2008/12/26

Boldog Karácsonyt!

jó sok dolog történt azalatt a másfél hét alatt, mióta hazaértem a balkánról...

az első két nap az "akklimatizálódás" jegyében telt, ami azt jelentette, hogy igyekeztem visszarázódni a munkámba, közben meg macedón zenéket hallgattam és az onnan hozott ételeket próbáltam elfogyasztani. :-)

voltunk a bodies kiállításon is, amiről (utólag) sok rémisztő dolgot olvastam, de nekem nagyon tetszett, azt leszámítva, hogy elég rendesen meg voltam fázva és kissé idegesítő volt, hogy rajtunk kívül majdnem mindeki nagyobb, szervezett csoportokba verődve járta végig a kiállítást - egy orvostanhallgató (?) társaságában és valahogy mindig épp azt a testet jöttek megnézni, ahol én tátottam a számat...  de tényleg nagyon jó volt!!! aki el tud vonatkoztatni attól, hogy gyakorlatilag preparált hullákat nézeget, annak feltétlenül ajánlott a megtekintése.

(eredetileg külön bejhegyzésben) akartam írni arról is, hogy ismét megtalált "dr" kováts sebestyén... a nevére rákeresve könnyen kiderül, hogy miről van szó. bkv ügy... ahogy olvasom, ez az "ügyvéd" arra specializálódott, hogy vélt és valós bkv pótdíjakat hajtson be, félig-meddig törvénytelen módon.  nem szégyen, az én esetem, amiért megkeresett sajnos jogos.  csak ezért nem is említeném meg az esetet, de ami durvább:

kb. 1.5 éve történt, a megboldogult 42-es buszon.  (őszinte leszek: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a bkv utazásért fizetni kell és szerintem a legtisztább, legsportszerűbb megoldás az, ha az ember egyszerűen nem szállhat fel érvényes jegy vagy bérlet nélkül. ennek megfelelőn mióta nincs bérletem, a jegy-stratégiám úgy néz ki, hogy az olyan járatokon, ahol eleve fel sem lehet szállni, vagy valószínű, hogy jön ellenőr, ott "lyukasztok".)  a 42-es busszal úgy voltam, hogy ott "úgysem jön ellenőr" elven nem kezeltem, de pechemre jöttek.  mivel épp nálam volt az útlevelem és hallottam, hogy ezzel meg lehet fogni őket (nincs benne cím), azt adtam át.  az ellenőr hölgy szó nélkül felírta a nevem meg gondolom az útlevélszámot és elköszönt.  én mosolyogtam magamban, egészen kováts úr jelentkezéséig: a franc tudja hogyan, de az azóta már megváltozott nevem és az emiatt lecserélt útlevelem ellenére KIDERÍTETTE (vagy kiderítették a bkv-nál) AZ ÁLLANDÓ LAKCÍMEM. tehát az útleveles trükk nem jó az ellenőrök "ellen"...  azt hiszem már így is túl sokat írtam erről a témáról, váltsunk...

pénteken ismét öregebb lettem egy évvel: délutánra a szülői házba voltunk hivatalosak családi ebédre - az én 31. születésnapom alkalmából.  az az érzésem, hogy harminc felett már nem olyan ünnep a születésnap, mint régen, de persze abból a szempontból jó volt, hogy együtt lehetett a család, ebédeltünk egy finomat és kaptam ajándékokat... :-)

a hétfő reggel egy nagyon sokkoló hírrel indult: megtudtam, hogy meghalt Siân Rowland. ő az EHF-nél dolgozott és mivel időnként fotózom nekik is, valamilyen szinten a kollégám volt. sőt: a handball.hu annak idején az ő közreműködése révén lett szintén az EHF partnere. amikor Macedóniában a kézilabda eb-n azon vitatkoztam vele, hogy miért nem fotózhatok a csarnok tetejéről, sokmindenre gondoltam, de arra nem, hogy két hét múlva halott lesz. :-( egyelőre semmit nem tudni arról, miért halt meg, csak annyit, hogy előtte nem volt túl jól és hogy álmában halt meg.

a hét eleje a karácsonyi készülődés jegyében telt: ajándékvásárlás az utolsó pillanatokban, krumplisaláta előkészítése, favásárlás és talpba-illesztés... aztán eljött 24-e.  azt hiszem ez az a nap, amit mindig a legjobban várok egész évben: sokáig alvás, rendrakás, fadíszítés, sütés-főzés, majd este meghitt ünneplés a Feleségemmel: nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.  a sok ajándék közül a legnagyobb meglepetés számomra két darab jegy volt a dumaszínház (www.dumaszinhaz.hu) egy előadására, de mindennek nagyon örültem és remél(t)em, hogy az én ajándékaimmal ő is így volt. ;-)

másnap egy kis munka után autóba ültünk és ismét a szülői házban kötöttünk ki, családi karácsony céljából.  ugyanúgy, mint régen: elfogyasztottuk Anyukám finom ünnepi vacsoráját, beszélgettünk, "rápihentünk", majd szinténk a hagyományoknak megfelelően megtörtént a közös ajándékozás, ahol ismét sikerült sok szép ajándékot adni és kapni.  nagyon úgy néz ki, hogy rendszeres látogatói leszünk a Dumaszínháznak, mert Tesóméktól is egy oda szóló jegyet kaptunk, szerencsére az általunk kiválasztott előadásra. :-) 

bár hó sajnos nem volt idén karácsonykor sem, de szerencsére az idő megengedte, hogy a napot egy közös, hatszemélyes családi sétával zárjuk.  ezek a séták hagyománynak számítanak nálunk, persze nem csak karácsonykor, de akkor még egy fokkal jobb a hangulatuk és így, hogy mind a hatan el tudtunk menni, ráadásul én kb. 2-3 hónapja biztosan nem vettem részt, még jobban esett.  ráadásként a karácsonyi csodálatos műsorfelhozatalból még megnéztük az Igazából Szerelem című filmet, ami - furcsa vagy sem - de nekem nagyon tetszik...

a mai nap programja pedig nem lehetett más, mint családi vacsora a Feleségem szülői házában, itt is sikerült a sok finomsággal iszonyatosan jóllakni, amit egy társasjáték partyval (szintén "ezer éve"...) vezettünk le. ;-)

és hipp-hopp, már el is múlt Karácsony, de mivel van még hátra 6 óra 25 perc az ünnepből, szeretnék minden kedves családtagomnak, barátomnak, havernak és ismerősnek boldog karácsonyt kívánni itt is!

1 megjegyzés:

balaggiO írta...

ezek a 42-esek...