2008/12/16

Hazaértem

Mint minden jónak, a macedóniai útnak is vége lett. Tegnap egy egész napos (reggel 8-kor indultunk és kb. este hatra értünk haza) kocsikázás után megérkeztünk a kéthetes túránkról.

Út közben írtam pár rövidebb bejetlentkezést, ezekből már lehetett sejteni, hogy jól érzem magam és ezt most is csak megerősíteni tudom: a dolog "kézilabdás" része csapnivaló volt: a magyar csapat várakozáson alul teljesített, a várakozásoknak megfelelően bunkó módon viselkedett (tisztelet a kivételnek), és az eb-rendezés hagyott kívánni valót maga után, ennek ellenére mégis egy csodálatos két két áll mögöttem. hogy miért, azt megpróbálom összefoglalni:

A hiedelmekkel ellentétben Macedónia (magyarul C-vel (!!!) kell mondani, lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Macedónia) egy nagyon-nagyon kellemes hely a külföldiek számára. Anélkül, hogy hosszas útleírásokba bonyolódnék (arra ott van az említett wikipediás link...) csak annyit, hogy egy csomó szép tájat, látnivalót, nevezetességet sikerült megismernünk mind Szkopjéban, mind a háromnapos Ohridi tartózkodásunk alatt. Utóbbiról csak annyit, hogy azon kívül, hogy az Ohridi tó vize nem sós, gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg akármelyik horvát vagy görög tengerparti városkától.

A helyiek mindenhol nagyon barátságosan fogadtak minket, akikkel találkoztunk, azok nagy része - ha minimális szinten is - beszélt angolul és/vagy németül. Mindig segítőkészek voltak és általában jellemző volt, hogy a legtöbbjük igyekezett valamilyen "magyar kapcsolatot" előszedni a saját életéből: pl. többször volt Budapesten, az Anyja (!) magyar volt, dolgozott Magyarországon, stb, stb...

Az árak sem túl ijesztőek egy magyar látogató számára: általánosságban elmondható, hogy az élelmiszerek nagyjából hasonló árban vannak, esetleg picit olcsóbbak mint itthon. Természetesen egy-két kivételtől eltekintve, ami itthon egzotikusabbnak számít (pisztácia, olajbogyó, déligyümölcsök): ezek jóval olcsóbbak. Elképesztően olcsó a taxi is. Hihetetlen, de igaz: a kettő hét alatt csak az oda ill. a visszaúthoz, valamint a Szkopje-Ohrid "transzferhez" használtuk a saját kocsinkat, egyébként mindenhova taxival közlekedtünk. Az alapdíj 50 Denár (kb. 200 Ft), ez azonban leutazható, magyarul az óra csak 50 Denárnyi távolság után kezd el pörögni és 150-nél többet egyszer sem fizettünk az útért. Nem tudom itthon így van-e, de ott fixek voltak a tarifák: ugyanannyit fizettünk egy ócska Lada taxival megtett útért, mint amikor az ötcsillagos szállodából (nem ott laktunk! :) hívott luxustaxival utaztunk.

Szintén jóval olcsóbbak az éttermek (ahol eszméletlenül finomak a helyi ételek...), itt sem sikerült soha túllépni az 500 Denár/fő értéket, még kétfogásos menüvel, sörökkel és töményekkel együtt sem. :) Egy pár példa, amiből én sokat ettem/ittam: italnak természetesen a már említett Szkopszko sör, töménynek a szintén helyi Rakija (http://en.wikipedia.org/wiki/Rakia), vagy Ouzo ill. a nagyjából hasonló helyi Mastika. "Előételnek" sopszka salátát favorizáltam, főételnek sokszor volt csevap, vagy valamilyen grillezett "izé", általában csirke vagy disznóhúsból. A neveket nem tudom, de igyekeztünk mindig helyi ételeket kérni. Pékségben érdemes kipróbálni a bureket, bár ha valaki könnyű reggelire vágyik, nem feltétlenül ajánlott. Otthon vagy felvágottat ettem, vagy mivel nagyon szeretem és olcsó volt: olívabogyót fetával (erről már írtam).

Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy a közbiztonság teljesen rendben van: előzetesen is mondták nekem ott élő/dolgozó emberek, hogy nincs mitől tartani, amit most én is meg tudok erősíteni. Az autóink közterületen parkoltak két héten keresztül, sokszor sétáltunk este/éjjel a városban, jópárszor "százezres" fotós felszereléssel/laptoppal a hátunkon, jártunk füstös kocsmákban és kihalt(abb) területeken is, de sehol semmilyen problémánk nem akadt és nem is láttunk/hallottunk semmilyen esetről.

Aki utánanéz az ország történelmének, hamar rájön, hogy egy elég hányattatott sorsú nemzetről van szó, ennek ellenére, vagy pont ezért borzasztóan irigylésre méltó az, hogy mennyire szeretik hazájukat a macedón emberek és mennyire büszkék nemzetiségükre. Jó példa erre, hogy a rádiók zenei kínálatának jelentős része helyi pop- illetve népzene (!), ott teljesen természetes, hogy ha vásárolsz a boltban, akkor a blokk alján külön összegezve van, hogy amit vettél, azokból mennyi a hazai áruk/termékek aránya, vagy a kézilabdánál/sportnál maradva: mennyire természetes, hogy a himnuszt az összes néző és valamennyi játékos énekli.

Egy kis "techno" a végére: szerencsére a lakásban, amit béreltünk, volt kábeltévén keresztüli internet, így "online" tudtunk maradni egész idő alatt. Az elején gondok voltak, mert az otthonról hozott broadband router tápegysége beszart, és mivel nem sikerült 2.5 Amperes univerzális tápot találni, kénytelenek voltunk egy vadi új routert venni. Volt egy nap, amikor "nem volt net", ezen kívül meg voltunk elégedve a sebességgel. Sajnos Ohridban a szállásunkon nem volt Internet, így kénytelenek voltunk beérni a kézilabdacsarnok wifi hálózatával illetve az éttermi hotspotokkal.

Mivel elsősorban fotózni mentünk, erről is egy kis statisztika: én személy szerint 29 mérkőzést, két külön eseményt (selejtezők sorsolása + éremosztó), számtalan meccs utáni sajtótájékoztatót és persze privát eseményeket (városnézés, buli) fotóztam az elejétől a végéig, ezalatt kb. 13000 "képkockát" exponálva. Nagy örömömre egyik hivatásos fotós kolléga jóvoltából volt lehetőségem két és fél mérkőzésen keresztül egy fix 300/f2.8-as objektív illetve egy EOS 1D Mark II. gép "tesztelésére" is, mindkettő hatalmas szakmai érdekesség volt számomra. A szkopjei Borisz Trajkovszki sportcsarnokban olyan jó fények mellett tudtam fotózni, amelyet még sosem láttam kézilabdamérkőzésen. Az ohridi Biljani Izvori csarnok ehhez képest visszalépés volt, ám még ez is jobb volt a pocsék magyar átlagnál. (a fotókat lást: http://www.handballphotos.com)

Biztos sok dologról nem írtam, amiről közben úgy gondoltam, hogy majd leírom a blogba, de összességében zárásként annyit: akár dolgozni, akár kirándulni megy valaki Macedóniába: nem kell félnie, sőt: ha ő is úgy akarja, biztosan remekül fogja érezni magát.

3 megjegyzés:

balaggiO írta...

irigyeltelek is Titeket egész végig...

balaggiO írta...

ja, és szerintem el fogom felejteni, úgyhogy boldog születésnapot kívánok!

paha írta...

köszönöm! :)

neked meg jó utat! ;)