2008/11/18

Debrecen + Kárpátia

feltétlenül szeretnék írni pár szót a hétvégéről, mielőtt eljön az újabb, amiről megint lesz mit írni...

szombaton a kézilabda bajnokság alapszakasza "tavaszi szezonjának" első mérkőzésére mentem, ez nem volt más, mint az emlékezetes szeptember 7-i DVSC-FTC meccs "visszavágója". azóta sokminden történt, a Debrecen 100%-os maradt, kedvenc csapatom a Fradi pedig elszenvedett 1-2 váratlan vereséget.  ennek megfelelően úgy tűnt, hogy megesik az a szégyen, hogy ismét kikapunk tőlük hazai pályán.

ezért is, meg persze a november 1-i események utáni összefogásnak köszönhetően mintegy kétszáz hajdúsági szurkoló is érkezett, ami szintén kuriózum volt, mert amióta én kijárok a Népligetbe, nemigen láttam még ott szervezett debreceni szurkolást.  természetesen pokoli, ugyanakkor végig sportszerű volt a hangulat, a "keményfiúk" megmutatták, hogy képesek összefogni és csak a saját csapatuk bíztatására koncentrálni.

és ami a lényeg: parádés játékot bemutatva OTTHON TARTOTTUK a két pontot!!! az egész csapat kiemelkedőt nyújtott, ám külön öröm volt számomra, hogy Kenyeres Fanni tizenhárom gólt lőtt, továbbá a második félidőben általam soha nem látott módon védett Irina Szidorova, a Fradi frissen igazolt kapusa.  Kenyeresnek azért örültem, mert Németh Helga után ő volt a másik olyan játékos, akit az évek során ellenfélként látva mindig is szívesen láttam volna Fradi mezben a pályán.  És ha nem is egyszerre, de mindkét vágyam valóra vált... Szidorova (aki még véletlenül sem AZ A Szidorova) pedig azért jelentett örömet, mert őszintén szólva az érkezése (szeptember eleje) óta gyakorlatilag nem láttam, hogy egy épkézláb védést bemutatott volna és már-már kezdtem kételkedni abban, hogy érdemes volt őt leigazolni.  valahol sajnáltam is, mert nem lehetett könnyű egy vadidegen országban egy "félkész" csapatba beesni (vajon mit gondolhatott, amikor kb. 4 napja volt Magyarországon és élete első magyar bajnokiján 2000 örjöngő néző és pályára bedobált görögtűz fogadta? :-) és titkon reméltem, hogy egyszer azért letesz valamit az asztalra.  hát most letett: megfogott két sorsdöntő hétméterest, jópár lövést, majd az egyik legkritikusabb pillanatban már annyira fosott a hetest lövő játékos tőle, hogy egyszerűen mellédobta... :-).

fotózás szempontjából is érdekes volt a meccs, a szokásos pálya mögötti pozíciót megunva inkább a pálya két sarkán lévő "páholyokból" lőttem képeket és ismét rájöttem, hogy egész különleges és jó fotókat lehet onnan csinálni.  (akit érdekel: http://www.handballphotos.com).

meccs után nem volt sok idő ünnepelni (ill. az ünneplést fotózni), ugyanis fél órán belül Káposztásmegyeren kellett lennünk, mert jegyünk volt a Kárpátia zenekar koncertjére.

rövid szünet...

szinte hallom, ahogy sokan a Kárpátia név hallatán most felszisszennek (vagy felszisszennének, ha olvasnák a blogomat...), hogy úristen, nem gondoltam volna, hogy...  pedig de.  lehet érte utálni, lehet lenézni, de én kedvelem őket és az igazat megvallva nagyrészt magaménak érzem azokat a gondolatokat, amikről ők a számaikban énekelnek.

tudom, hogy nem lehet összehasonlítani, de velük is úgy voltam, mint Markus-szal (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html): amióta ismerem és kedvelem a zenéjüket, tudtam, hogy előbb-utóbb élőben is megnézem/meghallgatom.  így jött tehát a káposztásmegyeri jégcsarnokban (nem tudom most mi a hivatalos neve) megrendezett koncert, amire sikerült is időben átérni a mérkőzésről.  már hömpölygött befele a tömeg, mikor mi is csatlakozunk, az emberek olyan 60-70%-án Kárpátia póló volt, sokaknál voltak szászlók illetve sokan voltak valamilyen nemzeti színű ruhadarabban. 

lehet, hogy az ilyen "nemzeti érzelmű" eseményekről hivatalosan sugallt (hamis) képek hatására, lehet, hogy más miatt, de tök jó volt látni, hogy mennyire vegyes volt a koncertre látogatók társasága: volta "öreg rockerek" és "rockernők", idősebb fazonok, házaspárok, fiatal csitrik és "hozzájuk illő" kölykök, "nehézfiúk" és persze hozzánk hasonló átlagos alakok is.  ahogy egy koncerten lenni szokott, sokan nem szomjas állapotban érkeztek, sőt voltak olyanok is, akik szeritem már nem is tudták, hol vannak. :)

a műsor kb. fél órával a meghirdetett időpont után kezdődött és nekem nagyon tetszett.  a korábbi intenzív kárpátia-hallatásnak köszönhetően a számok kb. felét végig énekeltem, a maradék kétharmadát ismertem, és voltak olyan számok is, amiket még nem hallottam.  külön tetszett, hogy bár nem volt túl összetett látványvilág, mindig igyekeztek a számokat kiszínezni a színpad mögött játszódó animációkkal, filmekkel, fotókkal illetve rajzokkal.  szerintem egy picit sok "depressziós" számot nyomtak, de lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa, hisz aki ismeri a zenekart az tudhatja, hogy nem túl sok vidám számuk van.

nem számoltam pontosan, de több, mint két órán át nyomták, még fél óra volt, míg kijutottunk az objektumból, majd 1.5 óra autókázás (NEM, én nem ittam semmit se a meccsen se a koncerten!!! ;) után haza is értem, fejemben a nap két felejthetetlen élményével.

Nincsenek megjegyzések: