2008/10/21

receptklub

múlt szombaton egy újabb rejtett (jó) tulajdonságomra derült fény... :-)

szeretek fogadalmakat tenni és ezért amikor még híre-hamva sem volt a lakásunkban tűzhelynek, megfogadtam, hogy ha egyszer lesz, megpróbálkozom majd ételek elkészítésével is.  lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy ez legyen csak a nők dolga, de én ezzel nem értek egyet.  szerintem tök jó dolog sütni/főzni és közben érezni azt, hogy valamit alkot az ember.  persze rohadtul nincs benne gyakorlatom, legfeljebb pár egyszerű (pl. rántotta vagy tiramisu) elkészítését próbáltam eddig, ezen kívül csak láttam, hogy pl. Anyukám hogyan készíti az egyes ételeket.

ennek megfelelően nem kis kihívásnak tűnt most, hogy végre kész a konyhánk (erről majd egyszer máskor egy nagyobb post keretein belül, addig psszt... ;-), a sajttorta (cheesecake) elkészítése.

nem tudom ki ismeri ezt a süteményt, én mikor először hallottam, értelemszerűen egy "sajtízű", sós valamire gondoltam.  de amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy egyáltalán nem sós... :-)  és nagyon finom!  ez tavaly tavasszal történt, mikor volt szerencsém 1.5 hónapot az 'államokban tölteni (szintén egy későbbi beírás témája lenne, ha egyáltalán még aktuális lesz valaka... ;-) és kedves háziasszonyunk, Krisztina készített mindenféle finomságokat, többek között ezt is.

aztán később elküldte a receptet, én meg nekiláttam.  először elméletben, ugyanis a receptben szereplő mértékegységeket (cup, oz, Fahrenheit-fok :) át kellett számolnom, majd gyakorlatban is: kellett venni hozzá ilyen csatos sütőformát, csinálni egy tortalapot morzsolt kekszből, majd kemping sajtból (!) és pár kiegészítőből megkeverni a "tésztáját".  nem volt túl bonyolult, a legtöbb időt és energiát a kekszmorzsolás vitte el (persze utána már megtudtam, hogy lehet morzsolt kekszet is venni... ).  először az alapot sütöttem ki 10 perc alatt, majd ráöntve a cuccot, 70 perc alatt elkészült a torta. miután kihűlt, leszedtem róla a formát, bevágtam a hűtőbe és délután már lehetett is fogyasztani.

a hatás leírhatatlan volt. :-)  először én kóstoltam meg és elégetetten állapítottam meg, hogy majdnem olyan jó az íze, mint amit tavaly kóstoltam, de a legnagyobb öröm mégis az volt, hogy a család minden tagjának ízlett (vagy legalábbis azt mondták :-) és le voltak nyűgözve, hogy én ilyet is tudok... :D

úgyhogy valami elkezdődött, már meg is van a következő étel-jelölt, de hogy mi azt nem árulom el...

akit érdeke a sajttorta receptje, annak el tudom küldeni, de szerintem 10 másodperc gúglizás után magától is megtalálja.  csatoltam egy képet, az enyém ugyanígy nézett ki, csak az a zöld izé nem volt rajta díszítésnek, de ígérem legközelebb olyan is lesz...

jó étvágyat.

Nincsenek megjegyzések: