2009/08/25

ismét mi vagyunk a "legnagyobbak"

vasárnap egy várva várt esemény, a magyarországi rendezésű junior eb (akik nem ismernek: kézilabda és nők :-) döntőjén voltam fényképezni.  hozzátartozik, hogy az eb 10 napja alatt ez volt az első és egyben utolsó nap is, amikor a helyszínen voltam (a többi napról a handball.hu kiváló stábja tudósított), ezért szakmai szempontból nem feltétlenül mérvadó, amit gondolok.

az is biztos, hogy sokan megköveznének, ha olvasnák soraimat, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a norvégok ellen elvesztett döntő ismét egy kisebb pofon volt nekünk kézilabdarajongóknak.  májusban már írtam az elvesztett döntőkről, ezért nem akarok ismételni, de hazafelé utazva megint elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka ennek?

persze magyarázatom továbbra sincsen.  a norvég csapat nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy jópár arccal találkozunk közűlük mondjuk Londonban 2012-ben (feltéve ha a magyar csapat egyáltalán kijut...), de könyörgöm, mi is kurva jók voltunk, egyrészt mindenki mást megvertünk, másrészt a csoportmeccsek során döntetlent játszottunk velük.  mondom, nem voltam ott azon a mérkőzésen, de kötve hiszem, hogy a tegnapi győri hangulatnál jobb atmoszféra lett volna.  félidőben ugyanúgy egy góllal vezettünk, aztán jött 20 perc a második játékrészből és máris -5 volt az állás.

persze ahogy az ilyenkor a jól megszokott forgatókönyv szerint alakulni szokott: jött a magyar feltámadás, csak már későn.  miközben vártuk az éremátadást, csak az járt a fejemben, hogy ha egy csapat vissza tud jönni ötgólos hátrányból, akkor egyrészt hogyan kerül oda, másrészt miért akkor jön vissza, amikor már késő?!?!

ez a fiatal csapat arra lett "kihegyezve", hogy ezt az Eb-t megnyerje, bárhogyan is szépítjük a dolgot.  szándékosan a megengedett maximális életkornál fiatalabb csapattal vágtak neki úgy, hogy erre az eseményre érjen össze a társaság.  és sikerült is, láthatóan tökéletes csapatunk volt/van, ahogy már oly sokszor azalatt az idő alatt, amióta követem a kézilabdát.   csak ne kellene azt a rohadt döntőt mindig lejátszani.  (mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy pl. Pars Krisztián is jelenleg a legjobb kalapácsvető, csak ne kellene a selejtező után döntőt is dobni...)  és pont ezért is lett volna talán egy "szimpla" junior eb aranynál több, ha sikerül, mert úgy folytatódhatott volna ezeknek a nagyszerű játékosoknak a pályafutása, hogy tudják: rajtuk anno nem fogott a "magyar átok".  :-(

amiben egy kicsit talán mégis különbözött a korábbiaktól ez a kudarc, az az volt, hogy bár láthatóan megviselte a csapatot a vereség, az éremátadás pillanatában mosolyogtak a lányok és úgy látszott, tényleg örülnek a második helynek.  aminek persze a károgáson túl én is tényleg örülök, leginkább azért, mert talán azt jelenti, hogy pár évig még biztosítva van a világszínvonalú kézilabda Magyarországon.

1 megjegyzés:

balaggiO írta...

nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, egyáltalán nem izgultam az elődöntőben. így volt ez a norvégok ellen is, és teljesen azt hittem, ez a csapat kész arra, hogy Eb-t nyerjen. tévedtem, de azért, mert volt néhány olyan perc, amikor nem figyeltünk oda, így ezt megbosszulták. más stílus, más életfelfogás és -színvonal. ennyi a titka, paha, hidd el!