paha blogja

Facebook like lekérdezése javascript-ből

2011-09-29T16:41:00.001+02:00

Egy munkám során arra volt szükség, hogy egy önálló weboldalon a látogatóról eldöntsem, kedvel-e (tetszikeli, like-olja, lájkolja) egy adott Facebook-oldalt, mindezt szerveroldali programozás nélkül, pusztán javascriptből.

Fél napos Google és Facebook-dokumentáció olvasgatás után úgy tűnik, hogy a post írásának időpontjában ez a kérdés (nevezzük lájk-státusznak) csak akkor megválaszolható egy "külső" (nem Facebook page tab) oldalról, ha az ezt kérdező alkalmazást előtte a felhasználó felhatalmazta az adatainak lekérdezésére.

Ennek fényében készítettem egy egyszerű html/javascript oldalt:

 <html>  
     <head>  
         <title>paha facebook javascript demo</title>  
         <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" />   
     </head>  
     <body>  
 <div id="fb-root"></div>  
 <script>  
  // @see http://www.fbrell.com/fb.api/does-like  
  // @see http://stackoverflow.com/questions/4758770/how-to-get-access-token-from-fb-login-method-in-javascript-sdk  
  // asynchronous init  
  window.fbAsyncInit = function() {  
   // init the app with JS  
   FB.init({  
    appId : '266155303407375', // paha demo app id  
    status : true, // check login status  
    cookie : true, // enable cookies to allow the server to access the session  
    xfbml : true, // parse XFBML  
    //channelUrl : 'http://www.yourdomain.com/channel.html', // Custom Channel URL  
    oauth : true //enables OAuth 2.0  
   });  
   // check if user authorized the app      
   FB.getLoginStatus(function(response) {  
     // if authorized  
     if (response.authResponse) {  
       // check if he/she likes the page  
       FB.api({ method: 'pages.isFan', page_id: '20531316728' }, function(resp) { // facebook page id  
         if (resp) { // liked  
             document.getElementById('fb-like').style.display = 'block';  
         } else { // not liked  
             document.getElementById('fb-notlike').style.display = 'block';  
         }  
       });  
     } else { // not authorized  
       document.getElementById('fb-login').style.display = 'block';  
     }  
   });  
  };  
  // facebook JS api init  
  (function() {  
   var e = document.createElement('script');  
   e.src = document.location.protocol + '//connect.facebook.net/en_US/all.js';  
   e.async = true;  
   document.getElementById('fb-root').appendChild(e);  
  }());  
  // login click handler  
  var fblogin = function() {  
   FB.login(function(response) {  
     // if authorized, simply reload the page  
     if (response.authResponse) {  
       window.location.reload();  
     }  
   });  
  }  
 </script>  
         <div id="fb-login" style="display:none;"><a href="" onclick="FB.login(fblogin);return false;">Engedélyezz!</a></div>  
         <div id="fb-like" style="display:none;">Lájkolod!</div>  
         <div id="fb-notlike" style="display:none;">Nem lájkolod!</div>  
     </body>  
 </html>

Az oldal a következőt teszi:

Betöltéskor megnézi, hogy a látogató engedélyezte-e az alkalmazás (paha demo app) számára a hozzáférést: FB.getLoginStatus()
Ha (még) nem engedélyezte, az "Engedélyezz" linket mutatja (onclick="FB.login(fblogin);return false;"), melyre kattintva előjön a jól ismert Facebook engedélykérő oldal, melyet ha a felhasznál elfogad, újratöltődik az oldal.
Amennyiben engedélyezve van a hozzáférés az alkalmazás számára (response.authResponse), a Facebook API-t meghívva lekérdezi, hogy a megadott oldalt (a példa esetében a Facebook saját page-e) a felhasználó lájkolta-e. (FB.api({ method: 'pages.isFan', page_id: '20531316728' })
A válasz függvényében (igen, nem) jeleníti meg a "Lájkolod" ill. a "Nem lájkolod!" szövegeket

A működés ennyi, haszna nincsen, viszont jól szemlélteti a Facebook API működését. Fontos megjegyezni azt is, hogy amennyiben csak arra az információra van szükségünk, hogy az adott látogató regisztrálva van-e a facebookon, ahhoz elegendő az első, FB.getLoginStatus hívás, melynek válasz-objektumának response tulajdonsága (response.status) megmondja, hogy a látogató nincs bejelentkezve (unknown), vagy nem engedélyezte még (not_authorized). Ez ebben a példában nem lett lekezelve, de kis kiegészítéssel külön felkérhető a felhasználó Facebookos-bejelentkezésre is.

A kód kipróbálható ezen a linken.

Fentiek az én kb. fél napos Facebook-tapasztalataim, amennyiben szerinted nem teljesen így van, amit leírtam, vagy van egyszerűbb megoldás, kérlek jelezd a kommentek között!

Bérelt vonal használata Linksys routerrel

2011-02-02T16:19:00.002+01:00

Munkám során nemrég egy érdekes feladattal találkoztam. Egyik ügyfelünkhöz kihúztak egy bérelt vonalat, amin keresztül el tudjuk érni az ügyfélnél lévő webkamerákat.

A vonalat az Invitel telepítette és mivel olcsóbb volt így, bérelt vonali routert nem kértek hozzá. Az én feladatom volt a vonal életre keltése és a kamerák beüzemelése. A feladatra a már jól ismert Linksys WRT54GL routert szemeltem ki (a jól bevált DD-WRT firmware-rel) és bár kb. 10 évvel ezelőtt találkoztam utoljára közelebbről bérelt vonallal, azt hittem nem lesz gond vele.

Végül nem is lett, de idáig eljutni nem volt egyszerű. Még az inviteles műszakiak sem voltak biztosak benne, hogy egy SOHO készülékkel ez megoldható. Az egyik szerint nem, a másik szerint semmit nem kell állítani és megy. Az igazság a kettő között van.

A kezdő felállás úgy nézett ki, hogy volt egy Huawei eszköz a vonal végén, aminek egyik ethernet portját használhattuk, mint interfész. Ezen kívül kaptunk két IP tartományt, ahogy az a bérelt vonalaknál van, egy külsőt és egy belsőt.

A külső: AAA.BBB.130.100/31
A belső: CCC.DDD.192.192/29

Első próbálkozásként a router külső címét (AAA.BBB.130.102) beállítottam, mint fix címet, a belső hálózaton pedig hagytam, hogy a belső címeket ossza ki. Kb. ez felel meg a "klasszikus" otthoni beállításoknak, csak ott nem fix a külső cím, hanem dinamikus (adsl vagy kábelnet általában). Ezzel a konfigurációval ment is rendesen.

Következő lépés volt a belső hálózat átállítása, a belső címekre.

A router megkapta belső címnek a CCC.DDD.192.194-et, míg az egyetlen belső eszköz a CCC.DDD.192.195-öt, átjárónak pedig a router címét, azaz a .194-et. (a /29-es alhálózati maszkból látható, hogy olyan sok belső IP-vel amúgy nem gazdálkodhattam...).

A hálózat így is remekül működött, ám ha a belső kívülről még mindig a router külső ip-jén, azaz az AAA.BBB.130.102-n és emiatt természetesen hiába volt a belső eszköznek publikus külső ip-je, a külvilág felől láthatatlan maradt. Itt jött elő, hogy ez a router alapból otthoni használatra lett kitalálva, hiszen alapbeállítás szerint maszkolta (NAT-olta) a belső gépeket.

A DD-WRT-nek köszönhetően azonban ezen a problémán könnyen lehetett segíteni, hiszen az Advanced routing fülön kellett csak az Operating mode-ot Gateway-ről Router-re állítani. Miután ezt megtettem, a belső eszköz is a saját belső IP címén látszott a hálózat felé.

Az öröm azonban korai volt, hiszen ennek ellenére még mindig nem tudtam elérni az eszközt kívülről és már-már fel is adtam, mondván, hogy ez az eszköz nem alkalmas bérelt vonal route-olására. Szerencsére azonban a DD-WRT fórum a segítségemre volt és egy segítőkész hozzászóló rámutatott a megoldásra: a router tűzfalában engedélyeznem kell a bejövő kapcsolatok továbbítását, amit a Commands beállítások között meg is tudtam tenni. Itt arra kellett figyelni, hogy "Save startup"-ként mentsem el a parancsot, azaz minden indításkor lefusson:

iptables -I FORWARD -j ACCEPT

Innentől fogva a DD-WRT-vel felszerelt Linksys router kiválóan funkcionált bérelt vonali routerként is.

"Összefoglalóként" három képernyőfotó a szükséges beállításokról. AZ IP-címek elejét biztonsági okokból elrejtettem, mind a képeken, mint a szövegben, de aki bérelt vonali beállításokba kezd, az úgyis meg fogja kapni a szükséges valódi IP-címeket, az átjárók és a dns szerverek címével együtt.

A külső és belső címek beállítása

Működési mód beállítása

Tűzfal módosítás

További olvasnivalók a témában:
DD-WRT Dokumentáció
DD-WRT Fórum
Egy kis IP-cím olvasnivaló

Eszter

2010-07-11T21:17:00.002+02:00

Július 6-án 4.05-kor megszületett kislányunk, Eszter.

Rengeteg dolgot tudnék és szeretnék is mesélni róla, de egyelőre minden időnket leköti. :-)

Három hónap

2010-05-09T09:46:00.001+02:00

Már több, mint három hónapja nem született egyetlen bejegyzésem sem. :-(

Azt hiszem erre nincs semmilyen mentség.

Pedig sokszor jutott eszembe sokminden, amit jó lett volna leírni, csak mindig volt/van valami fontosabb.

Most meg az a baj, hogy lenne egy kis időm írni, de nem igazán akar összeállni, hogy mit írjak...

A legfontosabb dologról, ami mostanában napról napra jobban foglalkoztat minket, egyelőre még nem szeretnék írni (bár szinte mindenki tud már róla ;-).

Aztán március végén a handball.hu stábjával + két további útitárssal kiegészülve jártunk Svédországban, erről Balaggio kollégával ellentétben én akartam írni, de egyelőre be kell érni fotókkal: Balaggio fotói, az én facebook galériám a témában.

Az út kapcsán szerettem volna egy rövid összefoglalót írni a külföldi autóbérlés tudnivalóiról, nehézségeiről és buktatóiról is, valamint volt egy csomó "kocka" dolog és persze az elmaradhatatlan kézilabda is.

De most egyelőre ennyi, bízom benne, hogy legközelebb valami "konkrétabbal" fogok tudni szolgálni.

Szánkó

2010-02-02T19:16:00.002+01:00

Nem is olyan rég panaszkodtam, hogy nincs hó és hogy ez milyen rossz.

Most úgy adótott, hogy mégis van olyan szerencsénk, hogy tisztességes mennyiség esett a múlt héten és úgy néz ki, hogy talán a szokottnál hosszabb ideig meg is marad (bár épp az előbb már mondták a tévében a "jó hírt", hogy emelkedik a hőmérséklet...).

A környezetemben mindenki utálja a havat. Merthogy takarítani kell. Meg csúszik. És tényleg, ha leesik pár centiméter hó, hosszabb-rövidebb időre megbénul az ország. Egymásba szaladnak az autók, elcsúsznak a nyugdíjas nénik, elzáródnak a falvak, befagynak a váltók. Mindezek ellenére én imádom a havat, a hóesést és mindig hatalmas örömmel tölt el, amikor nagy pelyhekben szakad és azt kívánom, bárcsak sose állna el sose olvadna el.

A hótakarítás fárasztó tényleg. De kinek nem esik jól egy kis mozgás a téli punnyadás közepette? Őszintén mondom, nekem jólesett a hétvégén.

De az igazi öröm mégsem ez volt, hanem az, hogy kb. tíz év után ismét szánkón csúszhattam. A környékünkön nem igazán vannak dombok/hegyek, így a szánkózás kevésbé környezetbarátabb módját választottuk: egy vontatókötéllel a kocsi után kötöttük, feleségem ült a volánnál, én meg a szánkó tetején élveztem a száguldást. :-)

Az, hogy milyen volt, a csatolt videó talál érzékelteti. Mindenesetre én egyelőre nem akarom, hogy olvadjon...

Gondolat

2010-01-22T11:24:00.000+01:00

Ilyenkor télen, amikor nagyobb eséllyel fordulnak elő ködös napszakok,
sokat dühöngök azokon a szerencsétleneken, akik képtelenek felfogni az
autókon található ködlámpák lényegét.

A sok-sok dühöngés közepette arra jutottam, hogy olyanok ők, mint akik
nem tudják, hogy egy leírt mondaton belül hova kell vesszőt tenni,
ezért, inkább, mindenhova, raknak, egyet, abból, baj, biztosan, nem,
lesz.

Egy szemléltető képet akartam még keresni ehhez a posthoz, mire ezt találtam:

http://kodlampakommando.blogspot.com/

Érdemes elolvasni.

PPO

2010-01-13T10:00:00.001+01:00

Hétfőn engem is utolért netes "pályafutásom" első bankkártyacsalása.

A részletekkel nem fárasztok senkit, hiszen rengeteget írtak, írnak róla folyamatosan, pl:

http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/01/11/lehuzta_ugyfeleit_a_ppo/

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9198287

http://homar.blog.hu/2010/01/12/tomeges_feljelentesek_a_rendorsegen_a_ppo_csalas_miatt

Jelenleg még zajlik a vita arról, hogy mennyire volt jogszerű ez a lehúzás és ismerve a magyarországi viszonyokat, végső döntés vagy ne ajd' Isten eljárás valószínű sohasem lesz.

Mint sok "sorstársat", engem sem a kurva két és fél forint elvesztése bánt (bár ha belegondolunk, az még a jobb helyeken is öt sörnek felel meg... :-o), hanem az, hogy ezt az egész, tudatosan kitervelt hadműveletet meg lehetett csinálni, hogy többé-kevésbé adottak voltak hozzá a jogi feltételek.

Bár az elkövetők "óvatosságáról" sokat elárul az, hogy míg ez a korábban jól működő és remekül használható szolgáltatás úgy működött, hogy ha vettem egy T-mobil feltöltőkártyát (érdekes módon csak a Pannon tudott saját internetes/bankkártyás feltöltő-megoldással előállni, a másik két szolgáltató a PPO-t (!!!) ajánlotta internetes lehetőségként), akkor egy magyarországi cég részéről (Investech) történt a kártya terhelése, míg egész véletlenül a mostani tranzakciókat egy svájci cég kezdeményezte.

És azt se feledjük, hogy (bár sokan rosszul gondolják) nagy szerencsére a tényleges kártyaadatok (szám, lejárat, ccv kód) nem voltak a rablók birtokában, azokat az OTP (!!!) rendszere tárolta, a PPO-nak csak egy egyedi azonosítója volt, ami összeköti az ő regisztrált felhasználóikat az OTP-nél tárolt kártyaadatokkal. Azaz a bank megtehette volna, hogy eleve nem engedélyez ekkora mennyiségű tranzakciót, avagy miután látja, hogy mekkora cirkusz keveredett belőle, a foglalásban lévő tranzakciókat visszautasítja. De nem, szépen asszisztált az egészhez és azóta hallgat, mint a sír.

Az sem volt túl szimpatikus, hogy amikor felhívtam a bankom telefonos ügyfélszolgálatát azért, hogy letiltsam a kártyám (nem azért, hogy letiltsam ezt a tranzakciót, amire pedig elvileg meglenne a lehetőség), az ügyintéző szinte meg sem várta, mit akarok mondani, rögtön azzal jött, hogy tudja mit akarok és nem tud segíteni, reklamáljak a PPO-nál...

Manapság sok szó esik mindenhol az elektronikus fizetési megoldásokról és bizony azt tapasztalom, hogy inkább az az uralkodó nézet, hogy "ami a párnám alatt van, az van biztonságban" és inkább állok sorban havonta a postán a sárga csekkekkel, minthogy elektronikusan/interneten intézzem az ügyeket. Egy ilyen eset után hogyan is várhatná bárki azt, hogy ez a hozzáállás megváltozzon??? Mit tehetnek most azok a tisztességes magyar cégek/vállalkozások, akik milliókat öltek bele a hazai elektronikus kereskedelem, illetve az az iránti bizalom fejlesztésébe?

Még én is, aki már szinte betegesen ragaszkodom hozzá, hogy mindent "onlájn" intézzek, kénytelen voltam átgondolni a dolgokat. Mondjuk nem fogok sárga csekkekre várni, meg mindenféle szánalmas netkártyás, ide-oda utalgatós megoldásokkal operálni, de a hitelkártyám letiltásán/újrakérésén kívül töröltem mind a Távszámla, mint a Díjnet rendszeréből a lementett kártyaadataimat (hátha ezek a cégek is egyik napról a másikra vérszemet kapnak, bár ne legyünk naívak, a biztonsági metésükben úgyis megvannak ezek az adatok visszamenőleg...) és a jövőben kerülni fogom a kártyaadatok mentését, inkább minden alkalommal bepötyögöm őket.

A külföldi "nagy" rendszerkben viszont egyelőre megbízom. Egy paypal vagy egy bwin biztosan nem fog ilyet tenni, bízom benne, hogy fontosabb nekik a jó hírnév és az ebből következő felhasználói bizalom, ami hosszú távon biztos, hogy többet hoz a konyhára, mint egy ilyen egyszeri lenyúlás.

És ez az, amire Magyarországon még nem jöttek rá nagyon sokan. :-(

Év végére

2009-12-31T13:56:00.001+01:00

Pár dolgot gyorsan leírok, mielőtt elindulunk a szilveszteri buliba, ami hosszú idő óta először nem otthon kettesben vagy családi körben, hanem egy szervezett rendezvényen ünnepeljük az újévet. Őszintén szólva túlzottan nem vagyok lelkes, de mivel egy kedves ismerős szervezi az egészet (és tiszteletjegyet is adott :-), nem hagyjuk ki. Aztán bízom benne, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség ráhangol majd egy kis ünneplésre, ne adj' Isten táncolásra is... :-)

Mivel Kínában legtöbbször elég mosthoha volt az Internet-ellátottságunk (bár mindenhol volt net, de főleg Európa irányába általában pokolian lassú volt), szép lassan teljesen rászoktam a gmail használatára. Korábban már írtam a gmail-átállásomról, szerencsére azóta fennakadás sem volt, ám most úgy néz ki, hogy a levelek kezelésére is a webes felületet használom, a Thunderbird helyett. Pár furcsaságot meg kellett szokni, de összességében elmondhatom, hogy sokkal gyorsabb és hatékonyabb lett a sok-sok e-mailem kezelése.

Természetesen azt is meg tudtam csinálni, hogy a számtalan (némelyik igen ritkán használt) e-mail címemről is leszedi nekem a leveleket, ellátja megfelelő címkével őket és ha netán válaszolnom kell rájuk, akkor a megfelelő címről teszi azt. Kényelmes és gyors, úgyhogy örülök nagyon. :-)

***

Miközben írom ezt a bejegyzést, már javában hallani a petárdarobbanásokat minden irányból, miközben szerencsétlen kutyáink már rég a pince egyik eldugott sarkában lapítanak. :-( Olvastam, hogy elméletileg komoly bírságra számíthat az, akinél találnak, illetve még nagyobbra, aki használ is petárdát. Csak azt nem értem, ha úgyis olyan nagy a pénzhiány mindenhol, miért nem indítanak útnak egy csomó civilruhás rendőrt ilyenkor? Szerintem a többszörösét szedhetnék be annak az összegnek, amit az utak mentén lesben állva, a 30-as táblánál 40-nel menő autósoktól gyűjtenek be.

Azt hiszem ez is egy megválaszolatlan kérdés(em) marad a sok közül, úgyhogy én csak minél több lerobbant kézfejet kívánok erre az évre is a kedves "felhasználóknak"...

***

A múlt hét nagy híre volt, hogy visszatér Michael Schumacher. Őszintén szólva ez a visszatérés meglehetősen nagy fejtörést okoz(ott) nekem, hiszen bármennyire furcsálják sokan, én idáig a pilóták helyett csapatoknak, illetve méginkább egyetlenegy csapatnak, a Ferrarinak szorítottam. Persze ez az utóbbi pár évben még a fotelszurkolói szintet sem érte el, hiszen gyakorlatilag évek óta nem láttam elejétől a végéig egyetlenegy futamot sem, még akkor sem, amikor Kimi Räikkönen legutóbb világbajnoki címet nyert kedvenc csapatomnak.

Szóval most ugye elvileg Massa és Alonso minél fényesebb eredményeiért kellene szurkolnom, de ott motoszkál bennem, hogy mekkora szenzáció lenne, ha az "öreg" begyűjtené a nyolcadik vb-címét is. Meglátjuk.

Mindenesetre a 2010-es év sok "sportkérdése" közül ez a visszatérés sok tekintetben mutat hasonlóságot egy másik "kérdőjeles nyolcassal", név szerit Armstrong nyolcadik Tour-győzelmével. Én nem tudom eldönteni, melyiküknek van nagyobb esélye erre (Armstrongnak célja a győzelem, bár ő maga sem biztos benne, hogy sikerülni fog, Schumacher pedig vb-címvédő csapatba került, korábbi sikerkovács csapatfőnöke mellé...), de az biztos, hogy sok izgalmas percet fognak mindketten okozni szurkolóiknak és ellendrukkereiknek egyaránt. És van egy olyan érzésem, hogy egymás sikeréért is szorítanak majd... Július 25-én az egyik kérdés biztosan eldől, de lehet, hogy már a forma 1 végeredményét is sejteni lehet akkor...

Addig is mindenkinek minden jót, abba is hagyon az irogatást, rá kell hangolódnom a bulira... :-)

... jelentem, még mindig itt. A ráhangolódás közben elfelejtettem leírni, hogy múlt héten nagy trauma ért: a tesco parkolóban véletlenül kiesett a kocsiból a szemüvegem. Sajnos nem vettem észre, ezért pakolás közben még rá is léptem, minek következtében a kerete széthajlott, az egyik lencséje meg porrá tört. :-( Mondjuk a rálépés gyakorlatilag már csak "hab volt a tortán", mert ha nem lépek rá, akkor meg ottfelejtem vagy az autóval megyek át rajta.

Szóval azóta szemüveg nélkül vagyok kénytelen vezetni, ami ennyi idő után már borzasztóan zavaró. Öröm viszont, hogy mikor elmentem újat csináltatni, a vizsgálat megállapította, hogy semmit se romlott egyik szemem sem a múltkori (kb. három évvel ezelőtti) állapothoz képest!!! 34000 Ft-ért legalább valami jót is halljon az ember. :-D

Egyébként sajnos fogamból is egyel kevesebb van, de ez már egy még régebbi történet. Röviden annyi a lényeg, hogy ismét volt egy fogam, amit a számtalan fogorvos egyike, akiknél életem során megfordultam, "félrekezelt". Nem Dolgos urat hibáztatom, sőt ő hosszas küzdelem után inkább még adott neki két évet, de hogy előtte melyik sarlatán babrált vele, arra nem emlékszem már. Most viszont már nem hozzá járok, hiszen ennél közelebbi rendelőt alig találhattam volna.

Úgyhogy -2-nél járok sajnos, illetve -3, mert az egyik bölcsességfogam nem nőtt ki, de remélem, hogy most sokáig nem fog változni ez a szám. Igyekszem mindent megtenni...

Na, most már tényleg kezdődjön a szilveszteri lakossági zenebona... :-D

2012

2009-12-27T13:47:00.002+01:00

Kínából hazafelé tartva a repülőn megnéztem a 2012 című filmet. Ezek után december 25-én, Karácsonykor, pont a családi karácsony kellős közepén elkezdett szakadni az eső, majd kis idő múlva villámlás és dörgés is kísérte - mint egy tavaszi viharban. Azt hiszem aki eddig csak a tévében hallott a klímaváltozásról, annak ez megfelelő figyelmeztetés volt. A többieknek meg félelmetes és ijesztő egyben.

Mert hogy ez nem csupán egy időjárási véletlen, az biztos. Gyerekkorunkban még, ha nem is folyamatosan, de minden télen volt hó és bizony mérgelődtünk, ha egy-egy karácsony feketére sikerült. Aztán átfordultak a dolgok, pár éve már az okoz(ott) örömet, ha véletlenül karácsonykor épp akad egy kis hó.

Persze már az sem olyan, hogy mondjuk novemberben leesik és februárban elolvad... Ma már örülhetünk annak, ha egy-két napig megmarad, mielőtt olvadni kezdene. Persze az olvadás jó dolog, az "aignerszilárdok" mindig hatalmas vigyorral a pofájukon közlik, hogy kedves nézők ne aggódjanak, már csak egy két napig tart a fagy... Ami ugye a hónak "lételeme"... :-(

Nem vagyok szakértő, de azt sem tartom kifejezetten "egészségesnek", hogy néhány napja itt nálunk például -17 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, Karácsonykor meg 15-öt...

Kína

2009-12-12T20:17:00.002+01:00

A 2007-es amerikai utam után idén decemberben újabb kontinensre sikerült eljutnom.

A részleteket azonban nem itt, hanem a handball.hu útinaplójában írom le, ahol a stáb kínai kalandjait olvashatja mindenki.

M0 vs google

2009-11-19T13:41:00.004+01:00

Nagyon nem erről akartam írni, de muszáj megosztanom: egy másik bejegyzést előkészítve vettem észre ma, hogy végre frissült a google térkép és felkerült rá az új M0 szakasz:

Nagyobb térképre váltás

És ami a legszebb, hogy a műholdkép is frissült:

Nagyobb térképre váltás

kereskedelmi fos

2009-10-30T21:37:00.001+01:00

Már régóta szeretném leírni a véleményem a magyarországi kereskedelmi rádiókkal kapcsolatban, ezért éppen kapóra jött a most hozott ORTT döntés, amely szerint - legalábbis jelen állás szerint - a Sláger és a Danubis rádió helyett két másik adó(t működtető cég) apja meg az országos frekvenciákat.

Ahogy "jövök-megyek" az interneten a döntés óta, teljes a felháborodás, amit nem tudok felfogni. Mit sajnálnak az emberek? Mit veszítenek?

Valamiért a kereskedelmi rádiók üzemeltetői úgy gondolják, hogy a lehető legnagyobb hallgatottság elérésének tökéletes receptje, ha beültetünk két vagy három (egy már nem elég!!!) műsorvezetőt, akik igyekeznek minél poénosabb témákkal elütni a rendelkezésükre álló órákat. Ha ez vége, valahogy át kell vészelni azt a kis időszakot, amíg eljön a kívánságűsor, ami gyakorlatilag semmiben sem különbözik az addigi zenei kínálattól, csak bejátszanak a zenék előtt néhány semmitmondó hallgatói betelefonálást.

És ugye a zenék, amiről az egész rádiónak szólnia kéne... Az odáig rendben van, hogy mindenkinek más és más a zenei ízlése, ezért olyan számok jöhetnek csak szóba, amelyek "mindenkinek bejönnek", de akkor is: nem hiszem el, hogy mondjuk a Bon Jovinak csak három száma van/volt, vagy hogy mondjuk a "jó kis pörgős zenét szeretnék kérni", az tízből hétszer a BonBon együttest jelenti...

Lehet torzultnak nevezni az én zenei ízlésemet, de egyszerűen kellemetlenül érzem magam, amikor ezeket a rádiókat kell hallgatnom. Biztos azt hiszi, aki még most is olvassa ezt a bejegyzést, hogy divatból mondom, de ha már muszáj rádiót hallgatni, akkor legyen az MR2, vagy inkább hallgassuk a madarak csiripelését vagy az autó duruzsolását. :-)

De a legjob ötlet, ha mindenki a saját maga kedvenceit hallgata, nem azt, amiről a kereskedelmi fosok azt mondják, hogy ezek a kedvencek...

tél

2009-10-20T19:46:00.001+02:00

A tél biztos jele, amikor az autónkon le kell cserélni, illetve cseréltetni a gumiabroncsokat téliről nyárira. Ez a jeles alkalom az előző hétvégén érkezett el, kb. a hideg idővel együtt. Őszintén szólva érzek némi parasztvakítást ebben a téligumi-őrületben is, hiszen régebben egy fajta gumik voltak az autókon télen-nyáron, de nem olyan rég megtudtam, hogy nem a téligumit találták ki a marketingesek, hanem régen csak "téligumi" volt, de rájöttek, hogy nyáron egy másfajta összetevőjű abroncsot használva sokkal kedvezőbb lehet az autók fogyasztása, viszont ezek nem használhatók télen. Nem tudom, lehet, hogy van benne igazság...

A hideg évszak(ok) eljövetelét jelzi az is, hogy ezen a hétvégén meg óraátállítás is lesz, csak hogy sötétben kelljen minden nap befejeznünk a munkát.. :-(

Már több, mint két hete, hogy eljutottam Magyarország (egykori) távoli szegletébe: a handball.hu stábjával Ungváron jártam az FTC BL-selejtezőtornáján. Ez volt az utolsó olyan környező "ország", ahol még nem jártam korábban, így nem sejtettem pontosan, hogy mi vár majd ránk.

Hosszú sorokat lehetne írni erről a három napról is, de ennyi időm köztudottan nincsen. :-( Természetesen nagyon jól éreztem (éreztük!) magamat, a határátlépések a várakozásoknak megfelelően macerásak voltak (főleg visszafelé volt számunkra szokatlank a kétórás várakozás és az autó átvizsgálása), a várakozásoknak megfelelően (nekünk) nagyon olcsó volt minden, amit igyekeztünk is kihasználni (főleg étel- és italfogyasztás terén :D) a rendelkezésünkre álló idő alatt. :-)

Meglepő volt, hogy milyen kevesen beszélnek az ukránon és az oroszon kívül akármilyen más nyelvet. Általában ha olyan helyen voltunk, ahol nem volt magyarul beszélő alkalmazott, akkor az egyetlen lehetőségünk az "activity"-zés volt. :-( Ezek után nagy öröm volt mindenhol, ha magyarul beszélgethettünk valakivel.

Bár sosem voltam ezelőtt "szovjet" területen, de mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy erősen látszik a város kinézetén a szovjet/orosz korszak. Természetesen az ottlétünk nagy részét a kézilabdameccsek tették ki, három nap alatt "ledaráltunk" hat mérkőzést, melyeken erősen közepes játékot láthattunk, egy fényképezésre gyakorlatilag alkalmatlan óriási méretű iskolai tornateremben. :-)

És hogy egy kis kockulás is legyen a dologban, feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a várost járva legalább öt különböző mobilszolgáltatóval találkoztunk és nagyon meglepő módon szinte minden második-harmadik bolt valamelyik szolgáltató szaküzlete... Mivel szükségünk volt internetre, meg is ismerkedtünk az egyikkel, mégpedig úgy, hogy egy utcai "dealertől" vásároltunk egy sim kártyát (bármiféle személyazonosság igazolása nélkül...), amivel tudtunk viszonylag kultúrált 3G sebességgel internetezni. Persze csak azután, hogy sikerült egy angolul beszélő kollégát elérni az ügyfélszolgálaton, aki készségesen segített beállítani a készüléket. :-)

Nem mondom, hogy minden vágyam visszatérni Ungvárra, de így utólag jó döntés volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

Lenovo

2009-10-09T23:21:00.001+02:00

Egy jó ideje szarakodott a laptopom billentyűzete. Eleinte csak néha, később egyre többször hagyott cserben két létfontosságú billentyű, a HOME és az END. (programozóknak nemigen kell magyarázni, miért gáz, ha hiányzik ez a két gomb...).

Próbáltam tisztogatni, fújogatni, leszedtem a gombokat, tisztítottam, de semmi. Aztán megtaláltam hozzá tartozó szerelési útmutatót, ez alapján 2 perc alatt sikerült is kiszerelnem a billentyűzetet, tisztítottam, fújogattam, rázogattam minden irányból, de nem hozott javulást.

Közben találtam ám az interneten ebből a típusból, de elérhető áron csak angol kiosztású volt, a magyar csak néhány helyen, de ott is pofátlanul drágán, huszonezer forintért. Az volt a szerencsém, hogy visszaszerelés alatt alaposabban megnéztem a rajta lévő címkéket, és találtam egy ún. FRU-számot rajta és láss csodát, ezt begépelve rögtön a lenovo alkatrész-rendelő oldalán találtam magam, ahol 20 dollár körüli áron tudtam újat rendelni.

Illetve tudtam volna, de "természetesen" Magyarországról nem lehet online rendelni, csak egy telefonszám volt ott. Nem sok jót sejtve másnap felhívtam ezt a számot, ahol a hölgy röviden és tömören elmagyarázta hogyan kell rendelnem. Ment két e-mail, egy átutalás és pontosan egy hét múlva már mehettem is az új klaviatúráért az IBM raktárba. Igaz, hogy az internetes árra még rárakódott mindenféle kezelési meg szállítási költség, de így is a "bolti ár" kb. harmadáért, 8000 valahányszáz forintért jutottam egy teljesen új és jól működő billentyűzethez, amit a már említett útmutató alapján két perc alatt be is szereltem. :-)

1 év

2009-09-23T10:27:00.001+02:00

teljesen véletlenül vettem észre az előbb, hogy pont egy éve történt meg a nagy bejelentésem a blog írás újrakezdéséről.

úgyhogy boldog "újjászületés"-napot!

vegyesfelvágott

2009-09-22T19:05:00.003+02:00

az előbb néztem, hogy ebben a hónapban még nem írtam semmit. persze ez nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi említésre méltó, sőt! pont az időhiány volt ismételten az oka a hallgatásomnak.

talán a legfontosabb történés mindjárt a hónap elején esett: lejárt a próbaidő az új munkahelyemen és mivel úgy tűnik kölcsönösen meg vagyunk elégedve, hosszabb távra tervezünk. :-) ez a hír egy másik jó hírt vont maga után: csatlakozva három handball.hu-s kollégához, én is megvásároltam a repülőjegyem Kínába, a decemberi kézilabda világbajnokságra. családi és munkahelyi okok miatt én csak később csatlakozom a többiekhez, de így is majdnem két hetet fogok tölteni Suzhou-ban és környékén, egy olyan országban és kontinensen, ahol még sosem jártam. persze az út szervezésének neheze csak most jön. kulcsszavak: szállás, vízum, védőoltás. mindegyik külön mese...

aztán ha lassan és sok nehézség árán is, de végre sikerült összehoznunk itthon egy házi kamerarendszert. ez értelemszerűen külön postot is érne, de jelen pillanatban alig látog esélyt erre, ezért röviden leírom. három alapvető igényünk volt a projekttel kapcsolatban:

1. a tévén külön csatornára beállítva bármikor megnézhessük akármelyik kamera képét
2. interneten keresztül bármikor megnézhessük akármelyik kamera képét
3. ha már van egy ilyen rendszerünk, felkészülve a legrosszabra, vissza tudjuk nézni egy adott időszak történéseit

egy ilyen rendszer "kulcsrakészen" alsó hangon is legalább százezer forintba kerülne, amit mi sokalltunk, ezért (na meg persze a szakmai kihívás miatt :) igyekeztünk "házilag" megoldani, amit csak lehet. a ház külső szigeteltetése előtt már elhelyeztük a falban a kamerákhoz vezető csatornákat, benne a kábelekkel, és még mielőtt bármilyen befektetést eszközöltünk volna, a házi szerverünkre dugott webkamerával és a rajta futó motion programmal a 3-as számú igényt meg is oldottam. aztán vettünk két éjjellátós kamerát, egy csomó kábelt, elosztót és csatlakozót, melyeket megfelelő helyen és sorrendben összedugdosva eljutottunk odáig, hogy a pincében, az "IT-sarokban" már lehetett nézni a kamerák képét. ahhoz, hogy mindezt a lakásban is megtehessük, újabb vásárlás következett, mégpedig két darab modulátor, melyek nem tesznek mást, mint a bejövő kábeltévé jelre "rákeverik" a kamerák képét. hopp, egyes pont is kipipálva. maradt még a 2. pont, melyhez az ebay-en vásároltam egy 8 dolláros (postaköltséggel együtt :) négy bemenetes "capture" kártyát, melyet rövid állítgatás után sikerült is "bereszelnem" a linuxos masinába és így már teljes lett a kép: a világ bármely pontjáról éjjel-nappal megnézhetjük, mi történik otthon.

közben elkezdődött a kézilabda bajnokság is, voltam pár mérkőzésen fotózni, aminek az lett az eredménye, hogy feltorlódott a gépemen vagy hat mérkőzés fotóanyaga, melyeket csak hosszas munka után sikerült végre feltöltenem a helyükre. ha már sport: nemrég ért véget az idény utolsó grand slam tenisztornája, a us open. mint mindig, most is igyekeztem nyomon követni a tornát, ami két dolog miatt is nagyon érdekes volt. a nőknél Kim Clijsters valami elképesztő dolgot csinált: 2007-es visszavonulása és gyermekének világra hozása után idén augusztusban tért vissza, majd szabadkártyásként (ne feledjük, 2005-ben megnyerte a us opent) egyből meg is nyerte a tornát! őszintén szólva anno nem kifejezetten kedveltem őt, ám ahogy menetelt előre (és közben minden kedvencem kiesett :), egyre jobban szorítottam neki. a férfiaknál a sérülés után visszatérő, de nem 100%-os Rafa kiesése után kb. mindegy volt számomra, hogy ki nyeri a döntőt, de azért nem kicsit lepődtem meg azok után, hogy úgy aludtam el, hogy a döntőben Federer egy szettes előnyben volt és nagyon úgy tűnt, hogy a másodikat is megnyeri, amikor reggel olvastam, hogy mégsem ő, hanem del Potro lett a bajnok. még annyit a "srácokról", hogy többen nekem szegezték már a kérdést, hogy miért Nadal a kedvenc. a választ nem tudom megmondani, főleg, hogy Federer is egy szimpatikus figura, akinek mindig öröm nézni a játékát. talán a vízválasztó az lehetett, amikor láthattam a pekingi olimpia megnyitóünnepségén a spanyolt, ahogy a többi honfitársával együtt önfeledten vonult be a "Madárfészekbe", majd nyerte meg az aranyérmet.

indítottam egy új blogot is. ebbe nem írok, mert arra végképp nem lenne időm. ellenben töltök képeket. ha már arra visz az utam hetente átlagosan háromszor, igyekszem dokumentálni, hogyan (és főleg mikor???) hozzák helyre azt, amit jópár éve elbasztak: hogyan lesz végre igazi autópálya a sokat szidott M0 déli szakaszából...

a közelmúltból pedig még két dolog gyorsan, mielőtt ki kell mennem füvet öntözni. :-) hétvégén Feleségemmel PARTIT ADTUNK, még utoljára, mielőtt beköszönt az ősz meg a tél. :-) a meghívott társaság a handball.hu stábja volt, és bár sajnos ketten nem jöttek el, végül egy tök jó bulit sikerült összehozni. volt finom ebéd, desszert, hideg sör, bor, pálinka, zene-bona, kutyák, mulatás, jókedv, szóval minden. :-)

meg van egy új őrület, a monopoly city streets, amit elkezdtem játszani. ajánlom mindenkinek, feltéve ha talál még magának szabad utcát, utcákat, ahova építkezhet. én úgy voltam vele, hogy amikor megtaláltam a játékot, addigra már "szülőfalum", Békásmegyer főutcája már foglalt volt, próbáltam megvásárolni, de a tulajdonos nem akarta eladni. aztán a játék ilyen-olyan okok miatt újraindult, szégyen nem szégyen én még az éjszaka közepén is felkeltem ellenőrizni, hogy lehet-e már újra vásárolni, aztán sikerült is megvennem az utcát. persze jó honfitárs módjára az előző tulajdonos az építkezései helyett egyből elkezdte az én tulajdonomat rombolni, de ez sem szegte kedvem: minden nap várom az utcáim után járó bevételt és terjeszkedek, építkezek... :-)

fejlődök

2009-08-31T12:13:00.001+02:00

örömmel jelentem be, hogy tegnap hosszas szenvedés (telepítés, doksiolvasás) után megírtam életem első actionscript kódját.

persze nem kell rögtön valami csilivili flash alkalmazásra gondolni, csupán próbálgattam a javascript - flash kommunikáció lehetőségeit, hátha egyszer jól jön. :-)

a "jó pap holtig tanul" elv alapján nem szeretnék itt megállni. ha időm engedi, igyekszem jobban elmerülni benne, hátha egyszer még az önéletrajzomba is beírhatom eme képességemet. :-)

ismét mi vagyunk a "legnagyobbak"

2009-08-25T20:25:00.000+02:00

vasárnap egy várva várt esemény, a magyarországi rendezésű junior eb (akik nem ismernek: kézilabda és nők :-) döntőjén voltam fényképezni. hozzátartozik, hogy az eb 10 napja alatt ez volt az első és egyben utolsó nap is, amikor a helyszínen voltam (a többi napról a handball.hu kiváló stábja tudósított), ezért szakmai szempontból nem feltétlenül mérvadó, amit gondolok.

az is biztos, hogy sokan megköveznének, ha olvasnák soraimat, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a norvégok ellen elvesztett döntő ismét egy kisebb pofon volt nekünk kézilabdarajongóknak. májusban már írtam az elvesztett döntőkről, ezért nem akarok ismételni, de hazafelé utazva megint elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka ennek?

persze magyarázatom továbbra sincsen. a norvég csapat nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy jópár arccal találkozunk közűlük mondjuk Londonban 2012-ben (feltéve ha a magyar csapat egyáltalán kijut...), de könyörgöm, mi is kurva jók voltunk, egyrészt mindenki mást megvertünk, másrészt a csoportmeccsek során döntetlent játszottunk velük. mondom, nem voltam ott azon a mérkőzésen, de kötve hiszem, hogy a tegnapi győri hangulatnál jobb atmoszféra lett volna. félidőben ugyanúgy egy góllal vezettünk, aztán jött 20 perc a második játékrészből és máris -5 volt az állás.

persze ahogy az ilyenkor a jól megszokott forgatókönyv szerint alakulni szokott: jött a magyar feltámadás, csak már későn. miközben vártuk az éremátadást, csak az járt a fejemben, hogy ha egy csapat vissza tud jönni ötgólos hátrányból, akkor egyrészt hogyan kerül oda, másrészt miért akkor jön vissza, amikor már késő?!?!

ez a fiatal csapat arra lett "kihegyezve", hogy ezt az Eb-t megnyerje, bárhogyan is szépítjük a dolgot. szándékosan a megengedett maximális életkornál fiatalabb csapattal vágtak neki úgy, hogy erre az eseményre érjen össze a társaság. és sikerült is, láthatóan tökéletes csapatunk volt/van, ahogy már oly sokszor azalatt az idő alatt, amióta követem a kézilabdát. csak ne kellene azt a rohadt döntőt mindig lejátszani. (mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy pl. Pars Krisztián is jelenleg a legjobb kalapácsvető, csak ne kellene a selejtező után döntőt is dobni...) és pont ezért is lett volna talán egy "szimpla" junior eb aranynál több, ha sikerül, mert úgy folytatódhatott volna ezeknek a nagyszerű játékosoknak a pályafutása, hogy tudják: rajtuk anno nem fogott a "magyar átok". :-(

amiben egy kicsit talán mégis különbözött a korábbiaktól ez a kudarc, az az volt, hogy bár láthatóan megviselte a csapatot a vereség, az éremátadás pillanatában mosolyogtak a lányok és úgy látszott, tényleg örülnek a második helynek. aminek persze a károgáson túl én is tényleg örülök, leginkább azért, mert talán azt jelenti, hogy pár évig még biztosítva van a világszínvonalú kézilabda Magyarországon.

ízirájder öccsém

2009-08-21T18:45:00.001+02:00

na, tegnap egy újabb "részfeladat" került kipiálásra az életemben: vezettem kispolákot. :)

hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor gyerek voltam, a családnak volt egy, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy a "vezetés" maximum annyi volt, hogy Édesapám ölében ülve fogtam a kormányt. :-)

na de tegnap!!! Feleségem Nagymamájának van egy működőképes darabja, amivel rendszeresen jár is. ezt kaptam kölcsön egy körre, illetve vittem el őt vele A-ból B-be. az első furcsaság az volt, amiről eddig nem tudtam: az önindító és a slusszkulcs ennél a típusnál még elkülönül egymástól: a kulccsal csak a gyújtást kell ráadni, az önindító karja a kézifék mellett van.

miután beröffentettem a járgányt, és megismerkedtem a sebességváltóval (1-4+R :-) már indulhattunk is. a kocsiban nem volt sok hely, sőt a pedálok már-már zavaróan közel voltak egymáshoz, de ennek ellenére meglepően jól húzott a kisautó és pont emiatt kellett elég rendesen taposni a féket a lassításnál. :-)

természetesen nem hagyhattam ki a "túra" végén a fotózkodást sem. :-)

2 nap 6 mérkőzés

2009-08-17T10:22:00.001+02:00

ez a hétvége ismét meglehetősen eseménydúsra sikerült, igaz most gyakorlatilag nem mentem sehova. ugyanis Dabason rendezték a nyári felkészülési tornák egyik legrangosabbját, a Szabella-kupát. mivel a handball.hu majdnem teljes stábja Szombathelyen volt a junior eb-n, rám várt a kupa hat mérkőzésének fotózása és az eredményekről való tudósítás.

bár a dabasi sportcsarnokban köztudottan rosszak a fényviszonyok, nem indult rosszul a program, tudtam pár jó képet készíteni és ha tudósításokat nem is, de az eredményeket percre pontosan sikerült megjelentetnem. mindez annak volt köszönhető, hogy eléhető volt a csarnokban egy viszonylag gyors vezetéknélküli internet.

sajnos a vasárnap már nem volt ilyen kellemes, egyrészt kétszer annyi, négy mérkőzés várt rám, meleg(ebb) is volt és legnagyobb megdöbbenésemre az internet is "elment"... :-( kénytelen voltam mobilinternetet használni, ami a csarnokban jól működik, kivéve a pálya szélét, ahol tartózkodtam. ennek köszönhetően kb. úgy nézett ki a program, hogy 1 félidő fényképezés, 1 félidő szerencsétlenkedés a mobilinternettel és a képek/eredmények felizzadásával.

persze mindezek ellenére azért érdemes volt ott lenni, hiszen láthattam 4 jó (illetve jó úton haladó :) csapatot, 6 színvonalas mérkőzést és sok rég nem látott ismerőssel találkoztam.

hosszú "hétvége"

2009-08-02T18:44:00.009+02:00

hát ismét egy mozgalmas "hétvégén" vagyok túl...

pár hete, teljesen véletlenül, egy fórumbejegyzésben értesültem róla, hogy Markus Schulz ismét Magyarországon lép fel. mivel a múltkori fellépése maradandó élményeket hagyott bennem, nem volt kérdés, hogy szeretnék elmenni. már vettem is a jegyet, sajnos most csak egy darabot, mégpedig a rio summer festival nevű rendezvényre, melynek csütörtöki napján lépett fel Markus.

előzetesen nem sok jóra számítottam, egyrészt azért mert elképzelni nem tudtam, hogy az októberi bulit felül lehet múlni, másrészt ugye milyen már egyedül elmenni bulizni, harmadrészt meg bár sose voltam, nem sok jót vártam a rio nevű helytől.

így indultam hát neki az éjszakának, és olyan hajnali egy körül meg is érkeztem. akkor épp ATB játszott. a hely nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, bár a táncteret nem igazán lehetett megközelíteni, akkora volt a tömeg, mindenki tombolt. én vettem pár sört és közben járkáltam fel-alá, nézelődtem. ATB nem volt rossz, de egyelőre még nem volt meg a hangulatom az ugrabugráláshoz, ráadásul nem akartam elfecsérelni az erőimet, ezért még egy hosszabb sétát is tettem a rio körül, pont úgy, hogy kényelmesen visszaérjek, mire Markus megérkezik.

így is lett, ahogy a programan meg volt írva, fél három körül megjelent a pult mögött és rövid közös bohóckodás után átvette az irányítást. szerencsére eddigre már kevesebben maradtak a tánctéren így kényelmesen elfértünk és ahogy pörgette fel a hangulatot Schulz, úgy kezdtem én is azt érezni, hogy ebből még akár egy nagyon jó buli is összejöhet.

össze is jött, nem is kicsit. anélkül, hogy megismételném az októberben leírtakat, inkább csak annyit mondok, hogy amiket akkor írtam, azt olyan másféllel vagy kettővel szorozzuk meg. ;-)

szinte észre sem vettem és már világosodott, majd újabb pár "pillanat" és csak azt vettük észre, hogy szinte besüt a hajnali napfény a buliba, de ennek ellenére még nem volt vége. Markus látta, hogy a közönség abszolút "pörög", és ennek megfelelően ő is teljes lelkesedéssel nyomta tovább (a twitterjén később ezt írta: "just woke up from an incredible morning in Budapest. Sunrise next to the Danube while playing Perception, Nothing At All and Dakota tracks."). egyszerűen nem akartam elhinni, hogy én még itt vagyok és hogy milyen jól érzem magam. :-)

még most sem tudok a korábbi (nem túl bő) buli élményeimből olyat mondani, ami ilyen későn, kb. reggel hatkor fejeződött be és főleg ennyire jól sikerült. biztosan van aki ezt elolvasva azt gondolná, hogy tuti beszedtem valami "partidrogot" vagy egyszerűen csak jól berúgtam, de nem. még az ATB alatt megivott söröm volt az utolsó, onnantól egész egyszerűen a zene és a hangulat "kábított". :-)

update: nem bírom megállni, hogy ne tegyem be ide a telefonommal készült kis videót, a hangulat érzékeltetésére:

persze ennek másnap megvolt a böjtje, hétkor kerültem ágyba és fél 10-kor már keltem is, mentem dolgozni. a munka még ment is, de délutánra nem sok erőm maradt.

pedig túl sok pihenésre nem volt időm, hiszen szombat hajnalban várt rám egy újabb kihagyhatatlan esemény, a Balaton-átúszás. hajnali ötkor indultunk, hogy korán el tudjak indulni, nameg hogy elkerüljük a szokásos hétvégi M7-dugókat (erről is van markáns véleményem, egyszer ha nagyon sok időm lesz majd postolok).

mivel ez volt az ötödik úszásom, már minden a begyakoroltak szerint ment (de azért nem lennék én, ha nem hagytam volna otthon az előre kinyomtatott nevezési lapomat :-), nem sokkal hét után tettük le a kocsit Balatonbogláron, majd kis kászálódás után már a kompon is voltam. a szokásos bevezető procedúrákon (nevezési lap kitöltése - mivel otthonhagytam, orvosi vizsgálat, regisztráció, csomagfeladás, fényvédő krém) hamar túlestem, és csak az okozott kisebb bosszúságot, hogy az amúgy is magas 3900 Ft-os nevezési díj kifizetésekor a hölgy mindenkivel faarccal közölte, hogy nem tud visszaadni 100 Ft-ot... tessék csak utánaszámolni, mit jelent ez... na mindegy, miután kidühöngtem magam, kezdődhetett is az úszás.

sajnos már az indulásnál lehetett érezni, hogy nagyok a hullámok és bár nem szemből jöttek, engem (és később kiderült, hogy másokat is) nagyon zavartak, sokszor az volt az érzésem, hogy nem is úszom, csak kapálózok mint egy vízbe esett kutya... :D azért ha lassan is, de csak jöttek a bóják, sajnos megint megtréfáltak velük a szervezők, mert bár a nagy piros kockák jelezték az egész kilométereket, szerintem nem szerencsés a 2500 méteres bójának egy olyat betenni, amin rajta van egy 3-as szám, vagy a 3500-asnak egy olyat, amin egy négyes. :-) ezen kívül az 5 km-es piros kocka, ami után elvileg ugye már csak laza 200 méter lenne hátra, nagyjából 4500-nál lehetett...

na de sebaj, csak célbaértem, mégha minden idők legrosszabb saját eredményét úsztam is. az igaz, hogy a felkészülésem ezúttal is csak egy távúszásból állt, de azt hiszem sokmindent elmond, hogy ezen a bajai úszáson, melynek távja ugyanekkora volt, majd' fél órával jobb időt "repesztettem". meg különben is, jobb időt úsztam, mint Madár. :D :D

a célbaérés után is minden rendben ment, tetszett, hogy nem voltak kígyózó sorok (kivéve persze a kompra várókat, de aki inkább úszás után kompozik, az meg is érdemli...), kaptam pólót, buktát és miután összeszedtem a csomagjaim, indulhattunk is haza.

mondanom sem kell, hogy mindezek után a mai nap leginkább a pihenésről és a semmittevésről szólt, de azért hogy legyen valami említésre méltó is, délután beiktattunk a programba egy kutyafürdetést. ennek képeivel zárom mai postomat.

3 hét

2009-07-27T19:56:00.001+02:00

vasárnap befejeződött a túr. a múltkor ott hagytam abba, hogy Armstrong lecsúszott a dobogóról. ekkor még négy szakasz volt hátra, abból két kulcsfontosságú és két "bohóc". :-) rögtön másnap volt egy időfutam, ahol iszonyatosat hajtva végül sikerült a dobogóra visszakerülnie, pénteken egy "semleges" etap, majd az egész megkoronázásaként szombaton megmászták a hírhedt Mont Ventoux hegyet. ez volt az utolsó lehetőség az összetett állás "átrendezésére", ám az "öreg" a régi önmagát idézve, különösebb szenvedés nélkül mászott fel és egy pillanatra sem engedte ki a harmadik helyet a kezéből.

a hagyományoknak megfelelően a vasárnap zárószakasz már csak levezetés volt, a versenyzők beszélgettek, fotóztak és fotózkodtak, pezsgőztek (!), majd Párizs belvárosában körözve fejezték be a 2009-es viadalt. Contador megérdemelten nyert (és hallgathatta meg a tiszteletére lejátszott dán himnuszt... :), A. Schleck megérdemelten lett második de szerintem a legnagyobb értéke akkor is a nagy visszatérő dobogós helye.

egy pár napig furcsa lesz most, a három hét alatt hozzászoktam a közvetítésekhez, biztosan hiányozni fog. főleg azok után, hogy ez volt az első olyan tour, amit nem csak hébe-hóba figyeltem, hanem tényleg végigkövettem és izgultam.

au revoir. :D

király-etap

2009-07-22T21:37:00.001+02:00

Amióta gyakorlatilag folyamatosan Eurosport-néző (sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy függő :) lettem, akarva-akaratlanul is követem a kerékpárversenyeket, azon belül is pl. a Tour de France eseményeit. őszintén szólva ez nem volt mindig így, sőt volt olyan időszak is, amikor kifejezetten unalmasnak találtam. Azt hiszem az "áttörést" a magyar nyelvű kommentátorok hozták meg számomra, mert amit Knézy Jenő és Sipos János jó értelemben művel egy-egy verseny alkalmával, az már azzal is megszeretteti a sportágat, aki egyébként nem rajongó.

Persze kinek van ideje 3 héren keresztül nap, mint nap órákat a képernyő előtt ülve tölteni? nem sokaknak. ahogy írtam, nálam is munka közben megy, "aláfestésként". ráadásul amióta megcsinálták az eurosport playert, már tévé vagy tunerkártya sem kell hozzá, az internetből is folyik a sport 24 órán át. :-)

szóval ott tartottunk, hogy tour de france. a három nagy (giro, tour, vuelta) közül ez a leghíresebb és minden bizonnyal a legnehezebb is. a 21 nap (szakasz) alatt bejárják Franciaországot és általában több környező államot is érintenek, miközben száguldanak az időfutamokon, vagy másszák a Pireneusok vagy az alpok végtelen csúcsait. volt egy fazon, aki egymás után hétszer nyerte meg a tourt, 1999 és 2005 között. Armstrong nagyon megosztja az embereket, egy részük hősként tekint rá, mások biztosak benne, hogy "szétdoppingolta magát". sokan még azt is megkérdőjelezik, hogy tényleg rákos volt. pedig a wikipedia ide vonatkozó cikke szerint az orvosok mindössze 10%-ot adtak neki és az is biztos, hogy bár nagyon sokan szerették volna, sosem bukott meg egyetlen doppingteszten sem.

az idei szezon az ő visszatérésétől volt hangos. három év kihagyás után ugyanis újra eljött. sokak szerint azért, hogy megszerezze a nyolcadik győzelmét, ám ő végig óvatos volt, vagyis inkább a "részvétel a fontos..." elvet hirdetve, valamint a rákellenes harcát (ez egy újabb olyan dolog, amit nem vitathat tőle senki) népszerűsítve szállt nyeregbe. nem indult jól az egész, rögtön kulccsont-törés, majd jött az olasz körverseny, ahol meglepő módon először indult pályafutása során, és lett tizenkettedik.

rövid szünet, majd elkezdődött a 2009-es tour és sokáig nem lehetett tudni, hogy egyrészt képes lesz-e a csodára, másrészt egyáltalán hogy ő, vagy a csapattársa, Alberto Contador számít majd elsőszámú kerekesnek a csapaton belül. mert ugye őt kell "szolgálnia" az összes többi társnak. nem lehet tudni, vagy legalábbis én nem tudom, hogy ezt a kérdést tényleg nem döntötték-e el előre, vagy pedig nagyon jól titkolták, mindenesetre egészen a második hét végéig, a 15. szakaszig ez a kérdés a kívülállók számára nyitott volt. sőt, a csapatidőfutam végén századmásodperceken múlt csupán, hogy nem Armstrong viselhette a sárga trikót. a hegyek azonban döntöttek: Contador úgy robbantott először egy kicist, majd egy óriásit, hogy azzal hatalmas lépést tett a végső győzelem felé.

és itt jön a képbe egy újabb hatalmas pozitívum: abban a pillanatban, ahogy eldőlt, a hétszeres bajnok azonnal tudta a dolgát és a tegnapi szakaszon igazi vezérként irányította a sárga trikós Contadort védő csapatot, ma pedig, az idei verseny legnehezebb, ún. királyetapján elképesztő taktikai hadviselést bemutatva hagyta, hogy csapattársa ismét meglépjen az utolsó emelkedőn, ő pedig ahelyett, hogy utánaeredt volna, lassította a mögötte jövőket.

érdekes volt azt is látni és ezt később nyilatkozatában ő is megerősítette, hogy bár már nem "robban" úgy, mint pár éve, de Olaszországgal ellentétben már uralja a hegyeket és többször nem az erőnléte, hanem a csapatérdek miatt nem adta ki magából a maximumot.

a mai taktikának köszönhetően egyébként Armstrong visszaesett a negyedik helyre és hatalmasat kell küzdenie azért is, hogy a dobogóra egyáltalán felálhasson vasárnap Párizsban, de úgy gondolom, hogy a végső győztes mellett az ő jelenléte és példamutató viselkedése (akár a versenyen, akár a pályán kívül) is meghatározó élmény lesz a 2009-es viadalon.

azért én nagyon drukkolok a dobogós helyért, de leginkább azért, hogy legyen még ereje jövőre is visszatérni.

szaletli

2009-07-19T21:05:00.002+02:00

ígértem jó dolgokat is a hétvégére és mivel vasárnap este van, épp itt az ideje, hogy írjak - bár azóta kiderült, hogy rossz dolgok is vannak... :(

de kezdjük a jóval. hét közben, egész pontosan, szerdán este érkezett meg legújabb "családtagunk", a képen is látható kerti szaletli, melyet másfél hete rendeltünk. régi vágyunk vált ezzel valóra, végre kiülhetünk egy-egy szép nyári reggelen reggelizni, vagy hogy mást ne mondjak, már dolgoztam is egy napot kint... :-)

nem volt könnyű dolgunk, először egy közelben lévő étterem tulajdonosát akartuk megkérdezni, hogy ő honnan vette az övét, de a hölgy nem volt túl segítőkész, így innen nem tudtunk meg információkat. egy másik helyen meg úgy jártunk, hogy nem igazán tetszett az ott készülő áru és már-már úgy voltunk, hogy nem lesz szaletlink, amikor egy ismerősünk javasolta, hogy "valahol Kecskemét előtt" van egy ilyen bútorokat készítő vállalkozás. elindultunk hát bele a "vakvilágba" és tényleg szerencsével jártunk, mert megtaláltuk a helyet és rövid nézelődés/egyeztetés után meg is rendeltük a cuccot. leírom a vállalkozás nevét, mert tényleg érdemes körülnézni, ha valaki ilyesmiben gondolkodik: Idesüss Kertibútor. sajnos weboldalt nem tudok mondani, de ha valakit érdekel, telefonszámom van hozzájuk.

meg arról is akartam írni, hogy múlt a hétvégén egy egyetemi évfolyamtársam, Zoli esküvőjére voltunk hivatalosak, aki hosszú idő után - gyakorlatilag minden baráti köréből utolsóként adta a fejét a nősülésre. :-) Nagykátától nem messze egy nagyon szép rendezvényházban volt a lakodalom, a templomi szertartás pedig Jászberényben, ahova természetesen feldíszített autós, dudálós konvojjal mentünk. :-) az esküvőről csak jókat tudok mondani, jó volt a hangulat, finomak voltak az ételek és az italok ;-) is, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat és ezúton is kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak, még ha nem is valószínű, hogy olvassák. :-)

pénteken voltunk egy jó hangulatú kertibulin, ami számomra csak azért nem volt tökéletes, mert én voltam a sofőr. :-) és hogy ne legyen minden tökéletes, arról a tegnapi vihar gondoskodott. :-(

k****

2009-07-17T00:09:00.002+02:00

amikor autópályán az elvileg megengedett 130 km/h-s sebességgel előzök egy a külső sávban haladó lassú(bb) járművet, senki ne álljon neki mögöttem villogni.

bárki, aki ilyet csinál, menjen a picsába, vagy bassza meg a...

és mielőtt azt gondolná akárki is, hogy könnyű az interneten kidühöngeni magam, ezt (sajnos) élőben ott a sztrádán is meg szoktam tenni. sok gusztustalan autós szokást elnézek, tolerálok, de ezt az egyet képtelen vagyok...

jól felidegeltem magam ismét, elnézést attól aki olvassa (kivéve ha valaki magára ismer...), ígérem a hétvégén pozitívabb hangvételű postok is jönnek, van mit... :-)

"Életünk legszebb pillanatai"

2009-06-27T10:39:00.002+02:00

tegnap a koreai filmhét keretein belül volt szerencsém a kollégámmal együtt megtekinteni a filmtörténet első kézilabda-filmjeként reklámozott Forever the Moment (Életünk legszebb pillanatai) című koreai alkotást, mely a 2004-es athéni olimpiára készülő válogatott felkészülését mutatja be belülről, a csapat és az edző(k) szemszögéből.

úgy ültem be az Uránia moziba, hogy nem igazán tudtam, mit várhatok ettől a filmtől, de utólag azt mondhatom, hogy nagy kár lett volna kihagyni az alkotást. maga a kézilabda játék illetve a technikai dolgok nem is annyira voltak fontosak, így egyáltalán nem volt zavaró, hogy a játékosok többségét színészek alakították és csak 1-2 valódi játékos (a dán Aarhus csapatából) szerepelt a filmben. ugyanígy "megrendezett" volt maga az olimpiai döntő is, de ott is a lényeg a szereplőkön volt és nem a játékon vagy (amitől előzetesen tartottam) a játékvezetők ténykedésén.

a történetbe nem akarok belebonyolódni, a lényeg az, hogy az athéni játékokra illetve konkrétabban annak megnyerésére készülő koreai válogatott felkészülése meglehetősen nehézkesen indul, nincs edzőjük, a játékosok egy része a bajnokság végével elveszítette állását (megszűnt a klub, amivel bajnokságot nyertek), másik részük pedig még "zöldfülű" a nagymúltú csapathoz. ezért elhatározzák, hogy a korábban Barcelonában aranyérmet nyerő csapat tegjait hívják segítségül, megfejelve mindezt egy önfejű, vérprofi, egykor Európa élcsapatait megjárt férfi edzővel... elkezdődnek a konfliktusok játékos-játékos, edző-játékos, edző-szövetség viszonylatban, amit tovább bonyolítanak még a játékosok családi problémái. nem egyszerű a helyzet...

aki ismeri a kézilabdát, annak további speciális érdekességeket is tartogat a film. nem tudom a valóságban is így volt-e (remélem igen, ez hatalmas megtiszteltetés lenne), a filmben mindenesetre több magyar vonatkozású jelenet is van. kétszer is van olyan jelenet, amikor az edző videón elemzi az európai játékstílust. az egyiken egy magyar-svéd Eb-mérkőzést (?) láthatunk, a másikon pedig a Ferencváros népligeti csarnokából egy mérkőzésrészletet. ezen kívül statisztaként a francia válogatottban (!) Tóth Mária kézilabdázónőt is láthatuk.

a film egyébként eredeti nyelven ment, angol felirattal és fülhallgatón keresztül magyar tolmáccsal. ez utóbbit kb. egy percig bírtam, nem azért mert béna lett volna vagy ilyesmi, csak sok volt egyszerre a három nyelv. szerencsére a felirat nem egy shakespeare-i angol volt, így a 95%-át sikerült megérteni.

mindent egybevetve ajánlom a filmet mindenkinek, a kézilabdakedvelőknek meg szerintem egyenesen kötelező darab.

305 km...

2009-06-22T10:43:00.001+02:00

... ennyit kellett megtennem szombaton, hogy teljesítsem a 2009-es nyíltvízi úszózezon (számomra) első versenyét, a Bajai Lasszó úszást. ahogy a nevéből is látszik, ezt az úszást Baján rendezték meg, a varázslatos Petőfi-sziget körül. most voltam második alkalommal és mivel idén ugyanebben az időben egy motorcsónyak-verseny is volt, a táv 800 méterrel több lett, pont egy "balatonátúszásnyi" víz várt rám. a "maradék" 300 km-t pedig autóval kellett megtennem azért, hogy ott legyek illetve hogy utána hazaérjek. :-)

ahogyan ez várható volt, most is azt kell mondjam, hogy nagyon megérte elmennem és úsznom, nagyon jól éreztem magam. nehezen indult a dolog abból a szempontból, hogy bár időben megérkeztem Bajára, túl sokat tökölődtem az autóban és emiatt kb. negyed órával a rajt előtt sikerült beneveznem, ami miatt meglehetősen kapkodósra sikerült az indulás előtti szertartás: átöltözés, napvédő krém, snickers csoki + redbull elfogyasztása, bemelegítés. azért szerencsére a rajt pillanatára sikerült elkészülnöm, igaz arra már nem volt időm, hogy valakit megkérjek a hátam bekenésére, aminek most érzem a "hatását"... :-o

maga az úszás jó volt, kb. 20 fokos lehetett a víz, ami szerintem ideális. gyakorlatilag másfél kört kellett megtenni a sziget körül, az elsőben még néha meg-megnéztem milyen szép körülöttem a part, de az utolsó egy-másfél kilométeren már csak azt figyeltem, mikor jön el a cél. szerencsére ahogy lenni szokott, ha lassan is de eljött, egy számomra átlagosnak mondható 2 óra 22 perces idővel értem célba. kaptunk oklevelet, pólót és a nap megkoronázásaként igazi helyben főzött bajai halászlét is. ez azért volt nagy szó, mert én amúgy nem igazán kedvelem ezt az ételt, de mivel itt külön voltak a "haldarabok" és külön a leves, be mertem vállalni üresen, tésztával és persze nagyon ízlett. :-)

nem sok időm volt a maradásra, hamar kocsiba ültem, hiszen mindezek után délután még részt vettem a handball.hu jó hangulatú kertipartiján, ahol finom sörrel és a kollégánk által helyben sütött finomságokkal "regenerálódtam", majd a nap megkoronázásaként családilag (Feleség, Apa, Tesó, Sógor :-) megnéztük az Angyalok és démonokat, ami bár már mindannyian ismertük a történetet a könyv alapján, nagyon izgalmas volt. csak emiatt nem aludtam el a moziban... :-)

az úszósorozat terveim szerint nem áll meg, a következő rendezvényeken szeretnék még részt venni:

Almádi strandátúszás - 3 km
Daróczy virtus-úszás - 15 km
Balaton-átúszás - 5,2 km
Porecsi delfin - 5 km

a vpn csodái

2009-06-21T22:31:00.001+02:00

!!!kocka bejegyzés!!!

korábban már írtam róla, hogy vettem egy linksys routert, hogy legyen wifi a lakásban és a környékén. választásom oka többek között az is volt, hogy a gyári firmware helyett fel lehet tölteni rá más verziókat is. így tettem most is, a jól bevált DD-WRT megfelelő verzióját telepítettem. ez sokkal több beállítási lehetőséget tud, mint a gyári és sokkal kényelmesebben kezelhető is. ráadásul van egy olyan verziója is, amelyikbe integrálva van egy VPN szerver is. erről szeretnék írni pár szót.

a célom az volt, hogy úgy állítsam be az integrált vpn szervert, hogy a világ bármely pontjáról rácsatlakozva a routerre úgy tudjam használni a hálózatunkat, mintha itthon lennék. megkérdeztem hát google barátunkat és találtam is egy nagyon jó leírást, ami alapján könnyen sikerült is beállítanom a routert. nem áll szándékomban kifejteni a részleteket, mert ez a leírás tényleg teljesen jó, aki meg nem tud ennyit angolul az valószínű úgysem kezdene vpn telepítgetésbe. annyiban tértem csak el, hogy más IP címet állítottam be és bár a leírás nem tért ki rá, a beállítások után újra kellett indítani a routert.

mivel az előző munkahelyemen használtunk vpn-t, így már telepítve volt az openvpn, de azért nagyjából leírom hogyan kell belőni:

1. next-next install (az install során létre is jön a vpn-es hálózati interface
2. “c:\Program Files\OpenVPN\config“, ide be kell másolni az említett leírásban szereplő kulcsokat, valamint létrehozni egy config fájlt (fontos, hogy .ovpn legyen a kiterjesztése) a csatlakozáshoz a következőkkel (ez is le van írva az említett leírásban):

remote 12.34.56.78
port 1194
client
dev tun0
proto udp
resolv-retry infinite
nobind
persist-key
persist-tun
float
ca C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\ca.crt
cert C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\client1.crt
key C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\client1.key
dev-node "VPN Interface Name"

Az első sor értelemszerűen az IP címe vagy DNS neve a linksys routernek, amin a VPN-t beállítottuk, az utolsó pedig annak a windows hálózati interface-nek a neve, ami létrejött.

3. A telepítő alapból létrehoz egy windows service-t, amit ha elindítasz (alapból kézi indításra van bekonfigolva), akkor a “c:\Program Files\OpenVPN\config” -ban talált összes .ovpn kiterjesztésű config fájlra megpróbálja felhúzni az interface-t
4. ezek után már egyszerű az ovpn kezelése:

net start OpenVPNService -> elindít
net stop OpenVPNService -> leállít

persze nem muszáj service-ként futtatni, lehet simán így is: “c:\Program Files\OpenVPN\bin\openvpn.exe” –config “c:\Program Files\OpenVPN\config\CONFIGFILE.ovpn”

na, ezek után természetesen nem működött a dolog, a VPN csatlakozás látszólat létrejött, de nem kapott DHCP-n címet. szerencsére nem tartott sokáig a kétségbeesés, mert megtaláltam a megoldást:

Rendszergazdaként futtattam a következő parancsokat:

netsh int ip reset logfile.txt
netsh winsock reset catalog

újraindítottam és már kapcsolódott is az itthoni hálózatra, mintha az íróasztalomnál ülnék. :-)

ennyi, be is fejezem mert kezdődik a film, remélem segítek valakinek ezzel a hevenyészett leírással... holnap meg igyekszem egy nem kocka bejegyzést is írni. :-)

műfű

2009-06-19T11:26:00.001+02:00

tegnap hosszú-hosszú kihagyás után végre újra fociztam. egy haver invitált az általa szervezett, heti rendszerességű egyórás focira.

mivel tényleg nagyon hiányzott már a mozgás, örömmel mentem. hát mit mondjak, megéreztem, hogy az utóbbi időben szinte semmit nem sportoltam, de ettől függetlenül nagyon jólesett a mozgás, még ha a focitudásom hagy is némi kívánnivalót maga után. :-)

az pedig, hogy műfüves pályán játszottunk, egy plusz jó dolog volt. még sosem volt szerencsém ehhez de nagyon kellemes dolog, csak ne felejtse el az ember utána az "egérszart" kirázni a cipőjéből meg esetleg a gatyájából. :-)

folyt. köv jövő héten, reméljük egyre jobb állóképességgel. :-D

szivárvány + egyebek

2009-06-07T21:29:00.001+02:00

a mai esős időnek köszönhetően egy csodálatos látványban, szivárványban volt részem, amit igyekeztem is gyorsan megörökíteni.

külön öröm volt, hogy kettős és teljes ívet sikerült látni. sajnos megfelelő nagylátószögű optika híján utóbbit nem sikerült rendesen megörökíteni, de a kettősség jól látszik a képen.

és ha már esős nap: a családi hagyományoktól eltérően a rossz idő miatt kénytelenek voltunk autóval megközelíteni a szavazóhelyiséget, ahol leadtam szavazatomat az ep-választáson. sok értelmét ennek az ep-s hülyeségnek egyébként nem látom, de a vélemény(em) kinyilvánítására azért jó. mindezt persze csak azután tudtam megtenni, hogy hazatértem egy újabb remek kézilabdás útról, Simonyból.

és sajnos szokás szerint megint nincs időm írni, pedig lenne sokminden: új munkahely (erről szeretnék 1-2 héten belül azért írni...), megcsináltattuk a házunk külső hőszigetelését, korábban voltam egy fergeteges Takáts Eszter + Bijou koncerten (erről is úgy írtam volna részletesen... :-( ), majd másnap szerveztünk egy különleges hangulatú BL-döntő nézést, ami bár nem lett annyira különleges, mint szerettük volna, de azért rendhagyó volt (szabadtéren, laptop + kivetítő segítségével) és persze kockultam is megint, a PDA-mra sikerült a régi operációs rendszer (WM5) helyett egy újabbat (WM6.1) varázsolnom, igaz, hogy közben többször leizzadtam... :-)

kulcsszavakban ennyi, de már most látom, hogy a követkehő hét/hetek is rengeteg újabb "kulcszót" fog szülni... :-)

EZÜST

2009-05-30T21:09:00.001+02:00

megvan az ezüstérem!!!

ezt csak az tudja igazán értékelni, aki végigkövette a csapat idei szezonját egész onnantól, amikor azt hittük, hogy a hetedik-nyolcadik helyért fogunk szenvedni vagy amikor kikaptak a lányok Kiskunhalason vagy Hódmezővásárhelyen.

meg persze azoknak fáj nagyon, akik szeretnék ezt a nagyszerű csapatot a dobogótól vagy az egész magyar kézilabdától minél messzebb látni.

én a magam részéről nagyon-nagyon örülök!!! :-)

wifi

2009-05-29T12:29:00.001+02:00

végre van wifi is a lakásunkban. sikerült izzítani egy Linksys WRT54GL-t, ez a kategória legjobbja és mivel már volt vele tapasztalatom, nagyon hamar sikerült is működésre bírni plusz beállítani. azaz már nem vagyok dróthoz kötve, végre az ágyból vagy a kertből is megnézhetem az e-mailjeimet vagy írhatok például blogot... :-)

"ti vagytok a legnagyobbak"

2009-05-27T11:41:00.001+02:00

másfél hete játszották Veszprémben a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjét. a 2002-es döntő után (akkor a Fradi játszotta - és veszítette el és amin szintén ott voltam), ismét magyar csapat, a Győri ETO részvételével. a két mérkőzéses összecsapás nem indult túl jól, hiszen a győriek ásza, Görbicz egy teljesen tét nélküli mérkőzésen megsérült, ám a dániai első mérkőzésen egy bizakodásra okot adó kétgólos győzelem született.

így került sor a visszavágóra a fantasztikus Veszprém Aréna örjöngő közönsége előtt, már-már zágrábi hangulatban, viszont sajnos "zágrábi" eredménnyel. az ETO hatodik nemzetközi kupadöntőjét is elbukta (új csúcsot beállítva ezzel), csak az elbukott döntők után már jól megszokott ünneplés marad nekünk magyaroknak: amikor mindenki úgy tesz, mintha a mi csapatunk nyert volna. őszintén szólva én kifejezetten utálom ezeket a pillanatokat, valószínű azért, mert túl sok "adatott meg" belőlük azóta, amióta követem kézilabdát. hisz' az egész "szerelem" rögtön egy ilyennel kezdődött: az 1995-ös elvesztett vb-döntő. majd jött a "márakezünkbenvolt" olimpiai döntő 2000-ből, a már említett 2002-es bl-finálé és a 2003-as szintén már megvolt vb-döntő, hogy csak a legfájóbbakat említsem.

voltak persze sikerek is (Eb-arany 2000-ből, EHF-kupa diadal 2006-ból), meg ugye ismerjük a közhelyet, hogy az ezüst is szép, de ott Veszprémben az ünneplő ellenfelet és a "lefosott fejű" győri csapatot és az őket ünneplő közönséget fotózva mégis roppant dühös voltam.

pár nappal később ha nem is magyarázatot, de egy megfontolandó dolgot írt nekem egy már visszavonult kézis ismerősöm: "nem voltam felkészülve a kézilabda szellemi kihívásaira - mint, ahogy a magyaroknak tipikusan az a problémájuk, hogy nem hiszik el, hogy megnyerhetik, nyomásként élik meg a döntőket, ez egy bonyolult téma."

nekem is az a véleményem, hogy errefelé kellene az igazságot keresni és az amúgy általában kiváló szakmai munka mellett ezzel is foglalkozni, hátha nem lesz hetedik elvesztett döntő...

2008.05.17.

2009-05-18T20:09:00.000+02:00

egy évesek lettünk. 2008. május 17-én volt az esküvőnk, ennek az évfordulóját ünnepeltük tegnap Drága Feleségemmel. a múltkor már írtam róla, hogy milyen gyorsan repül az idő, hát ezt most is éreztük, hiszen mintha tegnap lett volna a nagy nap...

pedig jó sok minden történt ezalatt az idő alatt, többek között az, hogy többé-kevésbé teljesen sikerült belakni és az ízlésünk szerintire formálni kis otthonunkat. meg persze dolgoztunk is mindketten rengeteget, ám ennek ellenére mindig volt (és van is) időnk egymásra.

az évforduló megünneplése tökéletesen úgy zajlott, ahogy mi szeretjük: sokáig alvás (legalábbis Anita részéről ;-), punnyadás, csak egymással foglalkozás. délutánra azért találtunk magunknak egy kis teendőt a ház körül, de este megint az ünneplésé volt a főszerep: előbb elmentünk egy tök jó helyre vacsorázni, majd itthon pezsgővel, eperrel és a templomban kapott gyertya meggyújtásával zártuk ezt a szép napot.

kívánok magunknak még sok-sok ilyen évfordulót és mivel tudom, hogy Te is elolvasod, itt is elmondom, hogy SZERETLEK! :)

dvb-t

2009-05-14T14:18:00.000+02:00

vigyázat, kocka bejegyzés!!!

ma megcsapott a digitális televíziózás szele, illetve inkább egy kis fuvallata. van egy szobaantennánk, amit még két éve vettem azért, hogy a 2006-os foci vb-t a kertben tudjuk nézni projektorral (sikerült is, felejthetetlen élmény volt), és ezt ástam most elő azért, hogy kipróbáljam, mire megy vele a laptopomban lévő tunerkártya (az akció valódi oka egyelőre maradjon titok...).

az eredménnyel elégedett voltam, korrekt képminőséget produkált az m1 és az rtl klub adásán, úgyhogy örültem egy sort. mostanában olvastam pár dolgot a lassan beinduló digitális földfelszíni sugárzásról és mivel ez a tévékártya alkalmas ennek a vételére is, nyomtam egy próbát. már majdnem a végére ért az állapotjelző csík, amikor egyszercsak megjelent a listán a Duna TV, a Duna TV II. (Autonómia TV) és az RTL klub adása, aminek nagyon örültem. csatoltam is egy screenshot-ot, hogy milyen is a képminőség.

az öröm viszont egyelőre csak elméleti, mert ahogy olvasom, az adás még csak kísérleti, és teljes a káosz és a kavarodás annak vonatkozásában, hogy milyen csatornák legyenek szabadon, és mik fizetősen foghatóak. úgyhogy a dolog kipipálva, szép és jó, de a dunatv meg az rtlklub (ez főleg!) nem köt le annyira, hogy ezért bármiféle beruházást eszközöljek, úgyhogy majd ha az Eurosport HD elérhető lesz ilyen formában, akkor elgondolkodom a továbbiakon.

Dídzsé lettem

2009-05-08T11:58:00.001+02:00

na nem kell megijedni, nem fogom nyergelni a korongokat, csupán arról van szó, hogy végre megoldást találtam egy régi problémára. arról van szó, hogy amióta létezik cd, majd később dvd-írás, minden szart, amit letöltök (filmek, zenék) vagy előállítok (fotók, egyebek) mániákusan lemezre rögzítem. még a cd-korszakban összegyűlt kb. 600 db lemezem (az első azt hiszem 1997-ben készült, egy osztálytárs cd-íróján :), majd ahogy jöttek a dvd-k, nem növeltem a számukat, hanem a legrégebbi lemezekkel kezdve, hatosával-hetesével dvd-re másoltam őket és az így keletkezett "üres helyekre" kezdtem el berakni a dvd-ket.

igen ám, de ilyen sok lemez rengeteg helyet foglal, mert azért illik valamilyen tokban tartani. ezidáig a slim-tokos megoldást alkalmaztam, de egyszerűen annyi helyet foglaltak így is és nehéz volt keresgélni közöttük, hogy új megoldás után kellett néznem. különböző tanulmányokban olvasni, hogy bármilyen hihetetlen, a legolcsóbb házi archiválási megoldás az, ha megvásároljuk az ár/kapacitás arányban éppen legkedvezőbb merevlemezt, majd azt szépen teleírjuk és berakjuk a szekrénybe, széfbe, stb. sőt, ha ezt duplán csináljuk, akkor meglehetősen biztonságos is. (főleg ha mondjuk az egyik példányt 50-100 km-rel odébb tároljuk biztos helyen... :-). ennek ellenére én maradi módon továbbra is a dvd-s megoldásnál maradnék, ezért vásároltam egy 800 darabos "koffert".

ez sem kicsi, ránézésre olyan 60x30x15 centiméteres lehet, viszont kényelmesen, külön tokok nélkül elfér benne 800 lemez. van benne 400 db műanyak tasak, számozva, felakaszthatóan, így a lemezek keresgélése is könnyen megoldott. úgy gondolom, hogy ezzel életem végéig elleszek, hiszen a fent említett "sűrítés" miatt mire elérném a 800 db-ot, addigra úgyis megjelenik valami fejlettebb technika, és megint indulhat újra a lemezek gyártása. :-)

Kapuzárás

2009-05-07T16:49:00.001+02:00

nem kell megijedni :) nem nálam, sokkal inkább a népligetben, az első és második helyezett csapat rangadóján. az előzményekről gyorsan annyit, hogy volt sok rendbontás a Fradi kézimeccsein és emiatt az a határozatt született, hogy zárt kapuk mögött, nézők nélkül kell a meccset lejátszani (http://handball.hu/2009/05/04/zarva_maradnak_a_kapuk/).

mivel már jópár éve fotózom és csak belső jegyeit mutatom a szurkolásnak :), szerencsére a zárt kapuk nem jelentettek akadályt, így ezen a mérkőzésen is dolgozhattam. már a bejutás az objektumba sem úgy zajlott, ahogy szokott: a sajtóigazolványom számát felírták, elkérték a telefonszámomat (!) és megkérdezték, kinek dolgozom... befele menet találkoztam a csarnok előtt várakozó szurkolókkal: sokan eljöttek a mérkőzésre csupán azért, hogy tudják a játékosok: ők ha egy picit távolabbról is, de ugyanúgy szurkolnak, velük vannak.

a meccs hangulata olyan volt, mint egy alacsonyabb osztályú találkozón: a labda pattogásától a játékosok "kommunikációján" át az edzők és a játékvezetők társalgásáig mindent lehetett hallani. voltam már ilyen meccsen, de akkor is furcsa volt egy ilyen rangadón... hiányoltuk azt is, hogy a meccs előtt nem mutatták be a játékosokat (nem volt kinek... :) és a gólszerzők nevét sem mondták be.

nem tudom hány újságíró szokott lenni egy ilyen meccsen, de valahogy az volt az érzésem, hogy a szokásosnál picit többen vannak, tisztelet a kivételnek, de gondolom voltak páran, akik csak annak adták ki magukat, hogy láthassák a találkozót. ez egyébként nem volt annyira könnyű feladat, mert egy nagyon mogorva ember a kézilabda szövetségtől folyamatosan "járőrözött", kérdezősködött és minden teremben tartózkodót lefényképezett... elképzeltem, ahogy utólag a kollégáival elemzik a képeket, hogy ez vajon szurkoló-e vagy újságíró... :-)

természetesen a srácok akik kint maradtak mindent beleadtak: elképesztő volt hallani a hangos szurkolást azokban a pillanatokban, amikor valamiért kinyitották a bejárati ajtót pár másodpercre. úgy látszik ezt a játékosok is átérezhették, mert bár az ellenfél (ja még nem mondtam, Győri ETO) nagyon bénán játszott és egy szerencsétlen sérülés is közbejött nekik, sikerült egy bravúros 28-28-as döntetlent elérni. és ahogy az kell, a lefújás után a csapat fogta magát és az edzővel együtt "kitörte" a zárt kapukat és kiment megköszönni a bíztatást. ez a jelenet nekem még az eredménynél is jobban tetszett.

persze ennek ellenére nem szeretnék több ilyen zártkapus meccset, de hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni, az nem ennek a blognak a feladata leírni...

flickr

2009-04-25T16:06:00.001+02:00

nem is olyan régen keresgéltem online képtár szolgáltatásokat, és kisebb-nagyobb küzdelmek után végül a remek flickr (www.flickr.com) mellett döntöttem. az már akkor világos volt, hogy az ingyenes regisztrációval limitálva van a havonta feltölthető képmennyiség, mégpedig 100 megabyte. ezt egy normális korlátozásnak tartottam és szorgalmasan el is kezdtem feltöltögetni a fotókat.

igen ám, de ma közölte, hogy mivel elértem a 200 db feltöltött képet (ebben a hónapban, vagy összesen, azt nem tudom, igazából nem is érdekel), ezért a régi fotóimat csak akkor láthatom, ha előfizetek a professzionális verzióra... :-o

ezt a dolgot már nem tudtam lenyelni. a méretkorlátozás rendben van, az egy érthető lépés, aki sok helyet akar foglalni, az fizessen, de nem értem, a darabszám miért lenne költségnövelő tényező. persze mivel fizetni nem akarok, nem maradt más hátra, mint máshol próbálkozni: ismét felmelegítettem a google-féle picasa-t illetve a hozzá tartozó tárhelyet, ami annak idején azért nem tetszett, mert a kliens programja túl "hülyefelhasználós" volt. meglátjuk.

mindenesetre az első picasawebes albumom fel is került, mégpedig egy (kettő) curling mérkőzéssel:

http://picasaweb.google.com/paha77/IIIHungarianCurlingBonspielCup#

Zöld-fehér (póker) nap

2009-04-19T02:46:00.006+02:00

bár már nagyon későre jár, még napközben elhatároztam, hogy még "ma" :) megírom ezt a bejegyzést. ez a nap eleve egy zöld-fehér napnak indult, hiszen ma rendezték egyrészt a férfi kézilabda magyar kupa elődöntőit, másrészt délután a női rájátszás első fordulóját. jó ezt kimondani: idén már a férfi mezőnyben is volt ferencvárosi érdekeltség, ugyanis a (most még) másodosztályú Fradi bejutott a magyar kupa legjobb négy csapata közé, a Veszprém, a Szeged és a Gyöngyös társaságában.

a sorsolás "szeszélye" úgy hozta, hogy egyből összekerültek a végső esélyes Veszprémmel, így a kora délutáni találkozó igazából a történelmi jelentősége miatt volt fontos, meg persze azért, hogy ne "égjünk" a bl-résztvevő veszprémiek ellen. na, szóval ezen a mérkőzésen indult a mai nap fotózás szempontjából, ráadásul szerencsére nem is egyedül, hanem egy fotós cimborám társaságában, aki még a meccs előtt közölte, hogy ő nem várja meg a másik elődöntőt, inkább az üllői úti focistadiont célozza meg, labdarúgó mérkőzés témájában. :)

a kézimeccs végül szerintem tisztes helytállással és két szimpatikus csapattal fejeződött be, persze a Veszprém nyert, ám abban már most biztosak lehetünk, hogy jövőre nem a tabella hátsó felében fog kullogni ez a gárda. rövid hezitálás után én is a focimeccs mellett döntöttem, így lefújás után nem sokkal már a "Hungárián" száguldottunk a Szentély felé. :)

bár a sportújságírói igazolványomon handball.hu szerepel "munkahelyként", ez a labdarúgó stadionban senkit sem érdekelt, kaptam is a frankó mlsz-es fotósmellényt és máris a zöld gyepen találtam magam, az aktuális ellenfél, a Vác kapuja mögött. nagy élmény volt, hisz korábban csak nézőként jártam az üllőin, de úgy sem túl sűrűn (legutóbb 2006 nyarán), jó érzés volt a sokat "látott" Springer szobor mellett elhaladni majd végignézni a stadionon. fotós szempontból is kuriózum volt számomra a focimeccs, még sosem fotóztam, és bár a felszerelésem csak alapszinten alkalmas egy ekkora területen játszott játék fotózására, utólag átfutva a fotókat lett pár használható kép. arról nem is beszélve, hogy részesei lehettünk egy kiütéses, 6-1-es Fradi-győzelemnek...

lefújás után itt is futás volt, aluljáróban gyors kaja, majd irány a kézilabdacsarnok

, a hol várt minket a rájátszás első mérkőzése, a Debrecen elleni találkozó. az előzetes esélyek alapj án bármilyen eredmény várható volt, de végül legnagyobb örömünkre magabiztos Fradi -győzelem lett itt is, ami szerintem a Loki (nagyon titkon remélt) bajnoki esélyeinek azonnali végét, nekünk pedig egy szintén nagyon remélt érem közelebb kerülését jelentette.

sajnos a mérkőzés utolsó tíz perce azért tartogatott negatívumokat is erre a napra, a már-már szokásosnak mondható nézőtéri balhé még nem lett volna az, de sikerült egy (kettő) "nézővel" ezalatt összetűzésbe keverednem (az okokat itt mellőzném), és a verekedést csak az akadályozta meg, hogy én a pálya szélén voltam, ők meg fent.

idegeskedésre nem sok időm volt, hisz a lefújás után - immár egyedül - siettem haza a " szülői házba", ahol várt a szokásos, egy-két hetente megrendezett családi pókerparti. ilyenkor összejön a tágabb értelemben vett família (7-10 fő...) és egy 4-6 órás, általában ugyanennyi partiból álló játék veszi kezdetét. most is így volt, igaz már érkezésem előtt lejátszottak kettőt, de a másik háromba már én is csatlakoztam, az egyiket meg is nyertem, és az utolsó végefelé, mintegy a nap megkoronázásaként még egy "ászpókerem" is volt. :)

usa

2009-04-12T13:00:00.001+02:00

elképesztő, hogy repül az idő. tegnap volt pontosan két éve, hogy a munkám miatt másfél hónapot az egyesült államokban tölthettem. ott és utána is gondoltam rá, hogy majd a blogomban írok dolgokat a tapasztalatokról, de aztán erre végül sosem került sor.

ez volt az első és eddig(!) az utolsó alkalom, hogy "politikailag" is európán kívül jártam (tenerife szigete bár földrajzilag inkább afrika, mégis "spanyolban" voltunk... :) és bár az ott töltött idő nagy része munkával telt, házigazdánk és saját magunk révén is sok meghatározó élményben volt részem, melyek egytől egyik mind pozitívak voltak. sok dolog olyan volt, úgy működött, ahogy azt a filmekben látja az ember, de sok újdonságot láttam és rengeteg kedves (akár magyar, akár amerikai) emberrel találkoztam.

el is határoztam, hogy legalább egyszer még visszatérek, persze a Feleségemmel az oldalamon és akkor talán sikerül az is, ami 2007-ben elmaradt: szerzünk valahonnan egy hatvanas években készült "tipikus" autót és jópár államon keresztülszáguldunk vele. :-)

Tavasz?

2009-04-04T11:53:00.001+02:00

úgy néz ki, hogy itt van a tavasz. ma van az első olyan nap, hogy kinyitottam ajtót ablakot és úgy dolgozom (illetve írok blogbejegyzést... :-), hogy árad be a tavaszi kellemes levegő.

hogy örüljek-e neki, azt nem tudom, ha ilyen idő lenne egész nyáron, szerintem az lenne az elfogadható, de eszembe jutott, hogy majd megint jön a kánikula, a negyven fok meg a hőségriadók, amiket kifejezetten utálok. ugyanakkor korábban az is eszembe jutott, hogy közelednek a nyári nyíltvízi úszások, amiket ismét nagyon várok.

szóval azért jó a tavasz, a második kedvenc évszakom...

közönségtalálkozó

2009-03-31T21:34:00.001+02:00

tegnap este egy jelentős eseményre, a www.handball.hu közönségtalálkozójára voltam hivatalos.
(aki esetleg nem tudná: ennek a remek kézilabdás oldalnak elméletileg én vagyok a főszerkesztője, ezen kívül fotósa és (ki)fejlesztője, programozója is).

ez volt a második alkalom, hogy ilyet szerveztünk, mégpedig azért, hogy a weboldal rendszeres látogatói, fórumozói személyesen is megismerhessék egymást, beszélgethessenek egymással. ezúttal a kőbányán található Székely Étteremben volt a rendezvény (figyelmes olvasóknak az esküvői blogunkról (www.peteresanita.hu) ismerős lehet a hely), ami a hely különlegességén kívül azért is volt érdekes, mert épp a mi rendezvényünkkel egyidőben ment a tévében a román (!) jégkorongbajnokság döntője, két magyar csapat részvételével és rengetegen szurkoltak a tévé előtt az étteremben. :-)

a stáb tagjai picit előbb gyülekeztek, de a jó hangulatban hamar eltelt a meghirdetett időpontig hátralévő két óra és szépen lassan elkezdtek szivárogni a résztvevők is. az este tetőpontjára ha jól számolom tizennégyen (?) voltunk, mindenki remekül érezte magát, az evés/ivás közepette jókat beszélgettünk a kézilabdáról, a weboldalról, a fórumozókról, miközben természetesen nem feledkeztünk meg az oldalra felkerülő friss hírekről és naptárbejegyzésekről sem. :-)

aztán ahogy az lenni szokott, ahogy közeledett az este, egyre "kötetlenebb" lett a rendezvény, amihez az italokon kívül az is hozzájárult, hogy a korábban említett "szurkolótábor" és a közben érkezett többi ember hatalmas mulatozásban kezdett, amihez két nótaénekes szolgáltatta a hangulatot. :-)

mi este 11 körül kezdtünk asztalt bontani, de ahogy hallom volt olyan is, aki még tovább ott maradt... :-)

összességében úgy érzem, ismét egy remek közönségtalálkozón vagyunk túl és biztos vagyok benne, hogy lesz harmadik is...

gmail

2009-03-18T15:52:00.002+01:00

szomorú vagy inkább idegesítő aktualitása van annak, hogy most írok. ráadásul elveimmel ellentétben kénytelen vagyok a webes felületen pötyögni a megszokott e-mailes megoldás helyett, ugyanis ismét beszart a gmail.

pár hónapja döntöttem úgy, hogy a saját személyes domainem (paha pont hu) levelezését az egyik haverom szerveréről átköltöztetem a google levelezőjébe, a gmail-be.

három fő oka volt:

1. ha nem túl sűrűn is, de a régi helyen voltak leállások, amik fél-1 napig tartottak. ez nem sok ahhoz képest, hogy ingyé' használhattam haver gépét, de amikor nem ment, akkor roppant idegesítő tudott lenni. azt gondoltam, hogy a google ill. a gmail van olyan nagy, hogy sosincs rendszerleállás.

2. kezdtem belefulladni a sok levélszemétbe (spam) és szerettem volna élvezni a gmail spamszűrőjének áldásos hatását.

3. sokakkal ellentétben nekem tetszik a gmail webes felülete és tök jó, hogy a saját domainem leveleihez is azt használhatom, nem is beszélve a keresőről, amit szintén sűrűn használok, amikor a jópár évre visszatekintő emailezésemben kell valamit megkeresni.

az átállás zökkenőmentesen lezajlott, követtem az utasításokat, átírtam a dns-t és már száguldottak a leveleim is a google felé... :-) a korábbi leveleimet is sikerült IMAP-on keresztül felmásolni, így teljes volt a bódottá...

néha teljesen váratlanul csinált olyanokat, hogy egyszercsak kiírta, hogy érvénytelen az IMAP jelszavam, de utánanéztem itt-ott és azt írták, hogy ez a levelező kliens (thunderbird) hibája, így nemigen foglalkoztam vele.

viszont mióta megtörtént a nagy gmail rendszerösszeomlás pár hete, azóta heti rendszerességgel többször is előfordul, hogy egy ideig elérhetetlen a levelezés, akár IMAP/POP3-n keresztül, akár a webes felületen.

az okokat a google-n kívül senki nem tudja, de én egy picit kezdek türelmetlen lenni és csalódott vagyok. az is eszembe jutott, miközben ezt írtam, hogy valamilyen szinten őket is megérintette "a válság" és így próbálják a fizetős verzió felé terelni az ügyfeleket, nem tudom...

mondhatják, hogy ez is ingyé' van, ne járjon a szám, de azért ez nem teljesen így van, mert mint nyilván mindenki tudja, ha a webes felületen nézegetem a leveleimet, szépen jönnek oldalt a hirdetések, amelyekből "a cégnek" nyilvánvalóan nem kevés bevétele van. szóval elvárható lenne a stabil(abb) működés, úgy gondolom.

nincs idő

2009-02-14T13:30:00.000+01:00

nagyon rég nem írtam ide semmit, pedig lenne miről. múlt héten egy (számomra) új országban, Szlovéniában voltam, erről is szerettem volna picit bővebben írni, aztán a sajnálatos aktualitásról, a Cozma-gyilkosságról is "megvan a véleményem". meccsen is jártam a héten, ez végülis annyira nem fontos, tegnap meg végre "ideért" a normális internet is hozzánk (lásd korábbi mobilnetes beírásom). mivel tavaly ősszel az adsl bekötők közölték, hogy az egy szál telefondrót miatt feltúrják a "kertünket", inkább egy alternatív, rádiójeles megoldást választottunk (www.netroller.hu). erről is jó lett volna írni, bár egyelőre csak a bekötésről és a fél napos használatról tudnék mit. az is említésre méltó lenne, hogy tegnap éles körülmények között is sikerült megtapasztalni, hogy mire is jó, ha abs van egy autóban vagy hogy hogyan sikerült kb. nyolcadmagammal kiemelni egy árokba csúszott autót. arról már ne is beszéljünk, hogy egy milyen jó kis cd-t vettem/kaptam a héten, ráadásul személyesen nekem dedikálva... :)

szóval ezek történtek, valószínű itt a blogban ennél bővebben egyik témáról sem fogok tudni többet írni. ez van, a munka fontosabb...

Mobilinternet

2009-01-31T21:13:00.001+01:00

Manapság mindenhol a mobilinternetről beszélnek, minden szolgáltató orrba-szájba reklámozza és egyre olcsóbban kínálja a csomagjait. Mivel több, mint másfél éve használom a Pannon mobilinternetjét, gondoltam leírom röviden a tapasztalataimat.

Először a pozitívumokról írnék. A legfontosabb dolog, hogy a tapasztalataim szerint a lefedettség meglehetősen jó az egész ország területén. Konkrét sebességadatokat ne várjon senki, de nekem a nagyobb településeken, városokban mindenhol volt 3G/HSDPA lefedettség (és az ehhez tartozó 0,5-2 megabit sávszélesség) , ahol meg nem, ott alap netezésre még éppencsak használható EDGE/GSM. Az is pozitívum, hogy mozgó járműveken, buszon, vonaton, autóban is többé-kevésbé használható, mondjuk autópályán 120-as sebességnél a "semmi közepén" azért nem szabad csodákat várni. :)

Én anno az 5 GB-os csomagra fizettem elő havi 5999 Ft-ért, és mivel hűségesen csengettem a havidíjat, nemrég "előléptettek" és ugyanezért a pénzért elvileg korlátlan adatforgalmat kapok. És itt kanyarodok át a negatívumokhoz, ugyanis ahogy azt sok helyen olvasni lehet, ez korántsem jelenti azt, hogy tényleg korlátlan. Mikor átváltottam ilyen csomagra, utánanéztem és az üzletszabályzat azt írja kb, hogy fájlcserélő, p2p programok használata az, ami forgalomkorlátozást vonhat maga után. jólvan, gondoltam akkor az FTP belefér, így megpróbálkoztam egy kb. 1.5 GB-os mennyiség ftp-zésével, ami a mai világban nem nevezhető soknak, ám rögtön meg is kaptam érte a sávszélesség korlátozást... :(

Ezt még lenyeltem, ám pár napja szerettem volna egy magyar bajnoki kézimeccset megnézni online (www.hunnetmedia.hu), ám legnagyobb megdöbbenésemre nem sávszélesség korlátozást kaptam, hanem egyszerűen abban a pillanatban, hogy elindulna a windows media playeren a stream lejátszása, a mobilinternet-kapcsolat egyszerűen MEGSZAKAD!!! csak azt nem tudom felfogni, hogy ha a barátok közt nézhető mobiltelefonon, akkor egy tetszőleges stream nézése miért ilyen hatalmas bűn...

És a végére jön az, ami miatt én egyelőre nem tudom napi használatra elképzelni a mobilinternetet, csakis kiegészítő eszközként utazásra, net-kimaradásra, áramszünetre. :) Ez szerintem nem a szolgáltató hibája és még az is lehet, hogy csak nálam nem stimmel valami. Szóval nekem egy Globetrotter Express típusú "ExpressCard" csatlakozású kártyám van. Azért vettem ilyet, mert úgy éreztem, ez biztos stabilabb lesz, mint egy usb-s, ráadásul nem "fityeg" a gép mellett. A telepíés tényleg gyerekjáték, csak bedugtam a kártyát és mindent feltelepítet, viszont a folyamatos használat egy rémálom... Valamilyen rejtélyes oknál fogva időnként teljesen véletlenszerűen leáll a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy ránézésre úgy néz ki, hogy minden oké, ám semmilyen adatforgalom nincs. És a legszarabb, hogy ilyenkor az sem segít, ha nyomok egy disconnect-et majd újra kapcsolódok: ki kell húzni a kártyát, visszadugni és újra kapcsolódni. Tapasztalataim szerint ez a jelenség gyakrabban jelentkezik akkor, amikor a statisztikák alapján terhelt(ebb) a mobilhálózat, tehát mondjuk késő délután, estefelé, avagy hétvégén. Szakadjon meg a kapcsolat és egy gombnyomással tudjak újra kapcsolódni, vagy kapcsolódjon magától újra, ez még beleférne... Olyan apróságról ne is beszéljünk, hogy a kártyához járó kőkorszaki kezelőprogram még arra sem képes, hogy sms-eket küldjön ill. fogadjon...

Nagyon érdekelne mások tapasztalata, akiknek ilyen kártyájuk van akár pannon, akár más szolgáltatónál...

Iwiw képek rss-ben

2009-01-29T12:30:00.001+01:00

Figyelem! kocka-bejegyzés következik!!! :)

Egyik nap egy iwiwes galéria nézegetése közben teljesen véletlenül észrevettem, hogy a firefox címsorában ott figyel az rss-ikon. Rákattintottam és láss csodát: az adott galéria tartalmát kaptam vissza rss-ben. Gyorsan be is akartam rakni a google readerbe, ám szembekerültem azzal a problémával, hogy ugye az iwiw csak regisztrációval és jelszóval elérhető, így akárki, még a google reader sem láthatja illetéktelenül a galéria rss-ét.

Rövid keresgélés után, mivel nem találtam megoldást, gyorsan összeütöttem egy php-s megoldást, mely a php-be épített curl modult használja. A körítést nem írom le, a lényeg a dologban az, hogy a curl modul csinál egy bejelentkezést az iwiw rendszerébe, a szükséges sütiket (cookies) eltárolja ugyanúgy, mint egy böngésző, majd ezek után kéri le a képek rss listáját.

Következzék a kódrészlet:

<?php
//...
// "böngésző" inicializálás
$ch = curl_init();

// böngésző beállításai. a legfontosabb a sütiket tároló fájl, ezt tudnia kell létrehoznia a php-nek. ezenkívül azt hazudjuk az iwiw-nek, hogy egy firefox böngésző vagyunk... :)
curl_setopt($ch, CURLOPT_RETURNTRANSFER, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEJAR, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEFILE, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_USERAGENT, 'Mozilla/5.0 (Windows; U; Windows NT 5.1; en-US; rv:1.9.0.5) Gecko/2008120122 Firefox/3.0.5');

// bejelentkezés az iwiw-be. itt a lényeg a POST változók tartalma! (az emailcímnél a @ encode-olva van: %40)
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/user/login.jsp?method=Login');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_POSTFIELDS, 'email=email%40cim.hu&password=JELSZO&httpslogin=false&loginradio=1');
curl_exec($ch);

// ha megvolt a bejelentkezés, le lehet kérni a kép listát. a $userid változó a felhasználó IWIW ID-je, akire kíváncsiak vagyunk
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/image/albumgallery.jsp?userID=' . $userid . '&albumID=');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, FALSE);

$html = curl_exec($ch);

// böngésző bezárás
curl_close($ch);

// egyszerűen kiírjuk a kimenetre, megfelelő headerrel
header("Content-Type: application/rss+xml; charset=utf-8");
echo $html;

?>

Így már bármilyen rss olvasónak átadhatjuk, persze figyelve arra, hogy illetéktelen kezekbe azért ne kerüljön, mert mégiscsak a saját felhasználónevünkkel lépeget be a curl modul. Sajnos azt vettem észre, hogy a google reader-nek nem tetszenek az iwiw-feed által visszaadott <media:thumbnail url="..." /> és <media:content url="..." /> tagek, ezeket nem jeleníti meg, így haladó(bb) felhasználók megpróbálkozhatnak php-ben mondjuk xmlreader-rel valami más formátumot csiholni a letöltött feed-ből, vagy további fejlesztési lehetőség (én megcsináltam ezt is), hogy csak egyszer jelentkezünk be, majd a sütikből a legközelebbi alkalommal már észreveszi a rendszer, hogy jártunk ott és automatikusan beenged. itt arra kell figyelni, hogy azért nem árt leellenőrizni, hogy időközben valamiért nem dobott-e ki az iwiw (ez előfordul néha), és ha igen, újból jelentkezzen be a php.

jó iwiwezést! :)

Dumaszínház I.

2009-01-25T22:43:00.002+01:00

Tegnap sor került az egyik karácsonyi ajándékom "beváltására". Ez esetünkben azt jelentette, hogy fél 8-ra a Godot Kávéházba voltunk hivatalosak, Dumaszínház előadásra. Aki esetleg nem tudná mi ez: pár éve hódít Magyarországon is az ún. standup comedy, azaz amikor egy humorista kiáll egy általában kis színpadra és pusztán a "szövegelésével" ontja magából a humort. Eleinte ezek a humoristák a Fábry show-ban tűntek fel, majd később önálló műsorban, a Showder Klubban bontakozhattak ki. Ezen kívül, mint azt Szenteste megtdudtam, a Dumaszínház keretein belül rendszeresen fellépnek élőben is.

A "rendszer" úgy néz ki, hogy 1-2 hónapra előre fent van az interneten a fellépők listája (www.dumaszinhaz.hu), és telefonon lehet az egyes estékre időpontot foglalni, majd a helyszínen kifizetnk a jegyeket. Szerencsére ezt nem én intéztem, ugyanis ahogy írtam, egy kétszemélyes belépőt kaptam ajándékba a Feleségemtől, mely szombatra szólt.

Egy órával a hivatalos kezdés előtt jelentünk meg a kávéházban, ami tényleg nem túl nagy, és a helyiség egyik végében ott van a szintén nem túl nagy színpad. Gyorsan "be is csekkoltunk", ami abból állt, hogy odaadtuk a belépőnket, majd egy pincér (?) odavezetett a nekünk fenntartott asztalhoz. Ez egy kis meglepetés volt, mert azt gondoltuk, hogy a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, de nem: az alapján osztják az asztalokat, amilyen sorrendben foglalják le a jegyeket telefonon. Így végül kb. a helyiség közepén, a bárpultnál kaptunk helyet egy kétszemélyes asztalnál.

Gyorsan fogytak az üres helyek és fél kilencre már mindenki a helyén volt. Ennek ellenére az "előadás" fél órás késéssel kezdődött, valószínűleg üzleti megfontolásból: szerették volna, hogy a vendégek unalmukban minél többet fogyasszanak. Mi is így tettünk, az este során megittunk két koktélt, meg ettünk is ezt azt. Érdekesség, hogy míg az üres időben úgy megy a rendelés, mint egy normál étteremben/kávézóban, előadás közben a zavartalan szórakozás érdekében egy papírra kell írni a rendelést, amit ha meglebegtet az ember, odajön egy pincér és elviszi. :-) Itt annyit érdemes megjegyezni, hogy a hely "nem kifejezetten olcsó", ennek ellenére én nem voltam megelégedve az ízekkel: a koktélokon érződött, hogy kispóroltak minden összetevőből valamennyit, az ételek meg egyszeűen kevesek voltak. :-) persze az is lehet, hogy el vagyok kényeztetve, ugyanis a Feleségemnek van bármixer képesítése is, és az ő koktéljai valahogy sokkal jobbak, ami többek között azért is lehet, mert nem spórólja ki belőlük az anyagot.

Na de mi nem elsősorban enni/inni mentünk, így vártuk, hogy színpadra lépjenek az est fellépői. Elsőként Litkay Gergely lépett a színpadra, aki úgy bevezetésként lenyomott egy majdnem egy órás műsort, amin persze folyamatosan röhögött az egész kávéház. (nem áll szándékomban bemutatni a fellépőket külön-külön, egyrészt mert akkor sosem végzek az írással, másrészt aki szereti ezt a műfajt az úgyis ismeri őket, aki meg nem ismeri, az utána tud nézni a neten...). Az volt a jó az előadásában és az utána következő két úriemberében is, hogy abszolút aktuális volt, gyakorlatilag a karácsony óta eltelt időszak eseményeit "dolgozták fel" a maguk módja szerint, kiszínezve persze régebbi történetekkel, személyes(ebb) motívumukkal.

Utána következett Lorán Barnabás, talán az egyik legismertebb közülük, aki még "azelőtt" nem a humoráról lett híres, hanem arról, hogy autóhangokat (ahogy kollégái fogalmaznak: belsőégésű motorokat) utánoz. :-) Az ő előadása is - mint mindig - fergeteges volt, az a jó, hogy megmaradt az autóhang utánzás minden show-jában, de ezt körülszövi poénokkal, amitől tényleg olyan szinten szórakoztató tud lenni, hogy néha már fáj a röhögés az embernek. :-D "Trabarna" előadása rövidebb volt, ám még az övé is hosszabb volt, mint amit a showder klubban megszoktunk.

Zárásként jött Pataki Balázs, ő egy picit "nyugisabb" műsort nyomott le, volt, akinek ez már nem is jött be, de szerintem nagyon jó volt ő is. Az előadás után még megkértek, hogy töltsünk ki ilyen értékelőlapot, amin egyrészt a helyet kellett osztályozni, másrészt a fellépőket. Mivel rutinosan már az utolsó szünetben rendeztük a számlát (pozitívum: lehetett kártyával fizetni!!!), ahogy vége volt, gyorsan indulni is tudtunk, hiszen már fél 12 volt, azaz ha a kezdés csúszását beleszámoljuk, akkor is 2.5 órás volt az egész produkció.

Még azt akartam leírni, hogy ha valaki megnézi a műsort, láthatja, hogy vannak füstmentes előadások is, amikor valószínűleg tilos a dohányzás. A tegnapi nem ilyen volt, féltünk is rendesen, mert egy ismerős - persze utólag - azt tanácsolta, hogy nehogy füstösre menjünk, mert megfulladunk... De szerencsénk volt, ha összesen dohányzott 3 ember, akkor már sokat mondtam.

Még egy magyarázat a címhez: azért sorszámoztam, mert februárban ismét megyünk!!! :-) ugyanis a szerencsés véletlennek köszönhetően Tesóméktól is Dumaszínházat kaptam karácsonyra (egymástól függetlenül vették meg...), ráadásul tőlük egy "joker" jegyet, amit tetszőleges előadásra be lehetett váltani. Így február végére választottunk egy füstmenteset, újabb három remeknek ígérkező arccal: Kőhalmi Zoltán, Hadházi László, Szupkay Viktor. Kiss Ádámot is meg akartuk nézni élőben, de annyira paráztunk a füstös előadásoktól, hogy inkább lemondtunk róla, pedig lehet, nem kellett volna. Na mindegy.

Még arra leszek kíváncsi, hogy az elhangzott poénokból mennyit fogunk a showder klub következő adásaiban hallani, mert hallottam olyat, hogy amiket ilyen "hakni" fellépéseken nyomnak, az később visszaköszön a tévéből is. Meglátjuk ezekkel mi lesz, mindenesetre aki szereti a "sztendápot", annak erősen ajánlok egy ilyen dumaszínházas estét.

Osztálytalálkozó

2009-01-22T09:44:00.001+01:00

Múlt hét pénteken gimnáziumi osztálytalálkozón voltam. Nem, ez nem egy érettségi találkozó volt, csak egy spontán összejövetel, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a volt osztályomból elég sokan szeretnek évente egyszer-kétszer összeülni és csak úgy beszélgetni. Ilyen volt ez az alkalom is, ahol mindössze öten voltunk, de ennek ellenére jól sikerült két óra volt.

Arra, hogy milyen régen érettségiztünk, jellemző az, hogy akik ott voltunk, már mindannyian házasságban élünk és az öt főre már jutott három gyerek is... :-) Ez meghatározta a beszélgetések fő irányvonalát, de volt szó azért másról is.

Egy dolgot sajnálok csak ezekben az összejövetelekben, hogy a huszon valahány főből, akik egy osztályba jártunk, van legalább 10 olyan ember, aki még egyszer sem jött el. Na mind1, azért várom a következő ilyet, nameg az egyéb programokat, amiket lefixáltunk. ;)

kommentár nélkül

2009-01-09T08:34:00.001+01:00

azt hiszem a következő képhez - még ha nem is a legjobb minőségű - nem szükséges túl sok kommentár. :-o

Extrém sportok

2009-01-08T13:26:00.009+01:00

különleges blogbejegyzés lesz ez, mégpedig abból a szempontból, hogy az elveimmel ellentétesen ezúttal a webes felületen írok, nem e-mailben. ennek pedig az az oka, hogy több képet is szeretnék szépen elhelyezni.

elnézve a sportcsatornák utóbbi 1-2 heti kínálatát kiderült, hogy egy hétköznapinak számító sportból is könnyen lehet "extrém" sportot csinálni:

december közepén rendezték meg a Race of Champions nevű autóverseny gálát, ami egy
összevont évzáró buli volt a különböző szakágaknak. a nagy különlegessége az volt, hogy a Wembley stadionban építettek fel egy mini versenypályát, és ott mérték össze tudásukat az autósport nagy alakjai.

Aztán következett a "Winter Classic" elnevezésű jégkorong-mérkőzés, ami ha úgy vesszük, amerikai találmány, de ha jobban belegondolunk, akkor mégsem: arról van szó, hogy a fogunk egy óriási érdeklődéssel kísért NHL mérkőzést, és a kényelmes, fűtött csarnokból visszavisszük oda, ahonnan a sportág származik: a szabad ég alá. Persze ehhez kell a megfelelő időjárás is, éppen ezért rendezik télen. :-) És hogy mindenki biztosan elférjen, nem építenek valami ideiglenes pályát, stadiont, hanem fogják és beviszik egy meglévőbe. Tavaly egy amerikaifoci-stadion, idén pedig egy baseball-stadion adott otthont a rendezvénynek. És hogy miért nem teljesen amerikai találmány: a magyar kommentátorok mindig felidézik, hogy bizony itthon nálunk nem is olyan régen még teljesen hétköznapi bajnoki mérkőzéseket játszottak szabad ég alatt. :-)

Ha már tél, következik egy újabb télisport-őrület. Bár életemben mindösszesen egyszer volt síléc a talpamon, az is gyerekkoromban egy műanyag léc az udvarunkon, igyekszem figyelemmel kísérni szinte az összes "síelős" sportot ilyenkor. Fel is keltette a figyelmem, mikor láttam, hogy Moszkvából lesz élő közvetítés, aztán hamar rájöttem a megfejtésre: a sportág, valamint a 2014-es(!) téli olimpia népszerűsítése érdekében Moszkva belvárosában összehoztak egy ún. "paralell-szlalom" versenyt, mégpedig úgy, hogy hely híján építettek egy hatalmas mesterséges rámpát, rá a sípálya összes kellékével. Ha maga a verseny nem is volt a szakma csúcsa, látványnak nem volt utolsó.

És végül egy teljesen mezei, sokak által dögunalmasnak vélt sísport: a sífutás. Pár év rendezik meg a mindenki által ismert Tour de France mintájára a Tour de Ski sorozatot, melynek lebonyolítása több szempontból hasonlít a világhírő kerékpáros versenyre: vannak szakaszok, osztogatnak különböző színű trikókat és végül van egy összetett győztes, aki a legnagyobb tiszteletnek örvend. Ezt ötvözték a sífutás különböző vállfajaival: klasszikus és szabadstílus, egyéni indításos és tömegrajtos futam, verseny Prága belvárosában, és a végén a szó szerinti csúcs: hogy teljesen extrém legyen a verseny, az utolsó szakasz (mely természetesen hendikeppes indítású, azaz "aki elsőként beér a célba az nyer) egy iszonyatosan kemény hegymászásból áll. Szerencsétlen versenyzőknek egy lesiklópályát kell teljesíteniük, természetesen felfele!!! Elképesztő képeket láthat az, aki megnéz egy ilyen közvetítést...

most hirtelen ezek az extrém sportok jutottak eszembe, persze van még egy csomó :nyáron nagyon vicces nézni a nyári síugrást vagy nyári biatlont, van már strand-rögbi is, hogy mást ne említsek. aki tud még ilyet, írja be a kommentek közé! :)

boldog(abb) újévet

2009-01-01T01:07:00.001+01:00

pár éve olvastam valahol, hogy iszonyatosan kigúnyolták azt a "kockát", aki január 1-én 0 óra valahány perckor egy szakmai levelezőlistára irogatott.

szakmai dologról ígérem nem lesz szó, de én is a gép előtt ülök, aminek több oka van.

a legfontosabb az, hogy mindig is utáltam ezt az "ünnepet", amikor gyakorlatilag elvárjás mindenkivel szemben, hogy bulizzon, érezze jól magát és egyen-igyon kifulladásig. én is érzem magam sokszor jól, bulizom, eszem-iszom is, de ez nem megy vezényszóra... persze volt már olyan szilveszterem, ami ilyen-olyan okból jól sikerült, de az is lehet, hogy mostanra már kialakult bennem egy "csakazértsem" érzés a december 31-ével szemben.

a következő okot az értheti meg leginkább, akinek van illetve volt kutyája vagy macskája. amit ezek a szerencsétlen állatok ilyenkor átélnek a mostanra már példátlan méreteket öltő tűzijátékozás és petárdázás miatt, az elképzelhetetlen. épp ma olvastam, hogy ennek a "zajkeltésnek" az eredete meglehetősen régre nyúlik vissza, mindig is így szerették volna elűzni az emberek a gonoszt, a rosszat. erről egyszerűen azt gondolom, hogy sajnos az évek, évszázadok alatt ez egyáltalán nem sikerült, a gonosz még mindig itt van és inkább az ész nélkül lövöldöző emberek lelkéből kéne azt legelőször kiűzni.

személyesebb problémám volt mindig is, hogy az újév első napja mindigis az öregedést, az elmúlást juttatta eszembe és általában az előző évben történt rossz dolgokat, valamint azt, hogy biztosan ebben az évben is lesznek ilyenek. annak ellenére volt ez így, hogy nagy-nagy szerencsémre mindig a jó dolgok voltak és vannak többségben az életemben. amikor pedig még általános iskolába és utána gimnáziumba jártam, akkor ezt tetézte még az is, hogy a január 1. azt is jelentette, hogy hamarosan ismét be kell ülni az iskolapadba. és akkor ne is beszéljünk az egyetemi évek őszi féléveinek vizsgaidőszakairól, amik januárban indultak be igazán. utólag persze szép emlék mindegyik, de akkor sok fejfájást okozott ez is.

(közben eszembe jutott, hogy sok-sok újévi babona közül az, hogy ami az emberrel történik 1-én, az meghatározó lesz egész évben: tehát valószínű sok blogbejegyzést fogok írni... :-)

ennyi károgás és negatív előjel után az egyik legjobb alternatívának az ígérkezett, ha Feleségemmel az otthon meghitt környezetében töltjük az estét, de az élet itt is közbeszólt: úgy alakult, hogy még ezekben a pillanatokban is dolgozik és tette azt szinte egész nap, úgyhogy arra gondoltam, követem én is a jó példáját. igyekeztem tehát az év utolsó napján kreatívan dolgozni, de ahhoz képest, hogy szinte egész nap itt ültem, meglehetősen kevés látszatja lett. :-)

éjfélkor azért megittunk egy üveg drága pezsgőt, a Himnusz alatt kívántam is szépet és jót és végszóként, valamint a cím "magyarázataként" szeretnék egy nekem nagyon tetsző köszöntéssel zárni, amit ma kaptam skype-on egy ismerősömtől. (közben elindítottam a skype-ot és meglepődve látom, hogy milyen sok ismerős tette ugyanezt... ;-):

"Szilveszter alkalmából kivánom Neked és Családodnak, hogy 2008 legjobb napja legyen 2009 legrosszabbja!"

ÁMEN

Boldog Karácsonyt!

2008-12-26T17:26:00.001+01:00

jó sok dolog történt azalatt a másfél hét alatt, mióta hazaértem a balkánról...

az első két nap az "akklimatizálódás" jegyében telt, ami azt jelentette, hogy igyekeztem visszarázódni a munkámba, közben meg macedón zenéket hallgattam és az onnan hozott ételeket próbáltam elfogyasztani. :-)

voltunk a bodies kiállításon is, amiről (utólag) sok rémisztő dolgot olvastam, de nekem nagyon tetszett, azt leszámítva, hogy elég rendesen meg voltam fázva és kissé idegesítő volt, hogy rajtunk kívül majdnem mindeki nagyobb, szervezett csoportokba verődve járta végig a kiállítást - egy orvostanhallgató (?) társaságában és valahogy mindig épp azt a testet jöttek megnézni, ahol én tátottam a számat... de tényleg nagyon jó volt!!! aki el tud vonatkoztatni attól, hogy gyakorlatilag preparált hullákat nézeget, annak feltétlenül ajánlott a megtekintése.

(eredetileg külön bejhegyzésben) akartam írni arról is, hogy ismét megtalált "dr" kováts sebestyén... a nevére rákeresve könnyen kiderül, hogy miről van szó. bkv ügy... ahogy olvasom, ez az "ügyvéd" arra specializálódott, hogy vélt és valós bkv pótdíjakat hajtson be, félig-meddig törvénytelen módon. nem szégyen, az én esetem, amiért megkeresett sajnos jogos. csak ezért nem is említeném meg az esetet, de ami durvább:

kb. 1.5 éve történt, a megboldogult 42-es buszon. (őszinte leszek: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a bkv utazásért fizetni kell és szerintem a legtisztább, legsportszerűbb megoldás az, ha az ember egyszerűen nem szállhat fel érvényes jegy vagy bérlet nélkül. ennek megfelelőn mióta nincs bérletem, a jegy-stratégiám úgy néz ki, hogy az olyan járatokon, ahol eleve fel sem lehet szállni, vagy valószínű, hogy jön ellenőr, ott "lyukasztok".) a 42-es busszal úgy voltam, hogy ott "úgysem jön ellenőr" elven nem kezeltem, de pechemre jöttek. mivel épp nálam volt az útlevelem és hallottam, hogy ezzel meg lehet fogni őket (nincs benne cím), azt adtam át. az ellenőr hölgy szó nélkül felírta a nevem meg gondolom az útlevélszámot és elköszönt. én mosolyogtam magamban, egészen kováts úr jelentkezéséig: a franc tudja hogyan, de az azóta már megváltozott nevem és az emiatt lecserélt útlevelem ellenére KIDERÍTETTE (vagy kiderítették a bkv-nál) AZ ÁLLANDÓ LAKCÍMEM. tehát az útleveles trükk nem jó az ellenőrök "ellen"... azt hiszem már így is túl sokat írtam erről a témáról, váltsunk...

pénteken ismét öregebb lettem egy évvel: délutánra a szülői házba voltunk hivatalosak családi ebédre - az én 31. születésnapom alkalmából. az az érzésem, hogy harminc felett már nem olyan ünnep a születésnap, mint régen, de persze abból a szempontból jó volt, hogy együtt lehetett a család, ebédeltünk egy finomat és kaptam ajándékokat... :-)

a hétfő reggel egy nagyon sokkoló hírrel indult: megtudtam, hogy meghalt Siân Rowland. ő az EHF-nél dolgozott és mivel időnként fotózom nekik is, valamilyen szinten a kollégám volt. sőt: a handball.hu annak idején az ő közreműködése révén lett szintén az EHF partnere. amikor Macedóniában a kézilabda eb-n azon vitatkoztam vele, hogy miért nem fotózhatok a csarnok tetejéről, sokmindenre gondoltam, de arra nem, hogy két hét múlva halott lesz. :-( egyelőre semmit nem tudni arról, miért halt meg, csak annyit, hogy előtte nem volt túl jól és hogy álmában halt meg.

a hét eleje a karácsonyi készülődés jegyében telt: ajándékvásárlás az utolsó pillanatokban, krumplisaláta előkészítése, favásárlás és talpba-illesztés... aztán eljött 24-e. azt hiszem ez az a nap, amit mindig a legjobban várok egész évben: sokáig alvás, rendrakás, fadíszítés, sütés-főzés, majd este meghitt ünneplés a Feleségemmel: nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. a sok ajándék közül a legnagyobb meglepetés számomra két darab jegy volt a dumaszínház (www.dumaszinhaz.hu) egy előadására, de mindennek nagyon örültem és remél(t)em, hogy az én ajándékaimmal ő is így volt. ;-)

másnap egy kis munka után autóba ültünk és ismét a szülői házban kötöttünk ki, családi karácsony céljából. ugyanúgy, mint régen: elfogyasztottuk Anyukám finom ünnepi vacsoráját, beszélgettünk, "rápihentünk", majd szinténk a hagyományoknak megfelelően megtörtént a közös ajándékozás, ahol ismét sikerült sok szép ajándékot adni és kapni. nagyon úgy néz ki, hogy rendszeres látogatói leszünk a Dumaszínháznak, mert Tesóméktól is egy oda szóló jegyet kaptunk, szerencsére az általunk kiválasztott előadásra. :-)

bár hó sajnos nem volt idén karácsonykor sem, de szerencsére az idő megengedte, hogy a napot egy közös, hatszemélyes családi sétával zárjuk. ezek a séták hagyománynak számítanak nálunk, persze nem csak karácsonykor, de akkor még egy fokkal jobb a hangulatuk és így, hogy mind a hatan el tudtunk menni, ráadásul én kb. 2-3 hónapja biztosan nem vettem részt, még jobban esett. ráadásként a karácsonyi csodálatos műsorfelhozatalból még megnéztük az Igazából Szerelem című filmet, ami - furcsa vagy sem - de nekem nagyon tetszik...

a mai nap programja pedig nem lehetett más, mint családi vacsora a Feleségem szülői házában, itt is sikerült a sok finomsággal iszonyatosan jóllakni, amit egy társasjáték partyval (szintén "ezer éve"...) vezettünk le. ;-)

és hipp-hopp, már el is múlt Karácsony, de mivel van még hátra 6 óra 25 perc az ünnepből, szeretnék minden kedves családtagomnak, barátomnak, havernak és ismerősnek boldog karácsonyt kívánni itt is!

Hazaértem

2008-12-16T14:20:00.003+01:00

Mint minden jónak, a macedóniai útnak is vége lett. Tegnap egy egész napos (reggel 8-kor indultunk és kb. este hatra értünk haza) kocsikázás után megérkeztünk a kéthetes túránkról.

Út közben írtam pár rövidebb bejetlentkezést, ezekből már lehetett sejteni, hogy jól érzem magam és ezt most is csak megerősíteni tudom: a dolog "kézilabdás" része csapnivaló volt: a magyar csapat várakozáson alul teljesített, a várakozásoknak megfelelően bunkó módon viselkedett (tisztelet a kivételnek), és az eb-rendezés hagyott kívánni valót maga után, ennek ellenére mégis egy csodálatos két két áll mögöttem. hogy miért, azt megpróbálom összefoglalni:

A hiedelmekkel ellentétben Macedónia (magyarul C-vel (!!!) kell mondani, lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Macedónia) egy nagyon-nagyon kellemes hely a külföldiek számára. Anélkül, hogy hosszas útleírásokba bonyolódnék (arra ott van az említett wikipediás link...) csak annyit, hogy egy csomó szép tájat, látnivalót, nevezetességet sikerült megismernünk mind Szkopjéban, mind a háromnapos Ohridi tartózkodásunk alatt. Utóbbiról csak annyit, hogy azon kívül, hogy az Ohridi tó vize nem sós, gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg akármelyik horvát vagy görög tengerparti városkától.

A helyiek mindenhol nagyon barátságosan fogadtak minket, akikkel találkoztunk, azok nagy része - ha minimális szinten is - beszélt angolul és/vagy németül. Mindig segítőkészek voltak és általában jellemző volt, hogy a legtöbbjük igyekezett valamilyen "magyar kapcsolatot" előszedni a saját életéből: pl. többször volt Budapesten, az Anyja (!) magyar volt, dolgozott Magyarországon, stb, stb...

Az árak sem túl ijesztőek egy magyar látogató számára: általánosságban elmondható, hogy az élelmiszerek nagyjából hasonló árban vannak, esetleg picit olcsóbbak mint itthon. Természetesen egy-két kivételtől eltekintve, ami itthon egzotikusabbnak számít (pisztácia, olajbogyó, déligyümölcsök): ezek jóval olcsóbbak. Elképesztően olcsó a taxi is. Hihetetlen, de igaz: a kettő hét alatt csak az oda ill. a visszaúthoz, valamint a Szkopje-Ohrid "transzferhez" használtuk a saját kocsinkat, egyébként mindenhova taxival közlekedtünk. Az alapdíj 50 Denár (kb. 200 Ft), ez azonban leutazható, magyarul az óra csak 50 Denárnyi távolság után kezd el pörögni és 150-nél többet egyszer sem fizettünk az útért. Nem tudom itthon így van-e, de ott fixek voltak a tarifák: ugyanannyit fizettünk egy ócska Lada taxival megtett útért, mint amikor az ötcsillagos szállodából (nem ott laktunk! :) hívott luxustaxival utaztunk.

Szintén jóval olcsóbbak az éttermek (ahol eszméletlenül finomak a helyi ételek...), itt sem sikerült soha túllépni az 500 Denár/fő értéket, még kétfogásos menüvel, sörökkel és töményekkel együtt sem. :) Egy pár példa, amiből én sokat ettem/ittam: italnak természetesen a már említett Szkopszko sör, töménynek a szintén helyi Rakija (http://en.wikipedia.org/wiki/Rakia), vagy Ouzo ill. a nagyjából hasonló helyi Mastika. "Előételnek" sopszka salátát favorizáltam, főételnek sokszor volt csevap, vagy valamilyen grillezett "izé", általában csirke vagy disznóhúsból. A neveket nem tudom, de igyekeztünk mindig helyi ételeket kérni. Pékségben érdemes kipróbálni a bureket, bár ha valaki könnyű reggelire vágyik, nem feltétlenül ajánlott. Otthon vagy felvágottat ettem, vagy mivel nagyon szeretem és olcsó volt: olívabogyót fetával (erről már írtam).

Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy a közbiztonság teljesen rendben van: előzetesen is mondták nekem ott élő/dolgozó emberek, hogy nincs mitől tartani, amit most én is meg tudok erősíteni. Az autóink közterületen parkoltak két héten keresztül, sokszor sétáltunk este/éjjel a városban, jópárszor "százezres" fotós felszereléssel/laptoppal a hátunkon, jártunk füstös kocsmákban és kihalt(abb) területeken is, de sehol semmilyen problémánk nem akadt és nem is láttunk/hallottunk semmilyen esetről.

Aki utánanéz az ország történelmének, hamar rájön, hogy egy elég hányattatott sorsú nemzetről van szó, ennek ellenére, vagy pont ezért borzasztóan irigylésre méltó az, hogy mennyire szeretik hazájukat a macedón emberek és mennyire büszkék nemzetiségükre. Jó példa erre, hogy a rádiók zenei kínálatának jelentős része helyi pop- illetve népzene (!), ott teljesen természetes, hogy ha vásárolsz a boltban, akkor a blokk alján külön összegezve van, hogy amit vettél, azokból mennyi a hazai áruk/termékek aránya, vagy a kézilabdánál/sportnál maradva: mennyire természetes, hogy a himnuszt az összes néző és valamennyi játékos énekli.

Egy kis "techno" a végére: szerencsére a lakásban, amit béreltünk, volt kábeltévén keresztüli internet, így "online" tudtunk maradni egész idő alatt. Az elején gondok voltak, mert az otthonról hozott broadband router tápegysége beszart, és mivel nem sikerült 2.5 Amperes univerzális tápot találni, kénytelenek voltunk egy vadi új routert venni. Volt egy nap, amikor "nem volt net", ezen kívül meg voltunk elégedve a sebességgel. Sajnos Ohridban a szállásunkon nem volt Internet, így kénytelenek voltunk beérni a kézilabdacsarnok wifi hálózatával illetve az éttermi hotspotokkal.

Mivel elsősorban fotózni mentünk, erről is egy kis statisztika: én személy szerint 29 mérkőzést, két külön eseményt (selejtezők sorsolása + éremosztó), számtalan meccs utáni sajtótájékoztatót és persze privát eseményeket (városnézés, buli) fotóztam az elejétől a végéig, ezalatt kb. 13000 "képkockát" exponálva. Nagy örömömre egyik hivatásos fotós kolléga jóvoltából volt lehetőségem két és fél mérkőzésen keresztül egy fix 300/f2.8-as objektív illetve egy EOS 1D Mark II. gép "tesztelésére" is, mindkettő hatalmas szakmai érdekesség volt számomra. A szkopjei Borisz Trajkovszki sportcsarnokban olyan jó fények mellett tudtam fotózni, amelyet még sosem láttam kézilabdamérkőzésen. Az ohridi Biljani Izvori csarnok ehhez képest visszalépés volt, ám még ez is jobb volt a pocsék magyar átlagnál. (a fotókat lást: http://www.handballphotos.com)

Biztos sok dologról nem írtam, amiről közben úgy gondoltam, hogy majd leírom a blogba, de összességében zárásként annyit: akár dolgozni, akár kirándulni megy valaki Macedóniába: nem kell félnie, sőt: ha ő is úgy akarja, biztosan remekül fogja érezni magát.

Скопье

2008-12-06T16:31:00.001+01:00

megint alig van időm írni, pedig lenne mit. mióta itt vagyunk, először sikerült egy hosszabb városnézésre menni itt Sopjéban.

megnéztük a régi vasútállomást, Teréz Anya szobrát, a kőhidat, majd átmentünk az albán negyedbe. itt egy teljesen más világba csöppentünk, mecsetek, szűk(ebb) utcák és a bazár. furcsa, félelmetes és néha ijesztő hangulata volt, eszméletlen nyüsgés, gyönyörűszép zöldséget/gyümölcsök, gagyi műszaki cikkek és mindehhez amikor délben megszólalt a "müezzin" a hangszórókból... én még sosem tapasztaltam ilyet. természetesen nem távozhattam üres kézzel, vettem mandarint meg pisztáciát. :)

a piac után egy kellemes kiülős (december van! :) sörözőben ouzot és szkopszko sört ittunk, majd egy másik helyen finom csirkét ettünk pitában. hazafelé úton pedig már a macedón oldalon beültünk egy nívósabb helyre palacsintázni és még egy sört meginni...

tetszik a város nagyon.

Македонија

2008-12-02T23:31:00.001+01:00

elnézést attól, aki nem tudja olvasni a bejegyzés címét. :)

szóval december, kézilabda eb, én meg újra azon veszem észre magam, hogy ismét a helyszínen "tekintem meg" az eseményt, leginkább egy fényképezőgép lencserendszerén keresztül...

sokkal részletesebb bejegyzést terveztem, de természetesen nincs rá idő, mert a "civil" munkámmal is kell foglalkoznom.

csak annyi, hogy a tévében macedón zene szól, feta sajtot ettem bazi nagy olivabogyókkal és utána Ckopcko sört iszom, szóval teljes az összhang... :-)

A XXI. század átka

2008-11-22T13:38:00.001+01:00

Egy jó példa arra, hogyan formálta át mára az emberek gondolkodását az informatika:

Tegnap szükségem volt egy információra, ami egy asztalfiókba helyezett dossziéban lévő papíron lapult, én viszont nem voltam otthon. Ezért felhívtam Sógornőmet, és megkértem, hogy keresse már elő nekem a fiókból azt a mappát.

Ő pedig abban a pillanatban már ült is le a számítógép elé, hogy megnyissa, amiről beszélek... :-)

Debrecen + Kárpátia

2008-11-18T17:53:00.001+01:00

feltétlenül szeretnék írni pár szót a hétvégéről, mielőtt eljön az újabb, amiről megint lesz mit írni...

szombaton a kézilabda bajnokság alapszakasza "tavaszi szezonjának" első mérkőzésére mentem, ez nem volt más, mint az emlékezetes szeptember 7-i DVSC-FTC meccs "visszavágója". azóta sokminden történt, a Debrecen 100%-os maradt, kedvenc csapatom a Fradi pedig elszenvedett 1-2 váratlan vereséget. ennek megfelelően úgy tűnt, hogy megesik az a szégyen, hogy ismét kikapunk tőlük hazai pályán.

ezért is, meg persze a november 1-i események utáni összefogásnak köszönhetően mintegy kétszáz hajdúsági szurkoló is érkezett, ami szintén kuriózum volt, mert amióta én kijárok a Népligetbe, nemigen láttam még ott szervezett debreceni szurkolást. természetesen pokoli, ugyanakkor végig sportszerű volt a hangulat, a "keményfiúk" megmutatták, hogy képesek összefogni és csak a saját csapatuk bíztatására koncentrálni.

és ami a lényeg: parádés játékot bemutatva OTTHON TARTOTTUK a két pontot!!! az egész csapat kiemelkedőt nyújtott, ám külön öröm volt számomra, hogy Kenyeres Fanni tizenhárom gólt lőtt, továbbá a második félidőben általam soha nem látott módon védett Irina Szidorova, a Fradi frissen igazolt kapusa. Kenyeresnek azért örültem, mert Németh Helga után ő volt a másik olyan játékos, akit az évek során ellenfélként látva mindig is szívesen láttam volna Fradi mezben a pályán. És ha nem is egyszerre, de mindkét vágyam valóra vált... Szidorova (aki még véletlenül sem AZ A Szidorova) pedig azért jelentett örömet, mert őszintén szólva az érkezése (szeptember eleje) óta gyakorlatilag nem láttam, hogy egy épkézláb védést bemutatott volna és már-már kezdtem kételkedni abban, hogy érdemes volt őt leigazolni. valahol sajnáltam is, mert nem lehetett könnyű egy vadidegen országban egy "félkész" csapatba beesni (vajon mit gondolhatott, amikor kb. 4 napja volt Magyarországon és élete első magyar bajnokiján 2000 örjöngő néző és pályára bedobált görögtűz fogadta? :-) és titkon reméltem, hogy egyszer azért letesz valamit az asztalra. hát most letett: megfogott két sorsdöntő hétméterest, jópár lövést, majd az egyik legkritikusabb pillanatban már annyira fosott a hetest lövő játékos tőle, hogy egyszerűen mellédobta... :-).

fotózás szempontjából is érdekes volt a meccs, a szokásos pálya mögötti pozíciót megunva inkább a pálya két sarkán lévő "páholyokból" lőttem képeket és ismét rájöttem, hogy egész különleges és jó fotókat lehet onnan csinálni. (akit érdekel: http://www.handballphotos.com).

meccs után nem volt sok idő ünnepelni (ill. az ünneplést fotózni), ugyanis fél órán belül Káposztásmegyeren kellett lennünk, mert jegyünk volt a Kárpátia zenekar koncertjére.

rövid szünet...

szinte hallom, ahogy sokan a Kárpátia név hallatán most felszisszennek (vagy felszisszennének, ha olvasnák a blogomat...), hogy úristen, nem gondoltam volna, hogy... pedig de. lehet érte utálni, lehet lenézni, de én kedvelem őket és az igazat megvallva nagyrészt magaménak érzem azokat a gondolatokat, amikről ők a számaikban énekelnek.

tudom, hogy nem lehet összehasonlítani, de velük is úgy voltam, mint Markus-szal (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html): amióta ismerem és kedvelem a zenéjüket, tudtam, hogy előbb-utóbb élőben is megnézem/meghallgatom. így jött tehát a káposztásmegyeri jégcsarnokban (nem tudom most mi a hivatalos neve) megrendezett koncert, amire sikerült is időben átérni a mérkőzésről. már hömpölygött befele a tömeg, mikor mi is csatlakozunk, az emberek olyan 60-70%-án Kárpátia póló volt, sokaknál voltak szászlók illetve sokan voltak valamilyen nemzeti színű ruhadarabban.

lehet, hogy az ilyen "nemzeti érzelmű" eseményekről hivatalosan sugallt (hamis) képek hatására, lehet, hogy más miatt, de tök jó volt látni, hogy mennyire vegyes volt a koncertre látogatók társasága: volta "öreg rockerek" és "rockernők", idősebb fazonok, házaspárok, fiatal csitrik és "hozzájuk illő" kölykök, "nehézfiúk" és persze hozzánk hasonló átlagos alakok is. ahogy egy koncerten lenni szokott, sokan nem szomjas állapotban érkeztek, sőt voltak olyanok is, akik szeritem már nem is tudták, hol vannak. :)

a műsor kb. fél órával a meghirdetett időpont után kezdődött és nekem nagyon tetszett. a korábbi intenzív kárpátia-hallatásnak köszönhetően a számok kb. felét végig énekeltem, a maradék kétharmadát ismertem, és voltak olyan számok is, amiket még nem hallottam. külön tetszett, hogy bár nem volt túl összetett látványvilág, mindig igyekeztek a számokat kiszínezni a színpad mögött játszódó animációkkal, filmekkel, fotókkal illetve rajzokkal. szerintem egy picit sok "depressziós" számot nyomtak, de lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa, hisz aki ismeri a zenekart az tudhatja, hogy nem túl sok vidám számuk van.

nem számoltam pontosan, de több, mint két órán át nyomták, még fél óra volt, míg kijutottunk az objektumból, majd 1.5 óra autókázás (NEM, én nem ittam semmit se a meccsen se a koncerten!!! ;) után haza is értem, fejemben a nap két felejthetetlen élményével.

InstraLasik

2008-11-15T12:37:00.001+01:00

A héten megint egy fontos esemény részese voltam: végre sor került Feleségem látáskorrekciós műtétjére. Az előzményekről röviden csak annyit kell tudni, hogy már "emberemlékezet óta" erős kontaktlencsét hordott és még annál is régebben is szemüveges volt. Most unta meg a dolgot és vágott bele. Tapasztalatoknak nem volt híján, ugyanis fél évvel korábban Tesója is részt vett egy ilyenen, de már ő is egy barátunk ajánlására ment el, plusz még egy másik barátunk is részt vett valamikor a nyár elején, egyszóval tudta, mire számíthat.

Nem áll szándékomban írni a műtét során illetve az utána szerzett tapasztalatairól, hiszen én max. azt tudnám leírni, amit tőle hallottam, de azt tessék inkább személyesen tőle, vagy valaki mástól megkérdezni, aki ilyen műtéten esett át.

Inkább arról írnék (annak, aki nem ismeri ezt a módszert) pár szóban, hogy a "hagyományos" látásjavító műtéttel szemben ez az IntraLasik eljárás egy "hipermodernultraszuper" dolog, annak minden előnyével és (egyetlen) hátrányával együtt. Az előnyök közül talán a legfontosabb az, hogy nagyon biztonságos, hiszen a dolog lényegi része emberi beavatkozás nélkül, számítógép által vezérelve történik, a másik szintén nem elhanyagolható dolog pedig az, hogy a hagyományos módszerrel szemben a gyógyulási idő sokkal rövidebb: a Feleségem gyakorlatilag a műtét után _azonnal_ látott, ha irodai munkát végezne, akkor elméletileg 1-2 nap pihenő után ismét dolgozhatna és most már úgy kell visszafognom, hogy ne akarjon folyton tévét nézni illetve számítógépezni. ezen kívül egy síszemüvegre hasonlító védőszemüveget kellett viselnie a műtét utáni 24 órában folyamatosan, majd utána már csak alvás közben.

Szóval a hagyományos eljáráshoz képest sokkal kényelmesebb a dolog, kb. mintha egy foghúzásra menne az ember, ami belegondolva abba, hogy a szeme világáról van szó és hogy előtte éveken át "vakoskodott", meglehetősen durva dolog szerintem. Persze ehhez alkalmazkodik az egyetlen negatívum, a beavatkozás ára. Ennek utána lehet nézni mindenhol, tényleg nem olcsó, de ha az ember összeadja az évek során a kontaktlencsére, folyadékra, szemüvegre és hasonlókra költött összegeket, máris kevésbé rémisztő az ár. Ráadásul ahogy néztem, lehet részletfizetést is kérni, ami úgy néz ki, hogy kb. annyit kell fizetni, mint a hagyományos eljárásért, a többit pedig egy (?) év alatt.

Szót kell még ejteni arról, hogy kinél, illetve hol voltunk. Anno barátunk, aki az ismeretségi körünkből először esett át ilyen műtéten, Dr. Ratkay Imola doktornőt ajánlotta, mégpedig azzal, hogy ezt a módszert az ő aktív közreműködésével fejlesztették ki, így ha valaki, akkor ő biztosan jól ismeri a dolgot. Ő a Margitszigeten praktizál egy hotel első emeletén, ide volt időpontja Feleségemnek, én pedig kísérőként tartottam vele. Bejárat a hotel főbejáratán, majd fel az első emeletre, ahol a folyosó végén tényleg egy orvosi váró van kialakítva: a két szemklinikán kívül van még ott egy fogászat is (nem meglepő módon javarészt német ill. brit páciesekkel... ).

Sajnos a "becsekkolás" során kiderült, hogy kb. két órát várni kell, mert csúszás van (próbáltak telefonálni is előző héten, de nem sikerült...), így gyakorlatilag három órát kellett várnunk, csak hogy emlékeztessenek minket arra, hogy egy "SZTK" szemészeten ez a minimum várakozási idő... :-) Persze az az esztékában nem fordul elő, hogy maga a doktornő jön ki elnézést kérni a várakozásért, miközben mosolyogva vált pár szót velünk, de ennek ellenére picit bosszantó volt a várakozás, főleg nekem, aki köztudottan nagyon türelmetlen... :-o Aztán egyszer csak eljött az idő, szólították Feleségemet, aki szemüvegét hátrahagyva (10 nappal a műtét előtt már nem szabadott kontaktlencsét viselnie) sétált be az ajtón. Én eleinte egy mobiltelefonos játék nyomogatásával próbáltam az időt elütni, de amikor már 40 perce bent volt a 20-30 percesnek ígért beavatkozáson, már csak járkáltam fel-alá. persze felesleges volt az aggodalmam, mert nemsokára meg is jelent "síszemüvegben", picit bódultan (kapott egy nyugtatót előtte), de jól látva. :-)

Hazaérve, a nyugtatótól aludt egyet, majd amikor felébredt, már sokkal jobban érezte magát és ami a legfontosabb, jól látott... A másnapi kontroll is megerősítette, hogy a műtét "nullásra" hozta vissza mindkét szemét, így most már csak arra kell figyelni, hogy kímélő életmódot folytasson, míg teljesen meg nem gyógyul. Ebben nekem is nagy szerepem van, hiszen próbálok neki minél többet segíteni, másrészt szigorú, már-már diktatórikus módszerekkel igyekszem betartatni vele a kímélő életmódot... :-)

Érdeklődőknek két hasznos link a végére:

http://www.auraclinic.hu/
http://www.ratkayimola.hu/

Ismét születésnap

2008-11-08T18:20:00.001+01:00

Az korábbi XXX -hez (http://paha.blogspot.com/2008/11/xxx.html) kapcsolódóan egy újabb bejegyzés. Egy hét elteltével ismét születésnapoztunk, ráadásul duplán: Feleségem és Sógornőm születésnapját ünnepeltük. Aki esetleg nem tudná, ők ikrek, ezért nem meglepő módon mindig egyszerre van a születésnapjuk. :-)

Ma sem volt ez másképp, a rendhagyó csupán az volt, hogy az ünnepi ebédért ezúttal mi ketten voltunk a felelősek: Feleségem főzött én meg próbáltam a lehető legkevesebb kárt okozva segíteni neki. Vendégeink pedig a másik ünnepelt és az Anyuka, azaz Anyósom voltak és úgy éreztük, nagyon jól sikerült az ebéd.

Az ünnepségsorozat ezzel azonban még nem ért véget, délután következett a tortás köszöntés, természetesen a két hölgynek két tortával, két tűzijátékkal és kétszer .. gyertyával. ;-) Sógornőm tortája a hagyományoknak megfelelően oroszkrém-torta volt, míg a Feleségemé az én egyik kedvencem: középen csoki és eper parfé, körülvéve piskótatekercs-szeletekkel. (mire ezt leírtam, úgy érzem mennem kell enni még egy szeletet. :D). Mondanom sem kell, hogy mindkettőt megkóstoltuk...

Ja, nem írtam még az ajándékokról: először idén is színházjeggyel akartam őket meglepni, de ilyen-olyan okok miatt nme sikerült jó előadást kinézni az év végéig. De egyszer csak bevillant valami és vettem három jegyet (egyet magamnak ;-) a "bodies" kiállításra, december közepére. Ja, és a virág sem maradhatott el, természetesen. -<-@

Boldog Születésnapot!!! :-)

Markus buli mégegyszer

2008-11-07T12:11:00.001+01:00

tegnap végre eljött a várva várt pillanat: a DI.fm-n a Global DJ Broadcast adásában újra meghallgathattuk az október 18-i fergeteges Markus Schulz buliról (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html) készült két órás mixet. ahogy a buli, úgy ez az adás is fergetegesre sikeredett, akit érdekel, hallgassa meg itt:

http://axgoo.hu/dl.php/szabadG/sets/01-markus_schulz_-_global_dj_broadcast_(di.fm)_(world_tour_budapest)_11-06-2008-tt.mp3

Légcsavar

2008-11-06T17:20:00.001+01:00

most csak egy rövid beírás, mert (nagyon) vár a munka. :-)

tegnap láttuk a Légcsavar című filmet, Feleségem először, én másodszorra:

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70492&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2

csak annyit szándékozom leírni, hogy véleményem szerint egy eszméletlen jó film. az első felében nyomasztó, aztán fokozatosan megy át izgalmasba, míg a végén... na ezt nem írom le, aki nem látta, feltétlenül nézze meg, aki látta, az is. :-)

20D

2008-11-06T16:39:00.001+01:00

hobbi sportfotósként már több, mint három éve nyúzok egy félprofesszionálisnak mondható Canon EOS 20D gépet (a profi gép szerintem az 1D-nél kezdődik/kezdődött), többször volt már meghibásodása. Egyszer az exponálógomja romlott el (1 napos strandkézilabda után, ahol fújta a szél a homokot...), egyszer pedig elöregedett és tönkrement a zárszerkezete, ami minden (D)SLR gépet előbb utóbb elér, a kérdés mindig csak az, hogy hány tízezer fotó után (az enyém kb. 70000-ig bírta, pontosan már nem emlékszem).

akinek már volt meghibásodott Canon fényképezője, az nagy valószínűséggel találkozott már a Camera Kft. nevű céggel, ők ugyanis a Canon magyarországi hivatalos és sajnos úgy néz ki monopolhelyzetben lévő márkaszervize, így gyakorlatilag minden hibás gép itt köt ki, interneten/fórumokon olvasgatva rengeteg (rém)történetet lehet róluk olvasni. az én masinám is az ő vendégszeretetüket élvezte mindkét esetben, az első hiba 17000 Forintomba fájt, a második súrolta a hetvenezret, ám mivel ha nem is sokat, de azért keresek pénzt a fényképezővel, úgy voltam vele, hogy ennyi belefér. ami viszont egyik esetben sem fért bele az az volt, hogy először egy hónapot, másodszor pedig 2 és fél hetet ültek a gépen, ami miatt sok eseményről szépen lemaradtam és ez nagyon bosszantó volt.

írtam a múltkor, hogy a jégteke-fotózás (http://paha.blogspot.com/2008/10/jgteke_26.html) után ismét bekrepált a gép, de a kezdeti pánikhangulat után egyből tudtam, hogy megint az exponálógombbal van a gond: még fotózni is tudtam vele, ugyanis a gomb most egy olyan állapotban ragadt be, mintha félig le lenne nyomva, azaz szépen nyomta az autofókuszt folyamatosan, nekem csak exponálnom kellett. :) persze ez rohadtul nem volt ilyen vicces, mert pl. a félig "lenyomott" gomb miatt nem tudtam visszanézni a képeket és a felső gombok sem működtek. úgy nézett ki, megint irány a "kamerakáefté"...

este még olvasgattam picit a neten, leginkább az érdekelt, hogy mitől szállhat el az expo-gomb ilyen sűrűn (mivel első esetben homok, második esetben pára volt, valószínű, hogy egyszerűen ilyen érzékeny!!! :-). aztán ráakadtam erre az oldalra:

http://simulated.ca/sim/projects/camera/canon_eos-20d_shutter_replacement/

persze első pillanatban lehetetlennek tűnt, hogy én szétszedjek egy ilyen szerkezetet, de ahogy olvasgattam, a végén már csak azt vettem észre, hogy az ebay-en meg is vettem az új expo gombot 28 dollárért, amiben a postaköltség is benne volt. :-) a leírásban ugye az szerepel, hogy a barátunk felhívta a Canont és postázták neki, de úgy érzem itt Magyarországon ez úgy nézne ki, hogy két hívás után a Camera kft-nél kötnék ki, ők pedig nem hiszem, hogy küldenének nekem bármit is, egy-két jókívánságon kívül... :-) innentől tehát nem volt visszaút, és őszintén megmondom nem a kb. 17000 Ft-os javítási költség miatt döntöttem így, hanem rohadtul nem volt kedvem megint heteket várni a gép elkészültére, inkább a "saját kezembe vettem a sorsom". ugyanakkor az is benne volt a pakliban, hogy

1. nem is tudom szétszerelni, vagy csak részben (az expo gomb cseréjéhez nem kellett végigcsinálni a teljes leírást... )
2. szétszedem azt' nem tudom összerakni
3. nem is az expo gomb a hibás

na mind1, mivel már tudtam, hogy nem viszem a kamerába a gépet, neki is láttam a szétszerelésnek, ami végülis nem volt olyan nagy dolog, egyetlen egy, megfelelő méretű csillagcsavírhúzóval (#00-s philips). amire nagyon kellett figyelni, az az volt, hogy gyakorlatilag minden csavarja más méretű, ezért ezeket jól megjegyezhetően és elkülönítve kellett tárolni. én a leírásban látható megoldás helyett azt csináltam, hogy a leírásban szereplő fotókon számoztam a csavarokat és elkülönített rekeszekbe helyeztem őket.

kb. fél órás szerelés után a gép készen állt arra, hogy beforrasszam az új expogombot, de mivel ez még nem volt a kezemben, jól elcsomagolva eltettem a szétszerelt vázat + a leszerelt részeket.

aztán ahogy telt az idő, egy újabb rizikófaktor jött be a képbe: mivel tudom, hogy a camera kft több hétig is dolgozhat rajta, én meg december 1-én elutazom Macedóniába a kézilabda eb-re, legkésőbb ezen a héten be kellett fejeznem a műveletet, mert ha mégsem ez a baja, akkor pénteken le tudjam adni szerelésre. lestem hát a postát nagyon és szerencsére az utolsó előtti napon (ma) meg is érkezett a gomb. úgyhogy nekiláthattam a forrasztásnak is...

annyit kell még tudni, hogy bár (villamos)mérnök-informatikus diplomám van és használtam már életemben sokszor forrasztópákát, nem mondanám, hogy a páka nagymestere lennék, így ez a rész ígérkezett a legkritikusabb műveletnek az egészben. szerencsére Fateromtól kaptam nemrég egy márkás forrasztópákát, egy egészen vékony heggyel kiegészítve, így ha nem is könnyen (2 kisebb égési sérülés + sok szentségelés... :-), Feleségem segítségét igénybe véve (aranyos volt, közben azt mondta: olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki épp legózik - és valljuk be volt is benne valami...) végül a helyére forrasztottam a gombot. következett az összeszerelés, ami az előre lementett, számozott fotóknak és a szépen eltárolt csavaroknak köszönhetően már gyerekjáték volt.

persze mondanom sem kell, hogy az első adandó alkalommal, mikor már olyan szinten volt a gép, hogy az akksit bele lehetett tenni és kipróbálni, én ezt meg is tettem és láss csodát, MŰKÖDÖTT!!!

rögtön fényképezőgép-szerelő atyaúristennek képzeltem magamat és szinte rózsaszín ködben úszva csavartam helyére az utolsó csavarokat, raktam fel az objektívet, toltam be a cf kártyát és csináltam az első tesztképeket. mintha most kaptam volna életem első gépét... :)

most következik az a fázis, hogy éles körülmények között, mérkőzésen is tesztelni kell, és közben izgulni, hogy jó lett-e a forrasztás, jól dugtam-e be minden belső csatlakozót, stb, stb... mindenesetre ha nem is most azonnal, de hamarosan rendelek egy tartalék gombot, hogy ha legközelebb ilyen van, egy este alatt kicserélhessem. ami fejtörést okoz majd, hogy ha megint eljön a "zárhalál" ideje, azzal meg merjek-e próbálkozni. a leírásból is látható, hogy ez egy fokkal már nehezebb, de nem lehetetlen. és persze zárat is lehet venni az ebay-en... :-)

amit csatolva küldök képet, az a saját fotóm, de csak ez az egy kép van, sajnos a művelet részletes dokumentálásához nem volt energiám...

XXX

2008-11-04T10:29:00.003+01:00

A hétvégén a baráti körünkből újabb tagot ért utol az XXX, azaz töltötte be a harmincadik életévét. Én már tavaly túlestem ezen és ha nem is zuhantam mély lelki válságba miatta, azért egy picit elgondolkodtatott, hogy bizony mindannyian öregszünk.

A születésnapi bulira készülve sok fejtörést okozott az ajándék kiválasztása, Feleségemmel sokminden eszünkbe jutott, ám egyszer csak kipattant a szikra ... (a mai napig nem tudjuk biztosan kinek a fejéből... :-). Azt találtuk ki, hogy a bulira meghívott többi baráttal "szövetkezve" egy sörzsiráffal lepjük meg az ünnepeltet. (Az tapasztaltam, hogy nem mindenki tudja mi az a sörzsiráf, ezért álljon itt egy link: http://www.beertubes.com)

Kisebb nehézségek árán sikerült is beszerezni az árut, majd még "kisebb" nehézségek árán kedves Feleségem szépen be is csomagolta, és így indultunk szombaton _vonattal_ :) a buli színhelyére. Mivel a tárgy nem kis helyet foglalt, az utazóközönség mindenhol furcsán nézett rám, de végül épségben és egyben megérkeztünk mind a hárman :) a buli helyszínére, az ünnepelt lakásába, ahol a buli zaljott.

A buli épphogy elkezdődött, mikor megérkeztünk, 1-2 "welcome drinkkel" mi is hamar jó hangulatba kerültünk, az - addigra már hatalmas - éhségünket pedig különféle finom szendvicsekkel és hidegtállal csillapítottunk. :-) Amikor pedig megérkezett az utolsó "tettestárs" is, aki az ajándékozásban részt vett, sor került a meglepetés átadására is. A hatás leírhatatlan volt... ünnepeltünk az első alkatrész (a zsiráf talapzata) alapján elképzelni sem tudta, mi lehet az, csak amikor a plexi csövet kibontotta, akkor jött rá. :-)

Mondanom sem kell, hogy az este folyamán nem egyszer néztünk a zsiráf "gyomrába", azaz kellett őt újratölteni friss és hideg söröcskével. :-) Közben hatalmas karaoke partiba torkollott az este, de akkorába, hogy egy két nóta erejéig én is beszálltam, pedig nem sűrűn szoktam ilyet tenni...

Az ünnepeltnek ezúton is mégegyszer boldog születésnapot és végezetül álljon itt néhány emlékezetes kép az estéről:

God Save the Queen

2008-10-30T22:56:00.000+01:00

Most éppen buszon utazom hazafelé, így talán lesz egy kis időm írni. :)

Szóval kedden voltunk Queen koncerten, ráadásul nem is akárhogyan: Feleségem, Sógornőm, Tesóm és Sógorom. :) A Queen-ről azon kívül, hogy egy feledhetetlen és utánozhatatlan zenekar (volt), azt kell tudni, hogy Tesóm volt nagy rajongó régen, én általa kedveltem meg őket és hallgattam nagyon sokat.

Amikor megláttuk, hogy koncert lesz Magyarországon (értelemszerűen szegény Mercury és a "nyugdíjba vonult" Deacon nélkül), kitaláltuk, hogy milyen jó lenne elmenni. Kapóra jött, hogy Tesóméknak esküvője volt, így a két koncertjegy a nászajándékunk része volt, Sógornőm meg a Feleségemtől kapta a születésnapjukra. :)

Így vágtunk hát neki a Sportarénának, illetve előtte "melegítettünk" egy jót egy közeli söröző-pizzériában, ahol nem meglepően több, külföldi rajongó is gyülekezett. A nyolc órára meghirdetett koncert kb. negyed kilenckor el is kezdődött (szerencsére nem volt előzenekar...), mi a küzdőtér eleje felé a szélén álltunk, ott elég nagy tömeg volt, de azért kényelmesen ki lehetett bírni.

Nem tudom pontosan, kb. 1,5-2 órás lehetett a koncert, aminek leírásába nem mennék bele, elég sok objetkív/szubjektív beszámolót lehet olvasni róla. én személy szerint élveztem, de ezzel nem mindenki volt így, már a szűkebb családi társaságunkban sem. Én még sosem voltam Queen koncerten, viszont anno videóról nagyon sokat láttam, így volt összehasonlítási alapom. Természetesen ez az előadás, formáció meg sem közelíthette a valaha volt leggyengébb "klasszikus" Queen előadást sem, de nekem, mint rutintalan koncertrejárónak tetszett a látvány és a hang, továbbá jó volt hallani és ezzel együtt felidézni a régi nagy slágereket, amikből volt egy pár.

A két "őstag", Brian May és Roger Taylor még mindig láthatóan nagyon tudnak zenélni (gitározni ill. dobolni) és érdekes, hogy bár mindketten megöregedtek, May-en ez csak közelről látszik, Taylor-ról viszont már messziről is megmondható, hogy "régóta van a pályán"...

Az "új" énekesről, Paul Rodgers-ről nemigen tudok mit elmondani azon kívül, hogy hasonlít Chuck Norrisra... :) Maradjunk annyiban, hogy szerintem tisztességesen megcsinálta azt, amiért ott volt, amiért ő énekelhet most a Queen-ben.

Az estéről azt hiszem ennyi elég is (főleg, hogy mindjárt le kell szállnom :), de biztos, hogy valamelyik nap "leporolom" a Queen mp3-aim és azt fogom hallgatni.

vám

2008-10-28T12:25:00.001+01:00

nem is olyan régen, olyan 21. századi módon, vásároltam egy nagyobb értékű tárgyat az interneten, egy amerikai cégtől. a vásárlás nem a népszerű online aukciós portálon zajlott, hanem én kerestem e-mailben a céget, pár e-mail küldésével megbeszéltük az árat, a postaköltséget, hitelkártyámról leemelték az összeget, majd másnap fel is adták a küldeményt, "usps global priority mail"-lel. (ezt hívják azt hiszem nemzetközi gyorspostának).

ez volt csütörtökön, és mivel - szintén 21. századi módon - az interneten nyomon lehet követni, hogy hol jár a küldemény, következő kedden már az "out of foreign customs" bejegyzés állt a küldemény státuszánál, aminek egyrészt örültem (legalább már Magyarországon van), de ugyanakkor eszembe jutott az, amire nem gondoltam: előfordulhat, hogy vámot kell majd fizetni rá.

itt meg kell állni egy pillanatra, pár tévhitet eloszlatni:

1. amióta kis hazánk az EU tagja, az únión belülről érkező küldeményekre nem fognak és nem is vethetnek ki semmilyen vámot, azaz ha valaki mondjuk Németországból vagy Angliából vásárol valami, az ugyanolyan küldeménynek minősül, mintha Magyarországon belül vásárolta volna.

2. fentiekkel szemben ha EU-n kívülről történik ugyanez, akkor a jogszabályoknak megfelelően vámot ÉS forgalmi adót is raknak, rakhatnak rá!!!

***
a négynapos ünnep miatt vártam, hátha mégis megérkezik, ám hétfőn a csomag helyett csak az értesítő jött, hogy ugyan fáradjak már be a vámhivatalba a csomag vámkezelése ügyében. rögtön elöntött az ideg, ugyanis jópár éve már jártam ott egyszer, akkor is valamit vettem, ami ott kötött ki és nem túl kellemes emlékekkel (hatalmas tömeg, lassú, pofátlan ügyintézés) távoztam. az ügyfélfogadási idő is elég "érdekes": hétfőn 8-tól este 6-ig (szegények!!! :), kedd-csütörtök 7.45-től délután 3-ig, pénteken meg 7.45-től DÉLIG meresztik az alkalmazottak a seggüket a hivatalban.

felkerekedtem hát, és ma nyitásra, azaz 7.45-re befáradtam. a folyosó még üres volt, de az ablakok mögött már várakoztak a sürgő-forgó alkalmaztottak. hamar szólítottak is az ötös ablakhoz, itt a kezembe nyomott paksaméta után közölték, hogy menjek az 1-es ablakhoz, ahol a vámtiszt foglalkozik majd az üggyel. így is lett, egy egyenruhás fiatalember elszedte a papírokat, majd kb. 3 perces ügyintézés után kezembe is nyomta a határozatot. kokrét összegeket nem fogok írni, a lényeg az, hogy fizettem az áru és a postaköltség (!!! igen, ez is beleszámít az ún. vámalapba !!!) 3.5%-ának megfelelő vámot és a _vámmal_növelt_összeg_ után még 20% áfát. miután ezzel megvoltam, visszamehettem az 1. ablakhoz, ahol elvették a papírokat és kb. negyed órás várakozás után szólítottak a folyosó másik végén lévő kiadóhoz, ahol a vám + áfa és a "kezelési költség" !!! megfizetése után magamhoz is ölelhettem a küldeményt.

nem én voltam az első, aki így járt és nem is ez a lényeg, hanem az, hogy pár új dolgot is megtudtam, miközben várakoztam (közben jöttek más "ügyfelek" is):

1. ha van a küldeményben számla (nem baj, ha idegen nyelvű), akkor annak a _végösszege_ alapján állíapítják meg a vámot. (azt sajnos nem tudom, hogy ebben az esetben is be kell-e menni, vagy ilyenkor kiküldik a csomagot és elég a postásnak fizetni?)

2. ha nincs a küldeményben számla, ahogy az én esetemben sem volt, akkor megkérik a címzettet, hogy vigyen magával. én is így tettem (kértem a céget, akitől vettem, hogy e-mailben toljanak át egy számlamásolatot), és ennek alapján történt a vámtétel megállapítása. ugyanakkor láthatóan rohadtul nem érdekelte a vámtisztet az, hogy miféle idegen nyelvű papírt dugok az orra alá, egyszerűen megnézte a "TOTAL" után szereplő összeget és azzal számolt. (igaz, a számlát nem kaptam vissza).

3. volt egy fickó ott, akinek sem a csomagban nem volt számlája, se nem vitt magával, neki azt tanácsolták, hogy nyomtassa ki a paypal (el voltam ájulva, hogy egy ilyen bürokratikus intézményben, mint a posta, van fogalmuk arról, mi az a paypal) vagy az ebay (vazze, ezt is ismerik? :) tranzakció "bizonylatát" és ezt hozza be, vagy ha banki átutalással fizetett, akkor a számlakivonatot vagy az internetbankot kinyomtatva...

internetes vásárlásokkal foglalkozó fórumokon szokták javasolni, hogy ilyen esetben, mint az enyém, kérjük meg az eladót, hogy küldje ajándékként a küldeményt (ilyenkor magasabb a vámmentes érték határa - konkrét összeget nem tudok), vagy pedig eleve kevesebb összegről írja a számlát. ezen kívül is van még sok egyéb módszer, amikkel most nem szándékozok foglalkozni, inkább csak eljátszadoztam a gondolattal, hogy vajon mi történt volna, ha a tegnap e-mailben kapott számlát picit "módosítom" kinyomtatás előtt, vagy ha valaki a paypal bizonylatot másítja meg egy picit...

az egész történetben a plusz fizetésen kívül (ami végülis ha törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, akkor teljesen jogos) az nem tetszett csak, hogy ha én egyszer fizetek egy valag pénzt azért, hogy határidőre itt legyen a küldemény (mert így történt és persze nem ért ide öt nap alatt...), akkor miért nem lehet megoldani azt, hogy az a nyomorult postás autó (ami egyébként hétvégenként is dolgozik) elhozza a cuccot ide, ahol helyben ki tudnám fizetni? ehelyett még nekem kellett utaznom 120 km-t, elégetni egy csomó benzint és elpazarolni egy csomó munkaidőt... :-(

Windows Mobile - avagy PDA emuláció

2008-10-27T14:07:00.004+01:00

mivel munkám során most épp windows mobile operációs rendszerrel felszerelt pda-ra, azon belül is a csodálatos lebutított mobil internet explorerre fejlesztek, szükségem volt egy emulátorra, mellyel a számítógépemen tudom tesztelni a munkám, anélkül, hogy össze-vissza kattognék a pda-mon.

sok leírás van róla a neten, hogy hogyan kell egy működő emulátor környezetet összerakni, de általában mindegyik az microsoft letöltési útvesztőjébe vitt. követelt tőlem mindent, még visual studio-t is, pedig nekem csak egy egyszerű emulátorra volt szükségem. végül pár órányi szenvedés után sikerült összerakni egy működő verziót, hálózattal együtt. ezt próbálom meg röviden összefoglalni:

LETÖLTÉSEK:

1. Microsoft Device Emulator 3.0 letöltése

http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?familyid=a6f6adaf-12e3-4b2f-a394-356e2c2fb114&displaylang=en

letöltött file: vs_emulator.exe

2. Microsoft Virtual Pc 2007 letöltése

http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=04d26402-3199-48a3-afa2-2dc0b40a73b6&DisplayLang=en

letöltött file: setup.exe -> átnevezve Microsoft Virtual PC 2007.exe

erre azért van szükség, mert ahhoz, hogy a virtuális pda-n legyen hálózat, szükség van valami hálózati meghajtóra is, amit viszont nem lehet külön telepítővel letölteni, csak ezzel a virtual pc-vel együtt. cserébe viszont megkapjuk a virtual pc-t, amivel akármennyi és akármilyen oprendszerű virtuális gépet tudunk telepíteni a saját rendszerünk alá.

3. Activesync letöltése

http://www.microsoft.com/windowsmobile/activesync/activesync45.mspx
http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?displaylang=hu&FamilyID=9E641C34-6F7F-404D-A04B-DC09F8141141

letöltött file: setup.msi -> átnevezve activesync.msi

ez azért kell, mert ezzel tudunk szinkronizálni a gépünket és a virtuális pda-t, így megkönnyítve mondjuk a fájlok másolgatását és hasonló műveleteket.

4. A megfelelő Windows Mobile IMAGE file letöltése

Itt el kell döntenünk, hogy milyen oprendszerrel ellátot PDA-t szeretnénk. a régebbi, 1-2 éves modellek windows mobile 5-tel vannak ellátva, míg az újabbakon 6-os, illetve épp az előbb olvastam, hogy van már 6.1-es is.

a verziónak és azon belül is a típusnak (PDA, smartphone) megfelelően különböző image fájlokat lehet letölteni:

WM6: http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=38c46aa8-1dd7-426f-a913-4f370a65a582&DisplayLang=en
WM5: http://www.microsoft.com/downloads/details.aspx?FamilyID=c62d54a5-183a-4a1e-a7e2-cc500ed1f19a&DisplayLang=en

én egyelőre a WM5-t próbáltam, itt egy efp.msi fájlt kell leszedni.

TELEPÍTÉS:

Itt csak a sorrendet írom le, aki nem képes ezen átverekedni magát, az valószínű már nem is jutott el idáig, vagy nem is olvassa ezt a post-ot. :)

1. Microsoft Virtual Pc 2007
2. Microsoft Device Emulator
3. Activesync
4. Image

Ha minden oké, a start menüben lesz egy "Microsoft Windows Mobile 5.0 MSFP Emulator Images" almenü és abban különböző fajta "gépek", melyeket ha elindítunk, már nyomkodhatjuk is kedvenc virtuális eszközünket, ahogy az a csatolt képen is jól látszik...

Nekem elsőre, mikor bekapcsoltam, nem volt hálózat. Ehhez annyit kellett még tennem, hogy a beállításokban a megfelelő fizikai hálózati kártyához hozzá kellett kötnöm a virtuális eszköz hálózati kártyáját, majd nyomni rajta egy soft resetet.

Jégteke

2008-10-26T19:53:00.003+01:00

le merném fogadni, hogy nagyon kevés ember tudja, mi az a jégteke. de a hivatalos curling elnevezésről sem tudják, hogy pontosan milyen játék az, legfeljebb hallottak róla illetve látták a tévében.

az eurosport a "winter season" során rendszeresen beszámol a nagyobb eseményekről, én is így találkoztam a curlinggel először és bár nem értettem, szerettem/szeretem nézni. persze közben a szabályok is világosak lettek, nem túl bonyolultak. természetesen nem fogom most leírni őket, akit érdekel, úgyis megtalálja a neten.

azt is tudni kell, hogy a kilencvenes évek óta Magyarországon is bontogatja szárnyait ez a sport, és ha valakinek még beugorhat a curling szó hallatán valami, az azért van, mert a "fittnesskirálynő" Béres Alexandra is aktív, válogatott játékos.

számomra ez a sport akkor "jött ki a tévéből", amikor egy ismerősöm (aki mellesleg a kedvenc egyesületem, az FTC, frissen alakult curling szakosztályának az elnöke) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni fotózni egy-két mérkőzésüket. kisebb-nagyobb időpont-egyeztetések után májusban végül sor került rá.

a helyszín a magyar curling "fellegvára", a kamaraerdei curling klub volt, amely egy csendes helyen fekszik valahol budapest és budaörs határában, az erdő szélén. előzetesen annyi instrukciót kaptam, hogy hideg lesz (3-4 fok), a jég csúszik, és mivel nem egyszerű a curlinghez nélkülözhetetlen jó minőségű jég fenntartása, mindenképp vigyek egy tiszta váltócipőt. már nem emlékszem pontosan milyen versenysorozat mérkőzéseit fotóztam, de szerencsém volt, mert ahogy általában mindig, mind a két pályán, felváltva zajlottak az események, így bőven volt mit fotózni. bár meg kell hagyni, hogy egy kézilabdamérkőzéshez képest elég "statikus" sportág, azért bőven akad téma, főleg ha az ember észrevesz apró részleteket is, amihez viszont az kell, hogy minél több időt töltsön el a "jégen".

ennek megfelelően nemrég ismét örömmel fogadtam el a felkérést egy újabb fotózásra, amire tegnap került a sor. most kevesebb időm volt, csak két meccset fotóztam (párhuzamosan), de most is élmény volt az egész, csak a végére nagyon átfáztam.

az első fotózás előtt alkalmam volt egy követ lökni, mondanom sem kell, hogy a pálya feléig se ment el, de ez nem szegte kedvemet és remélem, hogy egyszer ki is tudom majd próbálni, hogy milyen ez a játék belülről. erre elvileg van is esély, mert az ismerősömtől, aki felkért a fotózásra, ígéretet kaptam, hogy ha hozok elég embert, tart nekünk egy bemutató edzést. :-)

arról azonban, hogy ne 100% pozitívumként maradjon meg ez a nap, a fényképezőm gondoskodott. mivel a jégen hideg volt, tudtam, hogy utána nem szabad bekapcsolni, hagyni kell felmelegedni. így is tettem, illetve csak azt hittem, hogy így teszem, ugyanis a fotóstáskám szépen megőrizte a belerakott gép hidegét, és hiába pihent a gép 2 órát, amikor kivettem a kézilabdacsarnokban, úgy látszik még nem volt eléggé átmelegedve, én meg hülye voltam és bekapcsoltam, amitől úgy néz ki, hogy az exponálógomb megint tönkrement... de ez már egy következő beírás témája lesz majd...

receptklub

2008-10-21T11:35:00.001+02:00

múlt szombaton egy újabb rejtett (jó) tulajdonságomra derült fény... :-)

szeretek fogadalmakat tenni és ezért amikor még híre-hamva sem volt a lakásunkban tűzhelynek, megfogadtam, hogy ha egyszer lesz, megpróbálkozom majd ételek elkészítésével is. lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy ez legyen csak a nők dolga, de én ezzel nem értek egyet. szerintem tök jó dolog sütni/főzni és közben érezni azt, hogy valamit alkot az ember. persze rohadtul nincs benne gyakorlatom, legfeljebb pár egyszerű (pl. rántotta vagy tiramisu) elkészítését próbáltam eddig, ezen kívül csak láttam, hogy pl. Anyukám hogyan készíti az egyes ételeket.

ennek megfelelően nem kis kihívásnak tűnt most, hogy végre kész a konyhánk (erről majd egyszer máskor egy nagyobb post keretein belül, addig psszt... ;-), a sajttorta (cheesecake) elkészítése.

nem tudom ki ismeri ezt a süteményt, én mikor először hallottam, értelemszerűen egy "sajtízű", sós valamire gondoltam. de amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy egyáltalán nem sós... :-) és nagyon finom! ez tavaly tavasszal történt, mikor volt szerencsém 1.5 hónapot az 'államokban tölteni (szintén egy későbbi beírás témája lenne, ha egyáltalán még aktuális lesz valaka... ;-) és kedves háziasszonyunk, Krisztina készített mindenféle finomságokat, többek között ezt is.

aztán később elküldte a receptet, én meg nekiláttam. először elméletben, ugyanis a receptben szereplő mértékegységeket (cup, oz, Fahrenheit-fok :) át kellett számolnom, majd gyakorlatban is: kellett venni hozzá ilyen csatos sütőformát, csinálni egy tortalapot morzsolt kekszből, majd kemping sajtból (!) és pár kiegészítőből megkeverni a "tésztáját". nem volt túl bonyolult, a legtöbb időt és energiát a kekszmorzsolás vitte el (persze utána már megtudtam, hogy lehet morzsolt kekszet is venni... ). először az alapot sütöttem ki 10 perc alatt, majd ráöntve a cuccot, 70 perc alatt elkészült a torta. miután kihűlt, leszedtem róla a formát, bevágtam a hűtőbe és délután már lehetett is fogyasztani.

a hatás leírhatatlan volt. :-) először én kóstoltam meg és elégetetten állapítottam meg, hogy majdnem olyan jó az íze, mint amit tavaly kóstoltam, de a legnagyobb öröm mégis az volt, hogy a család minden tagjának ízlett (vagy legalábbis azt mondták :-) és le voltak nyűgözve, hogy én ilyet is tudok... :D

úgyhogy valami elkezdődött, már meg is van a következő étel-jelölt, de hogy mi azt nem árulom el...

akit érdeke a sajttorta receptje, annak el tudom küldeni, de szerintem 10 másodperc gúglizás után magától is megtalálja. csatoltam egy képet, az enyém ugyanígy nézett ki, csak az a zöld izé nem volt rajta díszítésnek, de ígérem legközelebb olyan is lesz...

jó étvágyat.

Markus

2008-10-19T20:23:00.000+02:00

az egész úgy kezdődött, mint (gondolom) sok embernél, aki napi 8-10 órákat ül a gép előtt: nem tudtam annyi új nekem tetsző zenét beszerezni :-), mint amennyit hallgattam munka közben, ezért gondoltam halgassunk online rádiót. a magyar kereskedelmi rádiók online adása szóba sem jöhetett, mert amit azok adnak, az kis kivétellel (mr2... ) nem nevezhető szórakoztatásnak, így rövid keresgélés és próbálkozás után rátaláltam a www.DI.fm "adóra", amelyik az elektronikus zenék összes műfaját sugározza napi 24 órában, megállás nélkül. magam sem tudtam, melyik csatorna (stílus) mit takar, ezért eleinte kattogtam össze-vissza, volt olyan zene, amin majd' elaludtam, de volt olyan is, ami idegesítő volt. végül megmaradtam a trance csatornánál és rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy ha a gépen zenét hallgatok a munka mellé, akkor olyan 90%-ban ez szól.

nem fogok belemenni abba, mi a trance műfaj pontos definíciója, a wikipedia-n pár kattintással megtalálható, a lényeg az, hogy ez a zene számomra valami olyasmi, ami nagyon jó egyrészt háttérnek, ha dolgozom, ugyanakkor mint kiderült, autóvezetéshez, főleg hosszabb utakon is nagyon fekszik, főleg ha 130-nál is elnyomja a motorzajt... :-) az is kiderült, hogy nem mindenki osztja ezt a nézetemet, volt olyan pl., hogy véletlenül ez maradt bekapcsolva az autóban és az útitársaimat eléggé felidegesítette ez a zene. :)

utoljára 2007 nyarán voltam diszkóban, korfun buliztunk egy hatalmasat menyasszonyommal és tesójával, de ott is és minden korábbi diszkólátogatásom alkalmával ilyen "sláger" zenék szóltak, amik nem voltak rosszak (csak piamennyiség kérdése minden... ;), de sokszor gondoltam a DI.fm hallgatása közben, hogy milyen lehet egy olyan buli, ahol csak ilyen zene szól megállás nélkül. tovább erősítette ezeket a gondolatokat, hogy nagyon sokszor hallottam egy Markus Schulz nevű fazont játszani a Global DJ Broadcast műsorán, ami minden csütörtökön hallgatható többek között ezen az online adón. általában stúdióban felvett "szettek" mennek, de néha (illetve ha jól tudom minden hónap első csütörtökjén?) élőben felvett szetteket is lehet hallani, amelyek még így rádión keresztül is átadták, hogy mekkora hangulat van egy-egy ilyen bulin.

ekkor már tudtam, hogy ha MS egyszer Magyarországon jár, szeretnék ott lenni, már csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz ez... olvastam, hogy korábban többször (azt hiszem háromszor) is játszott már nálunk, így volt esély a folytatásra... aztán már nem is tudom honnan, de értesültem róla, hogy október 18-án ismét hazánkba látogat. rövid nézelődés és fórumozás után már kattintottam is az online jegyvásárlásra, gyorsab vettem két bilétát, 2900 Ft/db áron. azért kettőt, mert abban biztos voltam, hogy nem egyedül megyek, ám abban még nem, hogy ki jön velem. :)

kézenfekvő lehetőség volt, hogy Drága Feleségemet viszem magammal, ám ő elég határozottan közölte, hogy nagyon nem neki való ez az egész, ezért felejtsem el, de Kedves Sógornőm biztosan szívesen eljönne velem. amellett, hogy ahogy már írtam, legutóbbi "diszkózásunk" vele nagyon jól sikerült, azért is örültem volna, ha jön, mert ő egy fokkal rutinosabban mozog az ilyen helyeken, mint én. értsd ezalatt azt, hogy velem ellentétben legalább már járt pl. a híres-hírhedt "dokk"-ban, hogy mást ne említsek.

igen, ez azért is volt kulcskérdés, mert kiderült, hogy Markus október 18-i fellépése egy "White Angel" nevű szórakozóhelyen lesz, amiről megtudtam, hogy eléggé "elit" hely, annak minden velejárójával együtt. olyan kifejezések jelentését tudtam meg, mint "dresscode", illetve "face control", és egy picit meg is ijedtem attól, hogy hozzám hasonló földi halandó (nem luxusautóval, szilikonmellű nővel és többszázezres ruhával érkezik) be sem mehet oda. szerencsére a fórumon, ahol a rajongók a bulival foglalkoztak, hamar kiderült, hogy bár ez a white angel tényleg ilyen hely, ez most nem olyan buli lesz. ezt később "hivatalos közleményben" meg is erősítették a szervezők, mondván a "trance és progi bulikon megszokott dresscode és árszínvonal" lesz...

ennek ellenére nagyon örültem, hogy Sógornőm igent mondott és így tegnap este, rövid "alapozás" után, fél 11 körül el is indultunk a buliba. Tesóm személyében sofőrszolgálatunk is volt, így vagy negyed óra alatt oda is értünk, ami csak azért volt rázós, mert még kiszállás előbb le kellett satuznom a magammal vitt "biztonsági sört"... :-) hamar bejutottunk, szerencsére nyoma sem volt a szigornak, amitől tartottam és a ruhatár meglátogatása után máris a teremben találtuk magunkat. még szinte teljesen üres volt, és a korábban a neten látott fotókhoz képest kicsinek tűnt, még így üresen is. miután "megismerkedtünk" az egyik pultossal, fent a galérián kerestünk egy kényelmes bőrfotelt és beszélgettünk, míg a zene hangereje engedte...

közben megválaszolásra került egy másik fontos kérdés is: a fórumon írták, hogy plazmatévék vannak a vécében, és tényleg! :-) igaz, hogy inkább lcd monitorok voltak azok, de valóban minden piszoár felett van egy és ha nem is film ment rajtuk, de legalább egy bájos hölgy többször is elmondta, hogy ha unatkoznánk, vár minket az előtérben... :-o mivel én nem unatkoztam, nem kerestem a társaságát, ellenben a tükörrel telerakott helyiségben többször majdnem a falnak mentem, mire kitaláltam. mint megtudtam, a női vécében nincsenek chippendale fiús lcd-k, ám a "fülkék" szintén tükörrel borítottak, így az ember lánya nézheti magát közben... :D

ahogy telt az idő, egyre többen lettek, és egyre jobb lett a hangulat úgy összességében is, meg személy szerint nálunk is, és úgy sacc/kb. éjféltől már azon kaptuk magunkat, hogy megállás nélkül táncolunk, amit csak néha szakít meg pisi- illetve italszünet... :-) aztán olyan hajnali egy körül megérkezett Markus, és kezdetét vette a jó értelemben vett őrület. nem igazán lehet pontosan leírni, hogy milyen volt, az előbb találtam egy kis videót, amit az egyik vendég készített telefonnal vagy fényképezővel, ez egész jól szemlélteti:

http://www.youtube.com/watch?v=VRm51BGtMMc

a lényeg az egészben az, hogy én még sosem táncoltam ennyit egyfolytában, ami azt jelentette, hogy amíg Markus befejezte a 3,5 órás műsorát, nem volt megállás... számomra óriási élmény volt a korábban csak felvételről hallott zenéket és hangulatot élőben átélni úgy, hogy azt láttam, hogy körülöttem mindenki hasonlóan jól érzi magát: annak ellenére, hogy nagy tömeg volt, nem volt nagyobb lökdösődés, nem voltak aggresszív alakok, mindenki mosolygott és átadta magát a zenének. az is nagyon jó volt, hogy gyakorlatilag nem volt füst (semi cigaretta, sem füstgép), és a hőmérséklet is pont ideális volt.

közben gondolkodom, hogyan jellemezhetém még az egészet, de nem igazán tudom leírni, a lényeg, hogy mindketten nagyon-nagyon jól éreztük magunkat és abszolút jó döntés volt, hogy elmentünk!!!

miután Markus elköszönt, a buli még folytatódott, de mi már ebben nem vettünk részt, hazataxiztunk és eldőltünk, mint egy zsák... :)

alig várom már november első csütörtökét, ugyanis ahogy írtam, a novemberi "élő" global dj broadcast nem máshonnan fog szólni, mint a tegnapi buliról, egy kétórás verzió keretein belül. kíváncsi vagyok milyen lesz magunkat "hallani"... :-)

Veréb úr

2008-10-16T16:18:00.001+02:00

már megint nem arról írok, amiről elképzeltem, de ezt muszáj leírni. :)

tegnap Feleségemmel ausztriába utaztunk, és miután kb. két órát álltunk az m1-en a dugóban (még sosem sétálgattam egy autópálya közepén ;), kigyulladt a kocsiban az "engine check" lámpa. hatalmas pánik lett úrrá rajtunk, mert bár a motor minden feltűnő rendellenesség nélkül járt, sosem jó egy ilyen hibával utazni, főleg nem távolodni az otthonunktól.

első körben haza akartunk fordulni, de gondoltam teszünk egy próbát és beírtam az igo8-ba, hogy keressen nekem autószerelőt tatabányán. ki is adott a gép egy tekintélyes listát, amiből az egyik legközelebbi a "Veréb autószerviz" volt. őszintén szólva azért is választottuk ki ezt, mert legalább már a nevéből nem sugárzott az, hogy ott egy valag pénzzel le fognak nyúlni, sokkal inkább egy barátságos autószerelő úr "emberi léptékű" műhelyét sejtette.

és így is lett, a gép odavezetett egy műhelyhez, ahol Veréb úr épp egy autót bütykölt, de nagy szerencsénkre ezt félbehagyta és kérte, hogy álljunk be a másik szabad helyre. bent előszedett egy "kütyüt", amid rádugott a kocsi számítógépének kimenetére, majd az egészet egy láthatóan vadi új laptopra csatlakoztatta.

a laptopon aztán elindított egy leginkább kisgyerekeknek készített játékprogramra emlékeztető szoftvert (meg is jegyezte, hogy míg más a játékgépbe dobálja a pénzét, ő egy ilyet vett magának - és ehhez nem is kell esténként elmennie otthonról... :-), amiből hosszas nyomogatás után meg tudta mondani, hogy az autó számítógépe egyszer (!) gyújtáskimaradást észlelt a 4. hengernél. az is nagyon komoly volt, hogy a gép azt is meg tudta mondani, hogy 860-as fordulatszámon, 25 km/h órás sebességnél történt az észlelés. Veréb úr egy kattintással kitörölte a hibát (elaludt a rettegett lámpa), majd beindítottuk a motort, hogy jelentkezik-e újra.

mivel nem jelentkezett, azt tanácsolta, hogy folytassuk utunkat, és ha megint előfordul úgy, hogy látható/hallható változást (pl. nem megy az egyik henger) nem érzékelünk, akkor cseréljünk gyertyát vagy gyújtókábelt. a műveletért 2000 Ft-ot kért, ami figyelembe véve az eset sürgősségét, valamint azt, hogy nyilvánvalóan ő is szeretné, hogy a "játékszer" előbb utóbb visszahozza az árát, egyáltalán nem volt sok. bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna és mennyiért egy márkaszervizben...

szerencsére a hátralévő ötszázvalahány kilométer során nem gyullad ki újból a lámpa, így egyelőre nem aggódunk, ugyanakkor jó tudni, hogy az autó ennyire törődik magával, hogy minden kis hibát feljegyez. :)

aki tatabányai és nem ismeri Veréb urat, az keressen rá a google-ben, pár "szaknévsor-szerű" oldalon fent van.

kocka bejegyzés

2008-10-07T13:42:00.001+02:00

miközben én itt irogatok, egy másik (hp márkájú) laptopra próbálok épp felszenvedni egy windows xp-t. (vistáról egyelőre hallani sem akarunk ;)

ez már a második eset, amikor a telepítő már az elején elszáll kékhalállal, de azt hiszem most rájöttem az okára: valamiért a sata merevlemezekkel lehet a baj, mert bár az eredeti windows xp telepítőben nincs sata driver, ha egy olyan telepítőt használok, amire korábban felraktam a sata drivert, gond nélkül fut a telepítő.

bocs, ha triviális dolgot írtam le, de bízom benne, hogy valakinek hasznára válik.

és hogy hogy kerül a csizma az aszatalra? azaz a sata driver az xp telepítőre?

http://www.nliteos.com/nlite.html

Boldog Születésnapot!!!

2008-10-07T13:23:00.001+02:00

említettem már, hogy sokmindenről akarok írni és folyamatosan jutnak eszembe újabb dolgok.

de menjünk csak szép sorjában, legfeljebb ha nagyon feltorlódnak a dolgok, majd egész karácsonykor blogolni fogok. :-)

szóval Édesapám múlt héten, pontosabban október 2-án lett 60 éves, azaz kerek születésnapot ünnepeltünk. tovább növelte az ünnep fényét, hogy a születésnap egyben a nyugdíjaskorának kezdetét is jelentette. sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy negyedikén, szombaton a teljes szűk család (mind a hat fő, három házaspár ;) összejött és egy családi ebéddel + utána tortázással ünnepeltük meg a jeles eseményt.

és hogy mi volt az ajándék? most már elárulhatom, miért voltunk pécsen korábban: kapott a családtól egy olyan fotelt, amiben ha az ember hátradől, akkor feljön egy lábtartó és a támlája is hátrébb megy, így hatalmasakat lehet aludni benne. azt hiszem mostantól ebben fogja nézni a tévét.

készült két videó is az eseményen, ezek linkjét be is teszem, remélem nem bánja. valamint csatolok egy fotót is.

http://www.youtube.com/watch?v=_OxW7ElmDEg
http://www.youtube.com/watch?v=KzDZp9A7OKM

mégegyszer Boldog Születésnapot! ;-)

204

2008-10-06T17:15:00.001+02:00

így is van, megtaláltam az említett buszjáratot.

csináljunk hát egy kis reklámot neki:

http://www.bkv.hu/busz/204.html

békásmegyer - újpest-Központ 30 perc
békásmegyer - rákospalota 40 perc

M0

2008-10-06T14:34:00.000+02:00

nagyon sok dolog van most a fejemben, amiről szeretnék írni, így várható, hogy a közeljövőben sűrűsödnek majd a beírásaim.

elsőként rögtön arról, hogy szombaton személyesen is kipróbálhattuk a régóta várt megyeri hidat illetve a hozzá kapcsolódó híres-hírhedt "emnullás" keleti szektorát. mióta megismertem a feleségemet, majd később ide is költöztem dabasra, nagyon sokat utaztam/utazom a békásmegyer-dabas útvonalon. éves autópályamatricám már harmadik éve van, de a fővárosi, azon belül is a hungária körúti dugókra ez sem nyújtott orvosságot. általánosságban elmondható (volt), hogy a régi és az új otthonom közötti 64 km-es távolság egy kb. 20-30 perc alatt abszolválható 40 km-es szakaszból és egy bizonytalan idő alatt megtehető kb. 20 km-es szakaszból állt.

ez utóbbi volt általában a nagykőrösi út, gyáli úti felüljáró, könyves kálmán körút, hungária körút, róbert károly körút, árpád híd, szentendrei út útvonal, ahol jó eséllyel lehetett dugókra számítani, mostanában már hétvégeken is. azt hiszem, hogy ennek legfőbb oka az volt, hogy az M3-as út felől érkező illetve arra tartó teherforgalom is ezt a "gyűrűt" használta az M5-ös ill. a "régi" M0-s felé.

DE ENNEK MÁR VÉGE!!! :)

ha jól emlékszem, szemptember 30-án nyílt meg a híd, mi pedig október 4-én, azaz négy nappal később hajtottunk végig rajta, mégpedig úgy, hogy dabas irányából az M5 felől érkezve nem hajtottunk be a városba, hanem az új keleti szektoron végigsuhanva jutottunk el a hídig, azon keresztül pedig békásmegyerre. nem száguldottunk, de így is az eddig elérhetetlennek tűnő ÖTVEN PERC alatt tettük meg az utat, ami igaz, hogy az eddigi 64 km-ről kb. 90-re nőtt, de biztos vagyok benne, hogy még üzemanyagban (és így károsanyag-kibocsájtásban) is kevesebb volt, mint a budapesti út.

a híd tényleg nagyon szép (az egy hónapig üzemelő díszkivilágítást már megcsodáltuk három héttel ezelőtt) és azoknak, akik azelőtt akár egyszer is mentek mondjuk békásmegyerről újpestre, vácra vagy fordítva, elképesztően jó érzés az, hogy az eddig "rettegett" útvonal egy szempillantás alatt megtehető. további jó hír, hogy ahogy hallom, egyből indult egy új buszjárat, ami a hév állomástól indul és az újpesti metróvégállomáson keresztül egészen újpalotáig (?) megy. biztos vagyok benne, hogy ez is sok munkába járó ember életét könnyíti meg.

mivel mi szombaton mentünk, egyelőre nincs információm a hétköznapi forgalomról, de ha lesz, ígérem megírom...

jútúb

2008-10-01T15:40:00.001+02:00

kipróbáltam, hogy lehet-e feltölteni a youtube-ra a mobilommal készült videókat. az eredmény: http://www.youtube.com/watch?v=_g0dF3dy8qQ

Pécs

2008-09-27T22:40:00.001+02:00

tegnap hosszú idő után újra sikerült eljutnom / eljutnunk az egyik kedvenc városomba, Pécsre. magam sem tudom megmondani, miért kedvelem annyira ezt a várost, de valahogy mindig olyan jó érzés ott lenni.

két kedves ismerősöm is járt oda egyetemre, náluk jártam ott először "nem átutazóban" és akkor ragadott magával a város. azóta ha éppen elsőosztályú kézilabdacsapata van a városnak, igyekszem nem kihagyni kedvenc csapatom pécsi vendégszereplését, legutóbb pedig volt menyasszonyommal ;-) jártunk ott egy hosszú hétvégén.

tegnap sem meccs miatt voltunk Feleségemmel, hanem egy ajándékot vettünk, és ha már ott voltunk, felkerestük az országszerte híres kerítést, ahol lakatok vannak. és nem csupán nézelődni mentünk, hanem megnézni a mi lakatunkat, amit második próbálkozásra sikerült is megtalálni...

úgy emlékszem, valamikor januárban lesz Pécs-Fradi kézimeccs, remélem akkor sikerül megint eljutni, esetleg megint egy hosszú hétvégére...

(ez az első próbálkozásom, hogy e-mailen képet is küldök a blogba, kíváncsi vagyok mi lesz belőle...)

iwiw képgaléria

2008-09-25T16:53:00.002+02:00

amióta dübörög az iwiw, igyekeztem "tömni" képekkel, mert úgy véltem sokkal könnyebb magamról dolgokat elmondani fotók segítségével.

hamar be is telt a nevetséges két megabájt. egy ideig butítottam a képek minőségén, hogy kisebb legyen a méretük, de aztán meguntam, és az összes iwiw fotóm átköltöztettem a flickr-re:

http://www.flickr.com/photos/paha77/sets/72157606536631415

aztán ma látom, hogy megújult az iwiw galériája is, havi 100 megát lehet "forgalmazni", albumokba lehet rendezni és jogosultságokat adni.

úgyhogy fogtam magam, kerestem egy flickr-backup tool-t, mentettem majd visszatöltöttem őket az iwiw-re. a feltöltő nagyon jó, gyaníthatóan a flickr ihlette a készítőit, a képek rendezgetése viszont nem sokat javult. például nekem sehogysem sikerült az alapértelmezett fotóm változtatni, csak úgy, ha töröltem és a következő feltöltött lett az. szóval van még mit javítani, de úgy érzem nem lesz rossz ez a megoldás.

persze azon érdemes elgondolkodni, hogy azoknak, akiknek eddig is meghaladta az informatikai tudományát a képfeltöltés, azok most hogyan fognak boldogulni...

azért a biztonság kedvéért a flickr galériám is megmarad, ki tudja mi történik az iwiw-en... :) az eddig feltöltött fotóim meg maradnak tré minőségűek, köszönhetően a korábbi butításoknak. de amik ezután jönnek, azokat igyekszem szebb változatban felnyomni.

ja és a flickr-re is megy majd előbb-utóbb jópár galéria, de hogy mi az még titok... ;)

Balaton-átúszás

2008-09-24T21:20:00.002+02:00

szóval ahogy említettem idén úszás közben találtam ki, hogy leírok pár dolgot ezzel a nagyszerű eseménnyel kapcsolatban. erősen szubjektív lesz, de talán akad pár hasznos dolog is benne.

én 2004-ben úsztam át először a Balatont, leginkább azért, mert mindig is csodáltam azokat, akik ezt megcsinálták ráadásul előző évben egyik kollégám büszkén feszített az átúszásos pólójában a munkahelyen, ez pedig megadta a végső lökést. mindig is szerettem úszni de előtte max 100-200 métert "toltam" egyszerre, így gondoltam nem árt felkészülni. januártól jártam hát uszodába, 1km-ről indítottam egész addig, hogy az átúszás előtti utolsó alkalommal 4km-t úsztam. fizikailag bírtam volna kétszer ennyit is, ám borzasztóan unalmas volt a medencében fel-alá róni a hosszakat.

aztán jött az úszás, azt hiszem halasztottak is egy hetet a szar idő miatt, végül 19 fokos vízben megtartották. ez az emberek nagy részének olyan hideg, hogy bele sem dugja a lábát, én szerencsére nem fáztam és végül hatalmas örömömre sikeresen teljesítettem az 5200 métert és ami pozitívum volt: sokkal kevésbé volt unalmas, mint medencében.

aztán 2005-ben olyan rossz idő volt, hogy nem sikerült megrendezni egy hétvégén sem, de utána 2006, 2007 és 2008-ban mindig ott voltam. sajnos a 2004-es időm azóta is megdöntetlen (mármint saját magam által :), ami annak tudható be, hogy sokkal kevesebbet készültem minden évben, mint akkor.

ennyit az én személyes "karrieremről", most inkább megpróbálok választ adni pár olyan kérdésre, amit nekem tettek fel az ismerőseim, amikor megtudták, hogy úsztam.

1. az abszolút kedvenc kérdésem: "És az 5200 méterből mennyit SÉTÁLTÁL?"

aki ezt kérdezi, arról általában lehet érezni, hogy irigykedik és ezzel a kérdéssel megpróbálja csökkenteni a teljesítmény értékét. a válasz egyébként az, hogy a rajtnál EGY MÉTERT SEM lehet gyalogolni, a célban pedig jó esetben is maximum 50-et. lehet, hogy az ember lába előbb
leér, de aki egyszer is volt vízben az tudja, hogy bizonyos mélységig sokkal gyorsabban lehet úszva haladni mint sétálva.

2. bárki teljesíteni tudja ezt a távot?

furcsának tűnhet, de én azt mondom, hogy gyakorlatilag igen. persze aki nem tud úszni, az nyilván nem, meg aki beteg az sem, de aki párszáz métert meg tud tenni minden különösebb megerőltetés nélkül, annak csak a türelme szabhat gátat. természetesen az időeredmény sokmindentől függ, aki megnézi őket az interneten, az találhat egészen extrém hét órás teljesítést is, a rekord pedig azt hiszem ötven valahány perc, közel egy óra. átlagember, hobbiúszó (mint én) 2-3 óra alatt szokott célba érni.

3. a közepétől kifele mennek a hullámok?

ez a vicces kérdés kategóriájába tartozik és bár nem vagyok meteorológus, annyit azért ki merek jelenteni, hogy a hullámoknak semmi köze nincs a tó közepéhez, sokkal inkább függ a szél irányától.

ugyanakkor a hullámok nagyon is meg tudják határozni az úszás élményét. ha többé-kevésbé hátulról jönnek, azt szinte meg sem érzi az ember, max. abban nyilvánul meg, hogy szinte "suhan" a vízben. :) ellenben ha oldalról vagy szembe jönnek, az borzasztó tud lenni.

a tó közepe dolog is érdekes, én nem szoktam úszás közben hátranézni, de megállni sem, kivéve amikor úgy kb. a közepénél járok (500 méterenként vannak bóják, tehát nem nehéz belőni). ilyenkor érdemes körülnézni, felemelő érzés a Balaton közepén lenni. :)

4. középen hidegebb a víz?

valamennyivel biztosabban, mint közvetlenül a part mentén, ahol sekély, de számottevően biztosan nem. (még nem mértem, csak érzésre)

5. mindkét irányba lehet úszni?

szigorúan NEM! az úszás mindig az északi partról a délire történik, gondolom megvan az oka ennek is. még nem láttam ilyet, de úgy tudom ha valaki az árral szembe próbálkozna, ki is emelik a mezőnyből...

egyébként se lenne sok értelme, mert az időmérés úgy történik, hogy a rajtnál leolvassák a csuklóra rögzített vonalkódot, majd ugyanezt teszik a célban is.

egyéébként vannak olyanok, akik többször teljesítik a távot, de ők a célbaérés után visszahajóznak, újra beneveznek, majd ismét É-D irányban nyomják.

6. hol érdemes parkolni/kezdeni?

egy picit hülyének tűnhet a kérdés és a vélemények is megoszlanak erről. nekem személyes tapasztalatom az, hogy amikor az északi partra érkeztem, úsztam, majd visszakompoztam a rajthoz, akkor egyrészt iszonyatosan sokat kellett várni a hajóra, másrészt borzasztó sokan voltak. arról nem is beszélve, hogy a francnak se hiányzik az úszás után még egy óra várakozás + fél óra hajókázás. az utóbbi 2 évben viszont a célban hagytam az autót és a cuccaimat, úszógatyában, pólóban, papucsban mentem + vittem magammal pénzt meg papírt a nevezéshez és a célbaérés után már indulhattam is.

7. érdemes úszás előtt bekenni magunkat mindenféle krémekkel a kihűlés
ellen?

őszintén szólva ez a krémezés dolog engem rettentően idegesít. persze nem a fényvédő krém, arra szükség van, de hogy valaki hajnaldó magára még akár disznózsírt (!!!) is kenni, az szerintem nevetséges. aztán meg nem győzi levakarni magáról... aki nem túlzottan fázós és rendesen tempózik, az garantéltan nem fog fázni az általában 22-27 fokos vízben, aki meg nem bírja az vegyen fel úszóruhát.

***

a kérdésekről nagyjából ennyit, még írás közben az jutott eszembe, hogy aki még nem volt az feltétlenül menjen el, ússza át, nagy lesz az öröm. és nem csak az úszás, hanem az egész hangulat, a sok úszó ember meg minden. tényleg érdemes.

viszont amellett sem szabad elmenni, hogy egyre jobban érződik az egész átúszás üzleti jellege. mindig emelkedik a nevezési díj (2008-ban 3800 Ft volt), egyre több a szponzor, akik "jóvoltából" egyre kevesebb frissítőt kaphat az ember a célban, cserébe viszont jó sok haszontalan reklámajándékkal látják el. :)

én úgy érzem, hangulatban bizonyos szempontból már sokkal jobbak a kisebb, családias jellegű úszások, amikből nyáron szinte minden hétvégére jut egy: Fertő-tó úszás, Bajai lasszó, Daróczy Virtus-úszás és társai. érdemes ezeken is részt venni, kipróbálni.

ennek ellenére nekem a BU van minden évben a középpontban, egyszerűen azért, mert rosszul lennék, ha nem úszhatnám át. :)

linkek

2008-09-23T19:29:00.001+02:00

tök jó, most látom, hogy ha küldök egy linket, akkor azt azért
automatikusan konvertálja a blogspot. :)

úgyhogy gyorsan küldök még kettőt:

http://handball.hu/
http://handballphotos.com/

esküvői blogunk

2008-09-23T19:27:00.000+02:00

mostanában nem frissül, de érdemes felidézni ennek a számunkra oly
csodálatos napnak az előkészületeit:

http://peteresanita.hu

újra

2008-09-23T19:22:00.002+02:00

már annyiszor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne újra írogatni ide, de
mindig elment a kedvem, mert eszembe jutott, hogy milyen "nehéz" dolog
blogot írni: illik linkeket elhelyezni a szövegben, illik odafigyelni a
helyesírási hibákra, elütésekre, illik néha képeket elhelyezni, stb, stb.

nos, úgy döntöttem, ezekre nem fogok figyelni, nem érdekel ha nem
lesznek linkek a blogomon és emiatt kevesebben (vagy senki sem...)
olvassák, az elütésekért, helyesírási hibákért meg elnézést előre is.
akinek ez nem tetszik, ne olvasson. :-P

még jó, hogy van ennek a blogspotnak ilyen e-mailen keresztüli írási
lehetősége, ezt fogom használni, ezt a bejegyzést is így írom tehát ha
megjelenik, akkor működik.

legközelebb a balatonátúszásról fogok írni pár gondolatot, ami idén, a
negyedik átúszásom közben fogalmazódott meg bennem. :)

üdv

A nő, mint webszerver

2007-06-15T19:10:00.002+02:00

Ezt sem én találtam ki ezt a poénos írást, csak azért teszem itt közzé, hogy meglegyenek egy helyen.

Hibaüzenetek és értelmezésük:
-400 Bad Request - a férfi a randira virág nélkül érkezett
-401 Unauthorized - férjnél van
-402 Payment Required - gyertyafényes vacsora
-403 Forbidden - “El a kezekkel!”
-404 Not Found - “Ma a barátnőimmél bulizok!”
-405 Method Not Allowed - “Hátulról nem engedem!”
-406 Method Not Acceptable - “Nem veszem a számba!”
-407 Proxy Auth. Required - “Meg kell kérdezni anyámat!”
-408 Request Timeout - “Tudod, hogy mióta nem hívtál???”
-409 Conflict - “Ki volt az a szőke nö, akivel tegnap láttalak?”
-410 Document Removed - “El akarok válni!”
-411 Length Required - “Miii? Ezt nevezed te hosszúnak???”
-412 Precondition Failed - “Miii? Nincs nálad óvszer???”
-413 Request Entity Too Large - “EKKORA nekem be nem fér!”
-415 Unsupported Media Type - “Neeem, négyesben szó sem lehet róla!”
-500 Internal Server Error - menstruál
-501 Not Implemented - még sosem feküdt le senkivel
-502 Bad Gateway - “…fúúúj, sós!”
-503 Service Unavailable - “Fáj a fejem!”
-504 Gateway Timeout - “Ennyi?”

A buszsofőrök 22 parancsolata

2007-06-15T18:06:00.002+02:00

1. Ha elöl kopaszodsz, növeszd a hajad a derekadig.

2. Szürke cipőhöz kizárólag fehér zoknit vegyél, mert különben nem érvényesül a boka felett 10 centivel érő kék nadrág.

3. Soha ne mondd be a következő megállót, vagy ha igen, hörögj a mikrofonba, mint Török Ádám, négy korsó sör után.

4. A megálló előtt tíz méterrel érd el a legmagasabb sebességet, hogy a tíz méteren be tudj mutatni egy hatásos fékezést. Ennek csak akkor van értelme, ha legalább 80 álló utas van a buszon, különben nem vagy elég vagány.

5. Ha menet közben kollégákkal beszélgetsz, egyáltalán ne lassíts a kanyarban.

6. Minél idősebb ember fut a busz után, annál közelebb az orrához csukd be az ajtót. Ha kerekes szatyorral fut, még a nyitott ajtóval elindulást is megkockáztathatod.

7. Miközben az utcán nézed a csajokat, lehetőleg rángasd a kormányt, és cöcögtesd a sűrített levegőt.

8. A garázsjáratos táblát csak annyira feltűnően helyezd ki, hogy az utasok többsége már csak a mosóban jöjjön rá, hogy rossz buszra szállt.

9. Az éles kanyarokat padlógázzal kell bevenni, hogy az utas elgondolkozzon azon, vajon van-e különbség közte és a platós Ifán szállított krumpli között (nincs).

10. Az ajtózáródást jelző berregő minimum 50 decibellel szóljon, és legalább két-három percig, különben nem figyel oda senki.

11. Az ajtózáródást jelző berregő hatásfokát különösen babakocsival felkapaszkodni próbáló kismamáknak szükséges demonstrálni.

12. Ha a buszon 6-8 skinhead gyilkol egy roma gyereklányt, fütyöréssz hangosabban, de lelkiismereti szabadságuk gyakorlásában őket ne akadályozd.

13. Ha három nyolcéves gyerek a megengedettnél hangosabban nevet vagy fagylaltot nyalogat, állítsd meg a járművet, szállj le, és a rendbontókat fülüknél fogva dobd az úttestre.

14. Dezodorra ne költs, hiszen
- Nyáron: a lyukacsos atlétatrikó megfelelő szellőzést biztosít
- Télen: a középkék ing hónaljában mutatkozó tenyérnyi folt a közvélemény kutatások szerint a szexepil-ranglistán a 3. helyen végzett

15. Uzsonnát kizárólag fekete diplomatatáskában hozhatsz, amely diplomatatáskát kötelező a jármű ablakában elhelyezni.

16. Ha fütyörészni, énekelni vagy a közlekedésben résztvevőket szidalmazni van kedved, ezt csakis bekapcsolt mikrofonnal tedd.

17. Ha távolsági buszt vezetsz, nyugodtan haladj 70-nel a belső sávban. Ha jobbról előzni próbálnak, irányjelzés nélkül hirtelen válts sávot, majd gyorsan térj vissza.

18. Ha külföldi viszonylatban közlekedsz, elég, ha 1000 km-enként állsz meg pihenőre. A maguk alá pisilő utasok szagát folyamatos dohányzással elnyomhatod.

19. Ha egy ismerősöd utazik a buszon, nyugodtan beszélgess vele, de ha egy ismeretlen áll az első ajtó előtt, zavard hátra a picsába, mert zavarja a szabad kilátást!

20. Ha -20 fokban a fűtött forgalmi irodában várod az indulás időpontját, hagyd nyitva a busz összes ajtaját, hogy a gyülekező utasok jól szarrá fagyjanak.

21. Kánikulában viszont ne engedd meg utasaidnak, hogy a tetőablakokat piszkálják.

22. Ha a 16-os buszt vezeted, folyamatosan üvöltözz a várba igyekvő turistákkal, hogy húzzanak már a busz beljesébe.

Ezüstlány

2007-06-09T13:50:00.001+02:00

2005-ben, amikor a Győr megnyerte a bajnokságot, a következő szezonban a nagy rivális Dunaferr bosszantására aranyszínű mezben léptek pályára. Akkor nagyon tetszett az ötlet, ám kiderült, hogy a 2005/2006 szezonban már nem a Dunaferr az ellenfél, hanem a Ferencváros. Végül meg is nyerték a győriek a bajnokságot úgy, hogy a mindent eldöntő utolsó mérkőzésen a normális zöld-fehér szerelésükben játszottak. Bár tegyük hozzá, Dunaújvárosban csúnyán leégtek az első aranymezes fellépésük alkalmával...

Eljött a 2006/2007 szezon, és bizony azt tapasztaltuk, hogy most már kifejezetten a Fradi elleni meccsekre tartogatják ezt a szerelést. Még erre is azt mondtam, hogy oké, teljesen jogos, van mire büszkének lenniük.

A probléma ott kezdődött, amikor az ETO szurkolói azt állították, hogy ez az aranyszínű mez még mindig a Dunaferrt hivatott bosszantani, egyébként meg kizárólag harmadik számú mezként funkcionál. Ez az állítás az alapszakasztban lejátszott ETO-Fradi meccs után hangzott el, amikor az eredetileg zöldben melegítő hazaiak a kezdő sípszó előtt "varázsütésre" bearanyozódtak, állítólag azért, mert a játékvezetők kifogásolták az eredeti zöld-fehér szerelést.

OK. Következő mérkőzés a Magyar Kupa döntője, győri győzelem. Rájátszás, ETO-FTC, győri győzelem, természetesen mindkettő a még ekkor is csak a harmadik számú tartalékmezben... Őszintén megmondom, nálam valamikor itt "szakadt el a cérna" ezzel a mesével kapcsolatban.

Végül a bajnokság úgy alakult, hogy a mindent eldöntő összecsapásra a Népligetben került sor, FTC-ETO. Gondolom mindenki kitalálja, hogy a vendégek milyen színű szerelésben érkeztek... De a Fradi tett róla, hogy megtörjön a győri aranymez fénye!!! És őszintén megmondom, azon kívül, hogy ez a csodálatos csapat dacolva minden nehézséggel mekkora örömöt szerzett nekem és minden Fradistának, tovább fokozta az örömömet, hogy egy picit "helyre tették" az aranymez (mustármez? ;) híveinek lelkivilágát.

Amikor ez a téma "felszínre került" nálam, tettem egy fogadalmat. Ennek eredménye ez a kép, ami a Győr kiváló játékosát, a sokak által "ezüstlányként" emlegetett Görbicz Anitát ábrázolja a 2007/2008-as szezon egyik meccsén. ;)

Nyilván megvan az esélye (méghozzá elég nagy), hogy 1 év múlva ilyenkor ismét a győrieké lesz az arany, de nagyon remélem és bízom benne, hogy ezt a mezt és minden jövőbeli hasonló ötletet kiverik a fejükből.

Házibulin levés

2007-03-17T18:34:00.001+01:00

Nem én találtam ki, a neten akadtam bele. :)

Előtte különösen alapos fürdés (répamosás), mindenképpen hajmosás, zselé, belövés, szájvíz (extra adag), büdös kaja már előtte két nappal nem evés, legjobb spré bevetés, "majd jövök!" mondás. Útban odafelé az utcán fejet mindig szélirányba fordítás (frizurára vigyázás), kirakatban önnézegetés, közben figyelés ezt más észre nem vevés. Csöngetés, rögtön konyhában leülés, szendvicsre rábukás, pia (olcsó) feltűnő odaadás, drága (más hozta) rögtön kiszúrás, folyton csak azt ivás. Legjobb nő rögtön stírölés, szar poénok elsütés. A lakásba előforduló kúróhelyek bemérés, később a potenciális csajt arra fele terelés. Idegen fiúkkal nem beszélés eleinte nem feloldódás.

Csak klikkek kialakulása! Csoportok egymás elleni hergelése, később kisebb csaták, összetűzések! Ellenséges tábor (a házigazda 2 külön ismeretségi kört meghívás) zenéinek állandó kivevése, fikázása! Kazetták, CD-k tokok eltűnése! Ruhák lopása, pia kiadása hiéna ismerősöknek...

Klikkesedés folytatódás, konyhai legortóbb klikk kialakulás, folyamatos bunkózás, bent csajok kitartó táncolás, néha konyhába kijövés, táncolni hívás. konyhából bemenés, táncolók fikázás, hangosan kiröhögés. Mindenféléből összekevert melegszendvics-krém kenyérre rákenés, megevés! Mindent megevés, bélpoklozás!!! Konyha uralás jónak számítás, kulcsterület!!!! Konyhában hűtő kifosztás. Később minden összekeverhető anyag összekeverés, konyhai SOKOL rádió (hátuljára ráerősített zsebtelep) megsemmisítés.

Ajándékba vitt pia, átadás utáni azonnali visszavevés és egyedül megivás. Másik srácot kólára 'vadász' (kis leó, vbk) mondás, ettől ő bebaszásimitálás, többiek kiröhögés! Ő nem tudás, hogy nem vadász ivás, később csaj megujjazás és haveroktól megkérdezés, hogy csaj teherbe esés-e lehetséges! Az "ujjazásos termékenyítés" később állandó cikizés tárgyává válás. Irigy geci (én) legjobb pia elrejtés, esetleg mélyhűtobe rakás - azt másnap házigazda megtalálás, mi nem ivás belőle, mert közben tök elfelejtés. Megbánás, legközelebb mégis ugyanez csinálás.

DJ levés, jó nők megjövés, idegbetegség, mert nem táncolhatás, keverővel maximum. Hosszú számok felrakás, közepén mégis beszaladgatás. Házigazda, folyamatos idegeskedés, abszolút nem élvezi, te megfogadás bulit soha nem rendezés De mégis rendezés, mindent leszarás-lazaságmutatás --> többszázezer forintos kár --> később szülők nagyon lebaszás, soha többet benned meg nem bízás!

Igényes házigazda szülők otthon kisszobában levés, többieknek ezt meg nem mondás, valaki(k) néha benyitás. Anyuka néha bejövés még szendvics kellés-e kérdezgetés?

Házigazda mondás csomó csaj, odamenés és csak egy-kettő levés, de azok is lelépés fél óra után. Hülye házigazda levés - egy csaj el nem jövés. Jófej fiúkkal piavisszavevés, felmenés inkább berúgni hozzám (házigazda nélkül, nem diszkréten).

Házibulis lassúzás! Több órán keresztül egy csajjal táncolás, fasz pinához illesztés, seggmagadhozhúzás! Szárazkúrás! Nyakcsókolgatás, majd később mellfogás, kéz fix helyre tevés!

Régebben kazettára lassú Edda számok felvevés, csajok bugyinedvesedés arra, ezért állandóan berakás. Viccből seggmegfogás, lány is röhögés, de nem viccből faszom azért cövekként állás. Kicsit csaj közelebbjövésnél beleütközés tökömbe, van, hogy tetszés, van, hogy kellemetlen, csajt rávenni nem tudás továbbtáncolásra.

Végtelenített lassús kazetták másolása kifejezetten bulikra!!! Vekszupákszupász, nátingzgonna cséncs májláv, szerelem első vérig, stb... Dirty Dancing és egyéb filmzenék! Több órás csajjal táncolás eredménytelenül végződés, semmi sex! Közben már más, kúrósabb csajjal szemezés, majd a buli végén Vele levés, kicsit tovább páran ottmaradás, befűzés! Előző csaj magát emiatt szarul érzés, te leszarás, csak kúrni akarás!

Tánc közben "hú, de fáradt vagyok, üljünk le egy kicsit a kisszobában!" vetítés, végre átmenés, azonnal nyomulás, "most ne!" és/vagy "ne itt!" mondás, először türelmesség színlelés, szerelem ígérgetés, újabb nyomulás, de "még nem ismerjük egymást igazán" mondás, beidegesedés, halál faszára elküldés, sértődés, végül "maradjunk barátok" mondás, haverokhoz gyorsan visszamenés. Másnap többiek "megvolt?" kérdezés, persze "naná", vagy "kikészített ez a szuka" felelés - a többiek nem hülye levés --> nem elhivés. Páran, akik ott maradtak nagyon jót bulizás még, + persze vmi töcskölésféleség vagy az is! Ill. szárazkúrás! Másnap jófejkedve másoknak mondás "Miért nem maradtatok még!? Tök jó volt!"

Már összejött párok nem zavartatás magukat, díványon erre-arra egymáson levés, benyúlás pólóba, nadrágba, bugyiba. Maximum pin-nyal és brán-szop miatti félrevonulás.

WC-ben valaki szúrás, bemenni hirtelen nem tudás, ajtó elé/rá/környékére hányás. Hányás után szájszag aggódás, fürdőben fogkefe nélküli fogmosás ujjal. Buli vidéken, vonattól gyalog 40 perc menés... megivása vitt pia 70%-ának, épphogy odatalálás, ott megérkezéskor hányás biliárdasztal lyukba, hűto alsó fiókba, csapba, tánctér közepére, szaunába farács alá.

2 dekás vodkák, császárkörték, kevertek ivása! Első cigi nagyon megszédülés! Cigit jónak hívés! Főbepiázó! Nagyon bebaszás, mindenkit fikázás, istennek levés!!! Bebaszottan vezetés, mindent megmerés, legnagyobb májerkodás!!!! Rendőrt is basztatás, semmi nem érdeklés! Később túlpiázás, szar kedv levés, balhézás! Másnap semmire nem emlékezés mondás! --> hazugság!

Egyszer egy félkokéró gyerek haverjaival való lánynézegetés. Majd egyszer csak spontán házibuláj rendezés. Csaj bemelegítése: más is eljövés, csak ne idegeskedés. Csaj ráokéjzás. Többmilleres villába való behatolás (csajék lakása, szülő otthon nemlevése) Nagyon - irtómódon bebombázás. Csaj (under 17 Y) nyaggatása, baszásra kényszerítése. Csávó majomméz, kecsöp, mustár szétkenése falra, orga(ni)zmus átélés-imitálása. Csaj kiakadás kezdete. Csaj italozástatása, majd már bárkivel INGYEN kúrása. Észrevétele a műgeci, műmenzesz, stb. Kiabálás--> srácok mégjobban hergelése. Rettentő sok faszállás. Megkúrás, közben még 1 kis bei(í)vás, tapétaletépés, ordítozás, rombolás, majd helyszín elhagyás. Szülők--> botrány: "lány ártatlanság" Én nem... Ők rongálás, hányás kúrás, szarás, fosás, s mi szem szájnak igerlése. Feljelentés. Bíróság: egyik gyerek elítélés Sex hónap bebörtönzés. Priusszal, kolerával, lapostetűvel, petyhüdt segglyukkal való kijövés, majd élet újrakezdés. Házibulizás... Igaz történet mesélés!!!

Buli megbeszélve - odamenve látva: senki otthon nem léve. Ezért kimenve Dunapartra, parki szemetesek notórius felgyújtva. Cigány-szkinhed (kettő egy személyben) jőve, két kutyával. Belénkkötve. Mi (ketten) leszarva. Cigány 20 (nem vicc) haverja akkor arrajárva, őket ő megkérés minket elverés. Mi futás, én hazaérés, reszta reggelig. Másik viszont ketten utolérés, hazáig verés, otthon kutyalakásbabe, rendőrhívás (az cigány-szkinhedet elzavarás, büntetés. Szerencsére nálunk ki nem derülés. Keménymag.

Egyszer házibuli levés, szülők otthon nem tartózkodás, csak a perzsaszőnyegre vigyázás mondás, nemsokára perzsaszőnyegre hányás, hamutartó ürítés. Iszonyú mennyiség megivás (nem csak mondás). Kisszobába haverral két lány bevivés, elosztás megegyezés, haver szúrás elkezdés, másik muff elájulás, hányás, fingás(!), fosás(!!!), kedv elmenés, muff stabil oldalfekvésbe helyezés (életben maradás), aztán kényelembe helyezkedés, haver-szúrás nézés.

Ház előtt verekedés, mindenki kimenés, nézés, tanácsok adása! Bulikifingás után csoportos diszkóbamenés, ott haverokkal találkozás, többieket ezek után le nem szarás, szinte meg sem ismerés.

Ausztria

2007-01-12T12:23:00.001+01:00

szintén kézilabda. a már említett csapat ma Ausztriában, egész pontosan Maria Enzersdorfban vendégszerepel.

ide utazom ma négy szurkoló társaságában, ráadásul úgy, hogy hazafelé Győrben alszunk és másnap a győri csapat mérkőzését is megnézzük. szeretem az ilyen túrákat, hiszen a kézilabdaélményen kívül mindig jó buli kerekedik belőlük. főleg, ha a csapat is nyer... :)

Görögtűz

2007-01-12T12:11:00.004+01:00

hétvégén kedvenc csapatom, a FRADI kézimeccsén fotóztam.

a lányok hosszú idő után ismét a Bajnokok Ligájában szerepelnek, kőkemény csoportban. az első meccsen a bombaerős macedón sztárcsapatot a Kometal Skopje -t fogadták és győzték le 3 góllal. a győzelem örömére a szurkolók görögtüzet gyújtottak a nézőtéren, ami nekem nagyon tetszett!!! sokak szerint ez bűncselekmény, de szerintem eszméletlenül jól nézett ki és örülök, hogy láthattam ilyet kézimeccsen.

Fogorvos

2007-01-10T11:39:00.000+01:00

sajnos úgy vagyok a fogorvossal, mint sok ember: csak akkor megyek, amikor már a fájdalom legyőzi a fogorvosi beavatkozástól való félelmet.

pedig semmi okom nem lenne rá, ugyanis 2 éve Karesz barátom ajánlott egy közeli dokit, Dr. Dolgos Györgyöt és amióta hozzá járok, egyszer sem volt fájdalmas a beavatkozás. ez azért nagy szó, mert még egyszer sem kaptam érzéstelenítőt.

sajnos tegnap éjszaka megint elkezdett fájni az egyik fogam, aminek a töméséből letört egy darab. így ma reggel fogtam magam és elmentem. fél órával a nyitás előtt érkeztem (sajnos bejelentkezés nincs, bár 30 percnél többet még sose vártam), szerencsére a doktor úr már ott volt és fogadott is.

hamar ki is javította a fogamat, meg egy másik, picit romló tömést, persze most sem volt fájdalom. de ami a legmeghökkentőbb: a doktor úr nem fogadott el pénzt, mondván ez csak javítás volt.

most megfogadtam, hogy nyáron akkor is elmegyek ellenőrzésre, ha nem fáj semmim...

aki fogorvost keres, csak ajánlani tudom őt:

Dr. Dolgos György
1039 Budapest, Czetz János utca 75.
+36-1-240-3327
Rendel: H-K-CS 15:00-19:00, SZ-P: 9:00-11:00