2009/10/30

kereskedelmi fos

Már régóta szeretném leírni a véleményem a magyarországi kereskedelmi rádiókkal kapcsolatban, ezért éppen kapóra jött a most hozott ORTT döntés, amely szerint - legalábbis jelen állás szerint - a Sláger és a Danubis rádió helyett két másik adó(t működtető cég) apja meg az országos frekvenciákat.

Ahogy "jövök-megyek" az interneten a döntés óta, teljes a felháborodás, amit nem tudok felfogni.  Mit sajnálnak az emberek?  Mit veszítenek?

Valamiért a kereskedelmi rádiók üzemeltetői úgy gondolják, hogy a lehető legnagyobb hallgatottság elérésének tökéletes receptje, ha beültetünk két vagy három (egy már nem elég!!!) műsorvezetőt, akik igyekeznek minél poénosabb témákkal elütni a rendelkezésükre álló órákat.  Ha ez vége, valahogy át kell vészelni azt a kis időszakot, amíg eljön a kívánságűsor, ami gyakorlatilag semmiben sem különbözik az addigi zenei kínálattól, csak bejátszanak a zenék előtt néhány semmitmondó hallgatói betelefonálást.

És ugye a zenék, amiről az egész rádiónak szólnia kéne...  Az odáig rendben van, hogy mindenkinek más és más a zenei ízlése, ezért olyan számok jöhetnek csak szóba, amelyek "mindenkinek bejönnek", de akkor is: nem hiszem el, hogy mondjuk a Bon Jovinak csak három száma van/volt, vagy hogy mondjuk a "jó kis pörgős zenét szeretnék kérni", az tízből hétszer a BonBon együttest jelenti...

Lehet torzultnak nevezni az én zenei ízlésemet, de egyszerűen kellemetlenül érzem magam, amikor ezeket a rádiókat kell hallgatnom.  Biztos azt hiszi, aki még most is olvassa ezt a bejegyzést, hogy divatból mondom, de ha már muszáj rádiót hallgatni, akkor legyen az MR2, vagy inkább hallgassuk a madarak csiripelését vagy az autó duruzsolását. :-) 

De a legjob ötlet, ha mindenki a saját maga kedvenceit hallgata, nem azt, amiről a kereskedelmi fosok azt mondják, hogy ezek a kedvencek...

2009/10/20

tél

A tél biztos jele, amikor az autónkon le kell cserélni, illetve cseréltetni a gumiabroncsokat téliről nyárira.  Ez a jeles alkalom az előző hétvégén érkezett el, kb. a hideg idővel együtt. Őszintén szólva érzek némi parasztvakítást ebben a téligumi-őrületben is, hiszen régebben egy fajta gumik voltak az autókon télen-nyáron, de nem olyan rég megtudtam, hogy nem a téligumit találták ki a marketingesek, hanem régen csak "téligumi" volt, de rájöttek, hogy nyáron egy másfajta összetevőjű abroncsot használva sokkal kedvezőbb lehet az autók fogyasztása, viszont ezek nem használhatók télen.  Nem tudom, lehet, hogy van benne igazság...

A hideg évszak(ok) eljövetelét jelzi az is, hogy ezen a hétvégén meg óraátállítás is lesz, csak hogy sötétben kelljen minden nap befejeznünk a munkát.. :-(

Már több, mint két hete, hogy eljutottam Magyarország (egykori) távoli szegletébe: a handball.hu stábjával Ungváron jártam az FTC BL-selejtezőtornáján.  Ez volt az utolsó olyan környező "ország", ahol még nem jártam korábban, így nem sejtettem pontosan, hogy mi vár majd ránk.

Hosszú sorokat lehetne írni erről a három napról is, de ennyi időm köztudottan nincsen. :-(  Természetesen nagyon jól éreztem (éreztük!) magamat, a határátlépések a várakozásoknak megfelelően macerásak voltak (főleg visszafelé volt számunkra szokatlank a kétórás várakozás és az autó átvizsgálása), a várakozásoknak megfelelően (nekünk) nagyon olcsó volt minden, amit igyekeztünk is kihasználni (főleg étel- és italfogyasztás terén :D) a rendelkezésünkre álló idő alatt. :-)

Meglepő volt, hogy milyen kevesen beszélnek az ukránon és az oroszon kívül akármilyen más nyelvet.  Általában ha olyan helyen voltunk, ahol nem volt magyarul beszélő alkalmazott, akkor az egyetlen lehetőségünk az "activity"-zés volt. :-(  Ezek után nagy öröm volt mindenhol, ha magyarul beszélgethettünk valakivel. 

Bár sosem voltam ezelőtt "szovjet" területen, de mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy erősen látszik a város kinézetén a szovjet/orosz korszak.  Természetesen az ottlétünk nagy részét a kézilabdameccsek tették ki, három nap alatt "ledaráltunk" hat mérkőzést, melyeken erősen közepes játékot láthattunk, egy fényképezésre gyakorlatilag alkalmatlan óriási méretű iskolai tornateremben. :-)

És hogy egy kis kockulás is legyen a dologban, feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a várost járva legalább öt különböző mobilszolgáltatóval találkoztunk és nagyon meglepő módon szinte minden második-harmadik bolt valamelyik szolgáltató szaküzlete...  Mivel szükségünk volt internetre, meg is ismerkedtünk az egyikkel, mégpedig úgy, hogy egy utcai "dealertől" vásároltunk egy sim kártyát (bármiféle személyazonosság igazolása nélkül...), amivel tudtunk viszonylag kultúrált 3G sebességgel internetezni.  Persze csak azután, hogy sikerült egy angolul beszélő kollégát elérni az  ügyfélszolgálaton, aki készségesen segített beállítani a készüléket.  :-)

Nem mondom, hogy minden vágyam visszatérni Ungvárra, de így utólag jó döntés volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

2009/10/09

Lenovo

Egy jó ideje szarakodott a laptopom billentyűzete.  Eleinte csak néha, később egyre többször hagyott cserben két létfontosságú billentyű, a HOME és az END.  (programozóknak nemigen kell magyarázni, miért gáz, ha hiányzik ez a két gomb...).

Próbáltam tisztogatni, fújogatni, leszedtem a gombokat, tisztítottam, de semmi.  Aztán megtaláltam hozzá tartozó szerelési útmutatót, ez alapján 2 perc alatt sikerült is kiszerelnem a billentyűzetet, tisztítottam, fújogattam, rázogattam minden irányból, de nem hozott javulást.

Közben találtam ám az interneten ebből a típusból, de elérhető áron csak angol kiosztású volt, a magyar csak néhány helyen, de ott is pofátlanul drágán, huszonezer forintért.  Az volt a szerencsém, hogy visszaszerelés alatt alaposabban megnéztem a rajta lévő címkéket, és találtam egy ún. FRU-számot rajta és láss csodát, ezt begépelve rögtön a lenovo alkatrész-rendelő oldalán találtam magam, ahol 20 dollár körüli áron tudtam újat rendelni.

Illetve tudtam volna, de "természetesen" Magyarországról nem lehet online rendelni, csak egy telefonszám volt ott.  Nem sok jót sejtve másnap felhívtam ezt a számot, ahol a hölgy röviden és tömören elmagyarázta hogyan kell rendelnem.  Ment két e-mail, egy átutalás és pontosan egy hét múlva már mehettem is az új klaviatúráért az IBM raktárba.  Igaz, hogy az internetes árra még rárakódott mindenféle kezelési meg szállítási költség, de így is a "bolti ár" kb. harmadáért, 8000 valahányszáz forintért jutottam egy teljesen új és jól működő billentyűzethez, amit a már említett útmutató alapján két perc alatt be is szereltem. :-)