2009/05/07

Kapuzárás

nem kell megijedni :) nem nálam, sokkal inkább a népligetben, az első és második helyezett csapat rangadóján.  az előzményekről gyorsan annyit, hogy volt sok rendbontás a Fradi kézimeccsein és emiatt az a határozatt született, hogy zárt kapuk mögött, nézők nélkül kell a meccset lejátszani (http://handball.hu/2009/05/04/zarva_maradnak_a_kapuk/).

mivel már jópár éve fotózom és csak belső jegyeit mutatom a szurkolásnak :), szerencsére a zárt kapuk nem jelentettek akadályt, így ezen a mérkőzésen is dolgozhattam.  már a bejutás az objektumba sem úgy zajlott, ahogy szokott: a sajtóigazolványom számát felírták, elkérték a telefonszámomat (!) és megkérdezték, kinek dolgozom...    befele menet találkoztam a csarnok előtt várakozó szurkolókkal: sokan eljöttek a mérkőzésre csupán azért, hogy tudják a játékosok: ők ha egy picit távolabbról is, de ugyanúgy szurkolnak, velük vannak.

a meccs hangulata olyan volt, mint egy alacsonyabb osztályú találkozón: a labda pattogásától a játékosok "kommunikációján" át az edzők és a játékvezetők társalgásáig mindent lehetett hallani.  voltam már ilyen meccsen, de akkor is furcsa volt egy ilyen rangadón...  hiányoltuk azt is, hogy a meccs előtt nem mutatták be a játékosokat (nem volt kinek... :) és a gólszerzők nevét sem mondták be.

nem tudom hány újságíró szokott lenni egy ilyen meccsen, de valahogy az volt az érzésem, hogy a szokásosnál picit többen vannak, tisztelet a kivételnek, de gondolom voltak páran, akik csak annak adták ki magukat, hogy láthassák a találkozót.  ez egyébként nem volt annyira könnyű feladat, mert egy nagyon mogorva ember a kézilabda szövetségtől folyamatosan "járőrözött", kérdezősködött és minden teremben tartózkodót lefényképezett...  elképzeltem, ahogy utólag a kollégáival elemzik a képeket, hogy ez vajon szurkoló-e vagy újságíró... :-)

természetesen a srácok akik kint maradtak mindent beleadtak: elképesztő volt hallani a hangos szurkolást azokban a pillanatokban, amikor valamiért kinyitották a bejárati ajtót pár másodpercre.  úgy látszik ezt a játékosok is átérezhették, mert bár az ellenfél (ja még nem mondtam, Győri ETO) nagyon bénán játszott és egy szerencsétlen sérülés is közbejött nekik, sikerült egy bravúros 28-28-as döntetlent elérni.  és ahogy az kell, a lefújás után a csapat fogta magát és az edzővel együtt "kitörte" a zárt kapukat és kiment megköszönni a bíztatást.  ez a jelenet nekem még az eredménynél is jobban tetszett.

persze ennek ellenére nem szeretnék több ilyen zártkapus meccset, de hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni, az nem ennek a blognak a feladata leírni...

Nincsenek megjegyzések: