2009/10/20

tél

A tél biztos jele, amikor az autónkon le kell cserélni, illetve cseréltetni a gumiabroncsokat téliről nyárira.  Ez a jeles alkalom az előző hétvégén érkezett el, kb. a hideg idővel együtt. Őszintén szólva érzek némi parasztvakítást ebben a téligumi-őrületben is, hiszen régebben egy fajta gumik voltak az autókon télen-nyáron, de nem olyan rég megtudtam, hogy nem a téligumit találták ki a marketingesek, hanem régen csak "téligumi" volt, de rájöttek, hogy nyáron egy másfajta összetevőjű abroncsot használva sokkal kedvezőbb lehet az autók fogyasztása, viszont ezek nem használhatók télen.  Nem tudom, lehet, hogy van benne igazság...

A hideg évszak(ok) eljövetelét jelzi az is, hogy ezen a hétvégén meg óraátállítás is lesz, csak hogy sötétben kelljen minden nap befejeznünk a munkát.. :-(

Már több, mint két hete, hogy eljutottam Magyarország (egykori) távoli szegletébe: a handball.hu stábjával Ungváron jártam az FTC BL-selejtezőtornáján.  Ez volt az utolsó olyan környező "ország", ahol még nem jártam korábban, így nem sejtettem pontosan, hogy mi vár majd ránk.

Hosszú sorokat lehetne írni erről a három napról is, de ennyi időm köztudottan nincsen. :-(  Természetesen nagyon jól éreztem (éreztük!) magamat, a határátlépések a várakozásoknak megfelelően macerásak voltak (főleg visszafelé volt számunkra szokatlank a kétórás várakozás és az autó átvizsgálása), a várakozásoknak megfelelően (nekünk) nagyon olcsó volt minden, amit igyekeztünk is kihasználni (főleg étel- és italfogyasztás terén :D) a rendelkezésünkre álló idő alatt. :-)

Meglepő volt, hogy milyen kevesen beszélnek az ukránon és az oroszon kívül akármilyen más nyelvet.  Általában ha olyan helyen voltunk, ahol nem volt magyarul beszélő alkalmazott, akkor az egyetlen lehetőségünk az "activity"-zés volt. :-(  Ezek után nagy öröm volt mindenhol, ha magyarul beszélgethettünk valakivel. 

Bár sosem voltam ezelőtt "szovjet" területen, de mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy erősen látszik a város kinézetén a szovjet/orosz korszak.  Természetesen az ottlétünk nagy részét a kézilabdameccsek tették ki, három nap alatt "ledaráltunk" hat mérkőzést, melyeken erősen közepes játékot láthattunk, egy fényképezésre gyakorlatilag alkalmatlan óriási méretű iskolai tornateremben. :-)

És hogy egy kis kockulás is legyen a dologban, feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a várost járva legalább öt különböző mobilszolgáltatóval találkoztunk és nagyon meglepő módon szinte minden második-harmadik bolt valamelyik szolgáltató szaküzlete...  Mivel szükségünk volt internetre, meg is ismerkedtünk az egyikkel, mégpedig úgy, hogy egy utcai "dealertől" vásároltunk egy sim kártyát (bármiféle személyazonosság igazolása nélkül...), amivel tudtunk viszonylag kultúrált 3G sebességgel internetezni.  Persze csak azután, hogy sikerült egy angolul beszélő kollégát elérni az  ügyfélszolgálaton, aki készségesen segített beállítani a készüléket.  :-)

Nem mondom, hogy minden vágyam visszatérni Ungvárra, de így utólag jó döntés volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

Nincsenek megjegyzések: