2008/10/26

Jégteke

le merném fogadni, hogy nagyon kevés ember tudja, mi az a jégteke. de a hivatalos curling elnevezésről sem tudják, hogy pontosan milyen játék az, legfeljebb hallottak róla illetve látták a tévében.

az eurosport a "winter season" során rendszeresen beszámol a nagyobb eseményekről, én is így találkoztam a curlinggel először és bár nem értettem, szerettem/szeretem nézni. persze közben a szabályok is világosak lettek, nem túl bonyolultak. természetesen nem fogom most leírni őket, akit érdekel, úgyis megtalálja a neten.

azt is tudni kell, hogy a kilencvenes évek óta Magyarországon is bontogatja szárnyait ez a sport, és ha valakinek még beugorhat a curling szó hallatán valami, az azért van, mert a "fittnesskirálynő" Béres Alexandra is aktív, válogatott játékos.

számomra ez a sport akkor "jött ki a tévéből", amikor egy ismerősöm (aki mellesleg a kedvenc egyesületem, az FTC, frissen alakult curling szakosztályának az elnöke) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni fotózni egy-két mérkőzésüket. kisebb-nagyobb időpont-egyeztetések után májusban végül sor került rá.

a helyszín a magyar curling "fellegvára", a kamaraerdei curling klub volt, amely egy csendes helyen fekszik valahol budapest és budaörs határában, az erdő szélén. előzetesen annyi instrukciót kaptam, hogy hideg lesz (3-4 fok), a jég csúszik, és mivel nem egyszerű a curlinghez nélkülözhetetlen jó minőségű jég fenntartása, mindenképp vigyek egy tiszta váltócipőt. már nem emlékszem pontosan milyen versenysorozat mérkőzéseit fotóztam, de szerencsém volt, mert ahogy általában mindig, mind a két pályán, felváltva zajlottak az események, így bőven volt mit fotózni. bár meg kell hagyni, hogy egy kézilabdamérkőzéshez képest elég "statikus" sportág, azért bőven akad téma, főleg ha az ember észrevesz apró részleteket is, amihez viszont az kell, hogy minél több időt töltsön el a "jégen".

ennek megfelelően nemrég ismét örömmel fogadtam el a felkérést egy újabb fotózásra, amire tegnap került a sor. most kevesebb időm volt, csak két meccset fotóztam (párhuzamosan), de most is élmény volt az egész, csak a végére nagyon átfáztam.

az első fotózás előtt alkalmam volt egy követ lökni, mondanom sem kell, hogy a pálya feléig se ment el, de ez nem szegte kedvemet és remélem, hogy egyszer ki is tudom majd próbálni, hogy milyen ez a játék belülről. erre elvileg van is esély, mert az ismerősömtől, aki felkért a fotózásra, ígéretet kaptam, hogy ha hozok elég embert, tart nekünk egy bemutató edzést. :-)

arról azonban, hogy ne 100% pozitívumként maradjon meg ez a nap, a fényképezőm gondoskodott. mivel a jégen hideg volt, tudtam, hogy utána nem szabad bekapcsolni, hagyni kell felmelegedni. így is tettem, illetve csak azt hittem, hogy így teszem, ugyanis a fotóstáskám szépen megőrizte a belerakott gép hidegét, és hiába pihent a gép 2 órát, amikor kivettem a kézilabdacsarnokban, úgy látszik még nem volt eléggé átmelegedve, én meg hülye voltam és bekapcsoltam, amitől úgy néz ki, hogy az exponálógomb megint tönkrement... de ez már egy következő beírás témája lesz majd...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello,

ezen a képen én vagyok :) dejó. köszi.

remélem azóta már kipróbáltátok a játékot Petivel.

üdv,
Blanka