kereskedelmi fos

Már régóta szeretném leírni a véleményem a magyarországi kereskedelmi rádiókkal kapcsolatban, ezért éppen kapóra jött a most hozott ORTT döntés, amely szerint - legalábbis jelen állás szerint - a Sláger és a Danubis rádió helyett két másik adó(t működtető cég) apja meg az országos frekvenciákat.

Ahogy "jövök-megyek" az interneten a döntés óta, teljes a felháborodás, amit nem tudok felfogni.  Mit sajnálnak az emberek?  Mit veszítenek?

Valamiért a kereskedelmi rádiók üzemeltetői úgy gondolják, hogy a lehető legnagyobb hallgatottság elérésének tökéletes receptje, ha beültetünk két vagy három (egy már nem elég!!!) műsorvezetőt, akik igyekeznek minél poénosabb témákkal elütni a rendelkezésükre álló órákat.  Ha ez vége, valahogy át kell vészelni azt a kis időszakot, amíg eljön a kívánságűsor, ami gyakorlatilag semmiben sem különbözik az addigi zenei kínálattól, csak bejátszanak a zenék előtt néhány semmitmondó hallgatói betelefonálást.

És ugye a zenék, amiről az egész rádiónak szólnia kéne...  Az odáig rendben van, hogy mindenkinek más és más a zenei ízlése, ezért olyan számok jöhetnek csak szóba, amelyek "mindenkinek bejönnek", de akkor is: nem hiszem el, hogy mondjuk a Bon Jovinak csak három száma van/volt, vagy hogy mondjuk a "jó kis pörgős zenét szeretnék kérni", az tízből hétszer a BonBon együttest jelenti...

Lehet torzultnak nevezni az én zenei ízlésemet, de egyszerűen kellemetlenül érzem magam, amikor ezeket a rádiókat kell hallgatnom.  Biztos azt hiszi, aki még most is olvassa ezt a bejegyzést, hogy divatból mondom, de ha már muszáj rádiót hallgatni, akkor legyen az MR2, vagy inkább hallgassuk a madarak csiripelését vagy az autó duruzsolását. :-) 

De a legjob ötlet, ha mindenki a saját maga kedvenceit hallgata, nem azt, amiről a kereskedelmi fosok azt mondják, hogy ezek a kedvencek...