesebben (vagy senki sem...)
olvassák, az elütésekért, helyesírási hibákért meg elnézést előre is.
akinek ez nem tetszik, ne olvasson. :-P

még jó, hogy van ennek a blogspotnak ilyen e-mailen keresztüli írási
lehetősége, ezt fogom használni, ezt a bejegyzést is így írom tehát ha
megjelenik, akkor működik.

legközelebb a balatonátúszásról fogok írni pár gondolatot, ami idén, a
negyedik átúszásom közben fogalmazódott meg bennem. :)

üdv